Az a kis eső? Meg sem állította a dunaföldváriakat!

Igaz viszont, hogy „egy kicsit” átalakították a szokásos színes programjukat a Dunaföldvári Szüreti Fesztivál szervezői az elmúlt hétvégén. Amit lehetett, azt fedél alá vitték és, aki rászánta magát, így is jól szórakozhatott.

Balogh Tamás

Fotó: Balogh Tamás

Tudtuk előre, hogy az áldott kellemes napoknak szombattal vége lehet, mert megérkezik egy hurrikán csapadékzónája. Szerencsére itt a mi vidékünkön nem okozott nagyobb galibát, mint a szabadtéri rendezvények elrontását.

Mennyi idő alatt lehet előkészíteni egy kétnapos fesztivált? A kérdésre Pataki Dezső a Dunaföldvári Művelődési központ igazgatója, a szüreti fesztiváljuk főrendezője válaszolt.

– Pontosan nem tudom megmondani, mert az alapok, a legfontosabb előadók és a koncertek a rendezvények előtt már egy bő félévvel előre le vannak kötve, hogy a frekventált időpontokra meg tudjuk szerezni őket. A gyakorlati helyi tevőleges rész körülbelül másfél-kéthónapos időt igényel. Vannak olyan dolgok, mint például egy katasztrófavédelmi bejelentés egy hónappal meg kell előzze a rendezvényt. Vannak olyan egyeztetések a polgárőrséggel és a rendőrséggel, amiket szintén egy hónappal korábban le kell folytatni. Aztán az „aprómunka” szinte az utolsó pillanatig zajlik. Nekünk viszonylag sok rendezvényünk van, például az augusztus 20-aiból belemegyünk a szüretibe. Ez már egy sűrű időszak, mert az egy hónapba mindennek bele kell férnie. A feladatok oroszlán részét a kollégáimmal oldjuk meg, és mi adjuk ki ezt a fantasztikus létszámot! Nyilván vannak külsős segítőink is, akik az idő előre haladtával csatlakoznak hozzánk.

Az újratervezés. Fájdalmas döntéseket kellett meghozni?

– Erre viszont mondjuk bő öt óránk jutott… Érdekes helyzet volt. Gyakorlatilag a péntek esti koncert utáni éjszaka terveztük meg a folytatást, másnap reggelre. Jobb híján a boros pavilonok között ültünk le az egyik asztalhoz, hogy végiggondoljuk a lehetőségeinket. Azt, hogy mit tudunk bevállalni, mi az aminek új helyszínt tudunk biztosítani, és mi az, amiről fájó szívvel, de le kellett mondanunk. Kemény döntés volt a felvonulásról szóló, ami miatt nagyon szorított bennünket az idő, hiszen az a lovasokkal, kocsisokkal, a felvonulókkal és a táncosokkal együtt több száz főt érintett.

Akik a színpadról szolgálták a közönséget

A hőmérséklet és a széljárás is ideális volt egy szabadtéri programhoz. Az ünnepi megnyitó és az azt követő műsorok is gond nélkül leperegtek. Most is látszott, hogy egy jólfésült profi előadókkal hirdetett operett és nóta gálaműsorral, pláne egy öttagú cigányzenekarral biztosra mehet a rendező, hiszen csak egy dologból lesz hiánycikk: az ülőhelyekből.

Ezután jött a fő attrakció a Lord zenekarral

A mindössze ötvenegy éve muzsikáló szombathelyi banda még soha sem lépett föl ebben a városban. Itt volt az alkalom, hogy bebizonyítsák, Dunaföldváron is megtudják tölteni a nézőteret. A megfiatalított összeállítással, jó tempót diktáltak, és összeforrtak a közönségükkel.

