„Vertünk már le sast, félholdat és vörös csillagot is...”

Az 1956-os forradalom és az azt követő hősies szabadságharc Magyarország XX. századi történetének legnagyobb hatású, világtörténelmet formáló eseményének megünneplése 17.30-kor a Polgármesteri Hivatal előtt fáklya osztással vette kezdetét, innen vonult a már hagyományos fáklyásmenet a Büszkeségpontra. 

Miután a szép számmal megjelent ünneplők közösen elénekelték a Himnuszt, Jobb Gyula Kulcs polgármestere tartott ünnepi beszédet, aki beszédében a következőket mondta: 

- 1956 forradalma nem a távoli múlt bátor eseménye. A forradalom ténye évtizedeken át eltitkolt valóságként volt jelen még a mai negyvenes és ötvenes éveikben járó generációk életében is. Szüleink és nagyszüleink csak zárt körben, bizalmas családi beszélgetésekben mertek néhány szót elmondani az akkori időkről és eseményekről. Azokról a hősökről, akik életüket adták a forradalom harcaiban, vagy évekre bebörtönözték őket 1956. október 23-án hosszú, csendes félelemben és béketűrésben töltött idő után, olyan erővel szakadt fel az életösztön a magyar népből, hogy a világ is beleremegett. Egy kis ország neki támadt a világ egyik legnagyobb hadseregének, hogy megvédje hazáját. A magyar forradalom egyik óráról a másikra tört ki. Egyik óráról a másikra „hasadt meg az égbolt, mert a nép azt mondta: elég volt!” Az elnyomók sem számítottak erre. Azt hitték, bármit meg lehet tenni az emberekkel, bármit meg lehet tenni egy nemzettel, azonban a magyar nép nem tűri a rabságot és mindig is küzdött a szabadságáért és a nemzeti függetlenségéért, hiszen a szabadság a legfontosabb nemzeti értékünk, melyet védeni kell. Voltunk mi már Európa és a kereszténység védőbástyája és ráztunk már le idegen rabigát nem is egyszer: oszmánt, Habsburgot, szovjetet. Vertünk már le sast, félholdat és vörös csillagot is. A magyar nemzet ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni. A szabadságért, a hazáért harcolni kell és nem csak háborúban, de a békés hétköznapokban is. 1956 hősei nem azt várják tőlünk, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását és ismerjük név szerint őket, hanem hogy hűek legyünk az elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, és tovább vigyük azt a hitet, és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket. – zárta ünnepi beszédét a település első embere. 

Ezt követően a Fekete István Általános Iskola diákjai ünnepi műsorát láthatták a résztvevők és a település vezetői az önkormányzat és az intézmények nevében elhelyezték a megemlékezés virágait a helyi ’56-os emlékműnél. Az esemény a Szózatot hangjaival ért véget.