1956-ban nem rombolni, hanem új hazát építeni szerettek volna az emberek

2023. október 23-a egy verőfényes szép őszi nap volt. A meghirdetett 16 órás kezdésre szépen lassan gyülekeztek a falubeliek. Elsőként a biztonsági szolgálatot ellátó Kisapostagi Polgárőr Egyesület jelent meg és a Kisapostagi Nemzetőrök, majd a megemlékezők jelentős sokasága. Nyolc éve áll Molnár János fafaragó mester kopjafája Kisapostagon, melyet most is körbeállták az emlékezők. 

- énekelték a Himnuszt a megemlékezők az 1956-os forradalom és szabadságharc a 67. évfordulójára rendezett ünnepség nyitó akkordajként, melyt Baranyi-Kásás Margit nyitott meg, aki elmondta, hogy az 1956-os forradalomnak nem voltak költői, maradandó költészete, szemben az 1848-assal. Nem volt Petőfije, Vörösmartyja és hozzátehetnénk, Kossuth Lajosa, Széchenyi Istvánja sem. A költő és vezető nélküli forradalom minden megoldandó problémája a „NÉPRE” hárult, amely váratlanul került szembe az új helyzettel. Petőfi több költeménye teljesen aktuális volt az ’56-os helyzetben is.

Ezt követően Stermeczki András, evangélikus lelkész mondta el ünnepi beszédét, melyben a szabadságra hívta fel a figyelmet.  Elmondta, hogy 23-án  a Pesti Srácok állítanak példát elénk.

„Ők félelem és megkötözöttség nélkül bátrak és hősök voltak. De mi adhatott nekik ennyi elszántságot és erőt, hogy akár az életüket is feláldozzák – tette fel a költői kérdést a lelkész. Válaszában a a szabadságot és a tettvágy iránt érzett elkötelezettsége említette. Kifejtette azonban: önmagában a szabadság semmit sem ér. 1956-ban nem rombolni, hanem új hazát építeni szerettek volna az emberek. 1956 őszén egy szívvel és egy lélekkel voltak együtt a fővárosban és vidéken. Azért, hogy kivívják országunk függetlenségét és szabadságát. Ez nagy érték. Ma, mikor lángokban áll hozzánk viszonyítva mindkét közel kelet, akkor a szabadságnál már csak egy fontosabb kincsünk lehet, ez pedig a béke. Ezt csak úgy őrizhetjük meg hittel, ha nem válunk egymás ellenségévé, és van egy nemzeti minimum, amiben mindenképpen egyet kell, hogy értsünk. Egyik ilyen a mi sokat szenvedett, de világhírű történelmünk, s közte a XX. század egyik hatalmas tette, mikor szembeszálltunk a Szovjet Birodalommal s aztán magunkra maradtunk.”

A következő blokkban kulturális műsor tette színessé a megemlékezést. Elsőként a Kisapostagi Nyugdíjas Klub, majd a Kisapostagi Ifjúsági Klub tartott zenés, verses előadást. 

A megemlékezés végén koszorút helyezett el a kopjafánál Kisapostag Község Önkormányzata, a Kisapostagi Nemzetőrség, a Kisapostagi Ifjúsági Klub, a Schalbert Alapítvány Nőegylete és a Kisapostagi Nyugdíjas Klub. Közben a Lilaakác dalkör Vikár Béla gyűjteményéből énekelte a "Lement a nap a maga járásán" című népdalt.

A megemlékezés ezzel véget ért, de nem oszlott el a tömeg, hanem csendes baráti beszélgetésbe kezdtek a megemlékezők.