Pohl Mihály a frontember elégedetten idézte föl a koncert pillanatait

-Még soha nem voltunk itt, de azt mondtam: nem baj, majd most megismernek és meg is szeretnek bennünket. Láthattad, hogy mi ide is hazajöttünk, és egyből megtaláltuk a hangot a közönségünkkel. Ők is és mi is ugyanazok vagyunk, bárhol is találkozunk az országban. Örülök, hogy ma itt is fölléphettünk. Volt mit mondanunk és énekelnünk egymásnak. Nem kergetünk trendi álmokat, és nem akarunk olyanok lenni, mint valaki más. Nem vagyunk rock sztárok, csak szeretjük ezt a zenét és azért csináljuk. Ettől jók ezek a bulik. Mi ketten Erős Attilával jól fogadtuk a hozzánk csatlakozó fiatalokat, erőt és lendületet kaptunk tőlük. Világi Zoli a doboknál, Horváth Zsolt a billentyűknél igazi erősségeinkké váltak. Olyan volt ez az este, amiért érdemes ezt csinálni!

Baráti figyelmeztetés a nyitó dallal

Van annak egy diszkrét bája, amikor egy ragyogó szőke énekesnő a szakadó esőben Alan Parsons – Sirius című dalával kezdi meg a koncertjét. Wolf Kati megtette. Szerencsére, hiszen volt rá két percünk, hogy felkészüljünk egy a legtöbbünk által nem várt zenei válogatásra, ami utána következett. A legsikeresebb dalait úgy illesztette akár a fius rockos – metálos – new wave világslágerek közé, amivel a viharálló lelkes közönségnek akár azt is üzenhette, hogy a megidézett Bon Jovi, Metallica, Depeche Mode és a többiek „csak”a szerencsés pályatársai, akiktől szívesen feldolgoz és énekel az ember lánya egy-két dalt. Külön öröm volt, hogy egy olyan jó formában lévő négyes fogat kísérte, akik jól beszélték a pop- rock nyelvét. (naná, hogy minden élőben szólt). Wolf Kati bevállalására jellemző az is, hogy helyenként két attraktív táncossal tetette teljessé a színpadképet, főszerepeket is adott nekik, ezért képtelenség volt levenni a tekintetünket róla (az említettek távollétében is) , Pláne mivel az est szólistája egy pillanat megállás nélkül táncolta végig a produkciót.

Félelem? Távolságtartás? Minek?

A mai agyontestőrözött celebvilágnak fityiszt mutatva, egyszer csak leszökkent a színpadról és kirohant az ázó-fázó közönség közé, hogy még jobban felpörgesse őket. Lehet, hogy emiatt még jobban megszerették őt?!

A ráadás

Tina Turner The Bestje volt. Utalás, vagy tényleg „csak” egy fantasztikus dal? Ne most döntsük el. Gratuláljunk inkább!

A Szüret Íze főzőverseny parádésan sikerült!

– Pedig ezt az eredetileg kijelölt helyszínen a Piac téren bonyolítottuk le. Ezzel az a szerencse, hogy a piac teteje és a falai védelmet jelentett az itt szorgoskodók számára. Volt olyan csapat, aki nem jött el, de a többségük szerencsére megjelent és remek hangulatban töltötték el itt az idejüket az ősziesre fordult időjárás közben is.

Milyen is volt a Szüret Ízei főzőverseny?

Nahát ez az az esemény, amelynek alig titkoltan minden megjelenő, még a téren átsétálók is komoly szakértőinek mondják magukat. Az alkotók, akik a bográcsok mellé állnak viszont nem beszélnek róla sokat, hanem akár napokkal az esemény előtt hozzákészülődnek a nagy mutatványhoz. Igaz, hogy mindegyiküket körbeveszi a „kemény mag”, de a lényeges döntést ők hozzák meg, aztán érkezik a zsűri. Az idei évben három megingathatatlan hölgy, Baksay Erika, Béres Barbara Szigli Erika alkotta a grémiumot. Az elkészült finomságokról elsőként azt mondták, hogy nehéz feladat elé állította őket. Remek ételekkel jelentkeztek a csapatok.

Az első helyezett Görög István lett, aki egy tradicionális birkapörkölttel lepte meg a zsűrit és a barátait. Második Koleszár Mihály lett, egy mágikus babgulyást főzött, amiből csak a legerősebb jellemek tudtak egyszer szedni. A benne lévő csipetkét a helyszínen készítette a Kertbarátok önkéntes csapata. Harmadik Botos Tibor lett, akitől többen is gyanakodva kérdezték meg, hogy miért bivalygulyás lett a finom étel neve? A válasz rém egyszerű: mert abból készült. Szerencsére ismeri azt a helyet, ahol a különleges alapanyag kiváló minőségben beszerezhető.

