Klórmeszes kezeléssel igyekeznek elkerülni a katasztrófát

A horgászok jól emlékeznek rá, 2017-ben óriási mértékű volt, 2020 nyarán már sokkal kisebb pusztítást okozott a Felső-öbölben az algásodás. Nem csoda, hogy a Dunaújvárosi Sporthorgász Egyesület szakemberei kiemelt figyelmet szentelnek a víz vizsgálatára a kánikulai időszakban. Szerdán arra lettek figyelmesek, hogy a kritikus szint közelébe ért az algásodás, ezért azonnal leadták a rendelést a klórmészre, hogy megelőzzék a bajt. A klórmész megöli az algát, legalábbis annak egy részét. Gondos számítással határozzák meg, hogy az adott vízfelületre mekkora mennyiséget szórnak szét, esetünkben ez 65 kilogramm volt. Ez egy közepes beavatkozásnak számít, ettől helyreáll a víz természetes egyensúlya – tudta meg lapunk Szlivon Zoltán halászati őrtől.

A jelenség hátterében az áll, hogy a napsütés hatására felmelegszik a víz, ez az együttállás pedig nagyon kedvez a zöldalgának, így az elszaporodik. Ezzel látszólag semmi baj, hiszen oxigént termel, viszont ezt csak nappal teszi, éjszaka pedig oxigént von el a vízből, mégpedig nagyobb mértékben, mint amennyit termelt. Ettől a víz oxigénhiányos lesz, amitől a halak előbb-utóbb elpusztulnak. Márpedig az alga szaporodása robbanásszerűen következik be egyik napról a másikra.

Bár a megrendelt klórmész már csütörtökön délben megérkezett, nem véletlen, és nem a restségnek köszönhető, hogy csak pénteken szórták ki. Az eső is bevitt némi oxigént a vízbe, így nem kellett kapkodniuk, mindemellett csütörtöki lehűlést okozó fronthatás miatt a légnyomás nem ment 1000 hPa  felett. Az alacsony légnyomás mellett a víz veszít az oxigénszintjéből. Az sem véletlen, hogy éppen tíz órakor kezdték meg a beavatkozást, ugyanis már elkezdődött a napsütés hatására oxigén termelődni, és a vegyszer hatása estére éri el az optimális szintet.

Első olvasatra talán vad ötletnek tűnhet, hogy egy súlyosan mérgező anyagot öntenek a halak közé, ráadásul éppen az ő érdekükben, de ebben a hígításban nem károsítja a halállományt. Mindemellett sávosan végzik a beavatkozást. Egy nyomon leszórják a klórmeszet, majd a hajóval ugyanott mennek vissza, hogy szétterítsék, hagynak a halaknak „menekülési útvonalat”, körülbelül 10-12 métert, és ott kezdik el a következő „csíkot”. Mire a két sáv összeér, addig van idejük a halaknak elmenekülni.

Mivel a Felső-öböl a városi szabadstrandot is magába foglalja, felmerül a kérdés, hogy a fürdőzőkre jelent-e bármilyen veszélyt a beavatkozás. A válasz határozott nem. Egyrészt az uszodai víznek is van klórtartalma, másrészt az öbölben végzett rendszeres mérések is azt mutatják, hogy a víz Ph értékét cseppet sem befolyásolja.