A cipőgyáriak nosztalgiája - harminc év után találkozó

A városi cipőgyár élete 1959-ben kezdődött az akkori Vegyesipari Vállalat égisze alatt. Azután a gyár lett a Dunai Cipőgyár egyik alegysége, majd Junior Cipőgyár néven működött tovább.

1961 tavaszán arról írt a Sztálinvárosi Hírlap, hogy „a Vegyesipari Vállalat szandálüzemben március 1-től új termelési szinteket állapítottak meg”. Erre azért volt szükség, mint írták, mert alacsonyabb szinten mozgott a termelékenység, mint a dolgozók átlagkeresete. A gyárban a kétéves működés alatt 400 ezer pár gyermekszandált készítettek. 1962-re pedig tervben volt az üzem korszerűsítése is. Ehhez képest 1963 decemberében a Dunaújvárosi Hírlap arról írt, hogy a helyi szandálüzemben a szabályok és az elvárások, a silány minőségű, elhasznált gépek és berendezések lehetetlenné teszik azt, hogy az üzem megfelelően működjön. 1970-ben arról szóltak a hírek, hogy növelik a termelést, évi 520 ezer pár gyermekszandált és cipőt gyártanak, sőt felmerült a gyermekgyógycipők készítésének terve is. 1991 májusában arról szóltak a hírek, hogy a privatizáció szükségszerűen eléri a Junior Cipőgyárat is, de bizonytalan volt még akkoriban ennek a mikéntje, a folyamata. A dolgozók az állásukat szerették volna megtartani, és nem részvényeket birtokolni. Nekik ugyanis nem a vállalati vagy a tulajdonosi forma számított, teljesen érthetően, hanem a kereseti lehetőség. Történetünkben a végszó a csőd bejelentése, majd a szikár HR: 1993-ban a gyárat felszámolták, Minicipő Kft.-vé alakult.

Napjainkban utódnak tekinthető a Verebély úton működő Koltai Kft., amely az olasz piacra gyárt cipőfelsőrészeket.

A szombati találkozóról Tóth György, a cipőgyár egykori dolgozója tájékoztatta lapunkat.

– 1977 és 1987 között dolgoztam a cipőgyárban, eleinte villanyszerelőként, majd, amikor befejeztem a főiskolát, már fehérköpenyes irodai alkalmazott lettem. Nagyon sok szép élményem van az ott eltöltött időről, sokat álmodom a cipőgyárról, és ez biztos, nem véletlen. A koronavírus-járvány alatt több egykori kollégám is meghalt, 2022-ben gondoltam, hogy össze kellene jönnünk. Van egy zárt Facebook-csoportunk, ahol felvetettem az ötletemet. Pozitív volt a visszajelzés, több mint hetvenen jelezték, hogy ott lesznek szombaton a volt cipőgyár területén.

Tóth György elmondta, úgy kell elképzelni az összejövetelt, mint egy érettségi találkozót.

– Végigjárjuk az egykori gyár terültét, beszélgetünk, nosztalgiázunk, fotókat készítünk. A gyár központi irodaépülete a Táncsics Mihály utca 3. alatt volt, most itt egy étterem működik. A „gyárlátogatás” után ott fejezzük be a napot.