Az Arany fácán & Kele csapat. Vezetőjük Dávid István a cég tulajdonosa elkomolyodva vette át az egyik mesterszakácsuk számára kiállított oklevelet a főzőverseny eredményhirdetésén.

– Szeretünk a fesztiválokon és a nagy közösségi eseményeken dolgozni. Nálunk is komoly előkészületek előzik meg a „fellépéseinket”. Már a logisztikája is jelentős feladat, hiszen jelentős mennyiségű nyersanyagot, és mindenféle eszközt kell a helyszínre szállítanunk. Nyilván a zökkenőmentes kiszolgálás érdekében nagy létszámú, talpraesett személyzettel kell kiállnunk. A pénteki nap álomszerű volt a vendégeknek és nekünk is. A szombat már elszomorító lett az időjárás miatt. A csapatunk nagy részének szabadnapja lett, illetve már reggel óta bontási feladatokat végeztünk. (Az idei nyáron Mezőfalván is pórul jártunk, amikor mindenkinek bele kellett kapaszkodnunk a sátrainkba, hogy a vihar el ne repítse őket.) Szombat estére azonban megjött a kedvünk, mert koncert után is betértek hozzánk a vendégeink.

Micsoda dolog lenne egy szüreti fesztivál finom borok nélkül. Az idein is megjelentek a dunaföldvári Sűrű és Kelemen borházak, valamint Bölcskéről a Tomolik pincészet.

Sűrűné Győri Judit így vélekedett: – A mi szempontunkból két arca volt ennek a fesztiválnak. A péntekitől jobbat álmodni is nehéz lenne. Nagyon jó hangulatban telt, mert megjelentek a törzsvendégeink és sok új borkedvelő is betért hozzánk, akikről remélem, hogy máskor is visszatérnek hozzánk. Egy dologból biztosan érződött az ősz közeledte: előtérbe kerültek a jó kis vörös borok! Abban is szerencsénk volt, hogy a pultunkból ráláttunk a színpadra és persze jól is hallottuk a koncerteket. Semmiről sem maradtunk le!

Kelemen Róbert a következőket mondta lapunknak. – Szeretem ezeket az eseményeket. Nem tagadom, hogy kereskedelmi szempontból is kedvezők lehetnek. Nagyon jó dolog megjelenni egy szép borsorral és élőben, szemtől szemben meghallgatni a kóstolók véleményét. Az nem biztos, hogy ők a bormustrák szintjén mondják el a kritikájukat, de hát ők a fogyasztók, akik megtisztelnek bennünket a véleményükkel, amit mi igyekezünk fölhasználni a jövőben. Kellemes meglepetés lett, hogy a cudar szombati időben is folyamatosan voltak vendégeink, akikkel az előző estihez hasonlóan jól elbeszélgettünk.

A néptánc gáláról sem felejtkezhetünk el. Czuppon Pétertől, aki a helyi Levendula Alapfokú Művészeti Iskola néptánc szakos tanárától, ezt is hallottuk. – Az bizony sajnálatos, hogy elmaradt a színpompás felvonulás, amit a város lakói és a mi gyermekeink fellépőként is nagyon szerettek volna megélni. Egy jó döntéssel a Művelődési Központban kaptunk helyet arra, hogy bemutassuk a műsoraink egy részét. Szerencsés volt az Ördögszekér táncegyüttessel egy műsorban fellépni, mert a legkisebb táncosaiknak nagy élmény volt a felnőtteket közelről meglesni tánc közben. Ez egy inspiráló dolog még a középiskolás korúaknak is. A közönség jó része a családtagokból és a baráti társaságokból állt össze, könnyű volt őket jó hangulatba hozni. Hálásak vagyunk nekik azért, mert elkísérték a táncosainkat, figyeltek rájuk, és az ünneplő tapsaikkal jutalmazták őket.