Galileo Galilei bemutatta első távcsövét a velencei törvényhozóknak

Egyes feljegyzések szerint a távcsövet 1608-ban Hollandiában találta fel egy Hans Lippershey nevű ember, majd Galileo Galilei az elsők között használta fel a távcsövet a csillagászati jelenségek és a különböző égi objektumok megfigyelésére. Galilei elkészített egy 8-szoros nagyítású, később pedig egy 20-szoros nagyítású modellt. 1609. augusztus 25-én bemutatta az első távcsövét a velencei törvényhozóknak.

Mindez korszakalkotó volt, ugyanis ennek a felfedezésnek nagy hasznát vették elsősorban a hajózásban, de a különböző kereskedelemben is fontos szerepet játszott. Galilei volt az első, aki írásos műben számolt be távcsöves csillagászati megfigyeléseiről.

Galileo Galilei itáliai fizikus, csillagász, matematikus és természettudós

Pisában született 1564. február 15-én, édesapja zenetudós volt. Apja kívánságára orvosnak tanult a Pisai Egyetemen, de anyagi nehézségek miatt abba kellett hagynia a tanulmányait. Ekkor fordult a matematika és a többi természettudomány felé. Mindössze 28 éves, amikor is a Padovai Egyetemen geometriát, mechanikát és csillagászatot kezd el tanítani. Oktatói munkája mellett mechanikai kísérleteket és tanulmányokat is folytatott. Itt alkotta meg az első hőmérőjét, iránytűket konstruált, és kézikönyvet is írt a használatukról. 1594-ben szabadalmaztatta vízemelő gépét. 1610. január 7-én fedezte fel a Jupiter bolygó négy legnagyobb holdját, melyek később Galilei-holdak néven lettek ismertek. Ez a felfedezése egy komoly érv volt a Föld központú világgal szemben. A fizikában az elsők között honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának és a többi természettudománynak. Eredményei ellentmondtak az akkor uralkodó geocentrikus (amely szerint a Föld a világmindenség középpontja) világképnek, ezért összeütközésbe került a katolikus egyházzal. Az inkvizíció 1633-ban a könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. A római katolikus egyház 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet.

Az inkvizíció a késő középkortól kezdve több olyan intézményre utal, amelyek célja az eretnekség (a katolikus vallás alapvető hittételeivel való szándékos és lényeges szembehelyezkedés) felszámolása volt. Alapvetően az inkvizíció a hit és az erkölcs tisztaságának védelmére létrehozott egyházi bírósági intézmény a középkorban. „És mégis mozog (a Föld”, a legenda szerint ez Galileo Galileitől származik, amelyet röviddel halála előtt mondott ki. Ezzel újra megerősítette az elméletét, amelyet az inkvizíció nyomására korábban kénytelen volt visszavonni, hogy a Föld a Nap körül kering.

A Velencei Köztársaság Itália északi részén a 8. század és 1797 között fennállott államalakulat volt. Gyakorlatilag városállamként működött. Az Adriai-tenger északi részén lévő mocsaras Velencei-lagúnában, 118 kisebb-nagyobb szigeten fekszik, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között. A szigetvilág több mint 7 km2-re terjed ki. Velence város köré alakult kereskedőállam viszont igen tekintélyes területre tett szert. A 12.-15. században fénykorát élő Velencét gyakran illették az Adria királynője címmel. A velenceieknek csakhamar sikerült létrehozniuk egy erőteljes haditengerészetet és ügyes diplomáciával, még a nyugati és a keleti birodalmak érdekszférái közötti konfliktusokat kihasználva, gazdag és magabiztos patrícius köztársaságot hoztak létre. Velence így tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált, hatalmas befolyással rendelkezett a Földközi-tenger keleti részén, valamint az üveggyártás egyik európai központja is ott volt. A városállamnak saját választott testülete volt, élén a dózséval, aki Velencei Köztársaság legmagasabb rangú és élethossziglan választott állami tisztségviselője volt. A dózsét (vezér, vezető) bonyolult választási eljárás során választotta államfővé először a népgyűlés, majd a városi nemesség.