Elhunyt dr. Bartos Gábor, a sebészeti osztály egykori osztályvezető főorvosa

A főorvos 1931. június 19-én született Győrben. 1973-1997-ig volt kórházunk általános sebészeti osztályának vezető főorvosa, nyugdíjba vonulását követően kapcsolatát az osztállyal fenntartotta. Idén februárban a kórház tudományos rendezvényén a sebészeti osztály indulásának, elmúlt hetven évének fontosabb eseményeit, szakmai és területi fejlődését mutatta be képek kíséretében.

Szakmai életútja: A Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán végzett 1955-ben, majd annak Műtéttani Intézetében, később II sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott. Munkacsoportjával kidolgozta a magyar érprotézist és a poliészter hasfali hálót, melyet a nyolcvanas évek végéig alkalmaztak. 1967. és 1973. között a POTE II. sz. Sebészeti Klinikáján bevezette a sebészi varrógépek használatát és a kolangioszkópiát, munkacsoportjával elkezdte az érsebészetet. 2005-ben „arany”, 2015-ben „gyémánt diplomát”, 2020-ban „vas diplomát” kapott.

Sebészeti tevékenysége mellett meghatározó volt érsebészeti munkássága. Mindkét szakmában szerzett szakorvosi képesítést. A kísérletes érprotetikáról írt értekezése alapján 1970-ben elnyerte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1971-ben, a bangladesi polgárháború idején tábori sebészeti részleget vezetett, mely kiküldetéséért “Az egészségügy kiváló dolgozója” lett.

1973-ban kapott osztályvezető főorvosi kinevezést a Dunaújvárosi Kórház Általános Sebészeti Osztályára, melyet 1997-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezetett. Vezetői munkásságához kötődik az osztály bővítése, technikai fejlesztése, a műtéti repertoár korszerűsítése, főként a gasztroenterológiai és az onkológiai műtétek terén. Dunaújvárosban ő honosította meg az érsebészeti tevékenységet. Szerepet vállalt az Intenzív Betegellátó Osztály létrehozásában is. Osztályán precíz, pontos munkát követelt, tevékenységét naprakész tudományos ismeretekkel, igényes szakmai színvonalon, maximális betegcentrikussággal végezte. Saját fejlesztéssel, elsők között kezdte el a mikroszámítógépes sebészeti dokumentációt. Munkája kezdetétől befejezéséig alkalmazták az infekció-regisztert, amely itthon unikumnak számított. Stabil tudással rendelkező szakorvosgárdát épített ki. Munkatársai kilenc sebészeti, négy érsebészeti szakképesítést szereztek. Két volt munkatársa lett osztályvezető sebész főorvos, további egyikük pedig más területen orvos vezető. Az irányítása alól kikerült sebészek máshol többen külföldön is megállják helyüket.

Tanár úr tudományos munkássága is kiemelkedő volt, 166 írásbeli közlése van, valamint közel 200 előadást, poszter- és filmbemutatást tartott. Tudományos munkái a kísérletes kalluszgyógyulás, az érprotetika és a műanyagháló-kutatás, az érsebészet, a gasztroenterologiai sebészet, a sebészi infektológia, illetve a hasfali sérvek műanyaghálós kezelésének témakörét érintik. Idén a magyar érsebészet történetéről szóló könyv megírásán dolgozott.

A városunkban folytatott munkásságáért a ’70-es, ’80-as években kétszer kapott „Miniszteri Dicséretet”. 1995-ben PhD oklevélben, 1996-ban „Pro Sanitate” miniszteri dicsérő oklevélben részesült. 1998-ban a város vezetése „Dunaújváros Egészségügyéért” díjjal ismerte el munkásságát. 2003-ban elnyerte az „Érbetegségek” c. szakfolyóirat szerkesztőbizottsága által alapított „Legjobb publikációért” díjat, 2011-ben pedig ugyanennek a testületnek a „Nagydíját”. A Magyar Sebész Társaság Jubileumi 100. Kongresszusán, 2006-ban, megkapta a „Magyar Sebészetért Emlékérmet”, amely a magyar sebészet második legmagasabb kitüntetése. 2015-ben intézményünk vezetése „Szent Pantaleon Emlékéremben” részesítette. 2019-ben a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság a magyar érsebészet legmagasabb kitüntetését, a „Soltész Lajos Emlékérmet” adományozta részére.

2019-ig részidős foglalkozás-egészségügyi orvosként aktívan tevékenykedett, mellette érsebészet-történeti kutató-gyűjtő munkát folytatott és publikált, hogy a megszerzett tudását minél szélesebb körben átadhassa.