Bekötött szájjal

Tizenegy bűncselekményben emelt vádat a bicskei ügyészség, s kért börtönbüntetést egy férfival szemben a napokban. Kevés... még nincs ítélet, de már most megmondom, hogy tettének súlya nem lesz egyensúlyban a büntetéssel. Az ügyészségi közleményből kiderült, hogy a férfi még tavaly júniusban egy vármegyei vadásztársaság területén több őzgidát fogott el. Zsákba tette azokat, de menet közben elejtette, a kicsik pedig elszaladtak. Egyet azonban elkapott. Képzelhetik, hogy az egyébként is félős állat még nagyobb sokkban lehetett, nem csoda, hogy sírt (nyüszített). Erre a férfi szigetelőszalaggal bekötötte a gida száját és orrlyukait, majd a csöppséget a nadrágjába rejtette, így indult hazafele. Gyanús viselkedését jelentették a rendőrségnek, az egyenruhások pedig igazoltatták. Ahogy azt a rendőrségi és az ügyészségi közleményben is írták, az állat elpusztult, halálát fulladás okozta. Na itt tört el nálam a mécses. Gondoljanak bele, mit élhetett át az a kis pöttöm bébiállat, utolsó leheletéig kapálózva a férfi ruházata alatt. Az elkövetőről kiderült, hogy több más bűncselekménnyel is gyanúsítható, a többi közt kocsifeltöréssel, táska és pénztárca ellopásával, ingatlanokba is betörhetett, ahonnan értéktárgyakat vitt el, és köztéri bútorokat is megrongálhatott. Nem vagyok makulátlan, nincs is jogom arra, hogy a szemet szemért elv alapján ítélkezzek azok felett, akik egy ártatlan, magát megvédeni képtelen élőlény életét szenvedések közt kioltják. A vádlottaknak viszont jogaik vannak, például az, hogy ártatlannak vallják magukat, vagy hogy megbánást tanúsítsanak az enyhébb büntetésért. Ahhoz is joguk van, hogy ne bekötött szájjal és orral kelljen leülniük az esetleges börtönbüntetést...