Mintegy ötszáz kerékpározó tekerte le a nem csekély távot

A túrán indulók időben érkeztek és némi izgalommal készültek az útra. A közös bemelegítés mindenkit jókedvre hangolt. A bringázás izgalmasan indult, hiszen már a városi szakaszon felfrissítette őket az eső. Bölcskén parádésan várták őket. 

A távot szerencsésen teljesítették és a Madocsai Nyugdíjasklub hölgyei a messze földön dicsért, friss lángosaikkal várták őket. A nyárias idő a mezőny javarészét a futballpálya gyepére csalogatta és a kellemes piknikezés megkezdődött. 

Az idillt a Csiribiri zenekar szinte karneváli mulatsággá változtatta, hiszen aki nem menekült időben, azt korhatár nélkül dalra és közös táncra fogták. Senki sem bánta. Őket Sipos F Tamás váltotta, aki hozta a kedvelt formáját, és mellette még az ajándék esőt is elindította. A rendezvény fináléjában sokaknak hozott szerencsét a tombolasorsolás.

– Különlegesen jól sikerült napunk volt, de én ugyanaz a Holler Ferenc maradtam, mint az elmúlt tizenkét éve voltam, szervező és kitaláló. Remélem, hogy a többiek, akik eljöttek és részt vettek ezen a rendezvényen szintén így gondolják. Rengeteg ajándékot és olyan élményt nyújtottunk a számukra, ami méltó az elmúlt évekhez. 

A köszönettel kezdem. Az önkormányzatnak és a képviselő testületnek, azoknak a dunaföldvári vállalkozóknak, akik önként fölajánlották a segítségük különböző formáit. Ez azt bizonyítja, hogy a városunk ilyen összefogással bármit megtud csinálni. Persze alaposan rá kell szervezni. Nyilván itt a helyszínen és útközben is nagyon sokan vállaltak szerepet, akiket szintén elismerés illet. 

Suhajda-Viczai Szilvia, ahogy a családja is, letekerte a távot:
– Jó dologhoz adtuk a nevünket, mert ez ahogy mindig, ma is egy nagyon sikeres rendezvény volt. Boldogságot adott, hogy közel ötszáz induló, közöttük nagyon sok gyermek vett rajta részt. 

Mosollyal indultak a túrára

Hollerné Scheidl Margó a bringásoknak vezényelt profi bemelegítő gyakorlataival feloldotta és jókedvre hangolta a rajtra készülődőket.
– Korábban aerobic oktató és személyi edző voltam, ezért ez egy kedvemre való feladat volt. Jelenleg a lét és fél éves kisfiammal töltöm az időmet otthon. Ez az év egyik legjobban várt eseménye Dunaföldváron, ezért ma az volt a célom, hogy jókedvre derítsem, kimozdítsam a reggeli punnyadásból őket és szó szerint bemelegítsek mindenkit, hiszen akkor még elég hűvös volt az idő.  Láttam a mosolygó arcukat és velük együtt egyszerre indultunk be és lettünk sikeresek, de nem csak testileg, hanem lelkileg is. Ez a profi hétköznapokban is így telt az elmúlt húsz évben, hiszen harmóniában dolgoztunk és ezért sikereket értünk el. 

Jó döntés, hogy eljöttek

Nyári Dorina dunaföldvári, a vendége és útitársa, Mihályfalvi Miklós pedig budapesti volt. 
– Mondtam neki, hogy lesz itt ez a nagyon jó kis program, kár lenne kihagyni. Kapott az alkalmon, és itt vagyunk. Szerintem a madocsai nénik isteni lángosa mindenért kárpótolt, arany kezük van.

– Nagyon jól érzem magam! A helyiek nem mondtak semmi rosszat, tökéletes a közérzetem. A táv sem jelentett problémát, hiszen huszonnyolc perc alatt letekertük. Visszatérve a lángos… tökéletes volt, ilyen finomat még soha nem kóstoltam – mondta Mihályfalvi Miklós.

A dunaújvárosi Sebestyén Takács János és a családja is jól döntöttek a részvétellel: 
– Túl vagyunk a nehezén. A lángoson is, ami isteni volt, puszi érte a néniknek, mondta Annamária! A mai nap örömére nem fogok főzni, helyette a program végén elmegyünk valamelyik jó kis étterembe ebédelni. Nem volt nehéz része az útnak, részidőket nem tudok mondani, de a mozgással egy óra hat percet töltöttünk. Jólesett. A dunaújvárosin még nem voltam, csak a családom, de most már kedvet kaptam ahhoz is. 

A rajongókért mindent

Győri Dóra a helyszínen készíttetett bringás frizurát magának:

– Muszáj valahogyan megjelenni! Mondjuk ezzel, ami most készült. Nem volt megbeszélve, csak annyit mondtam a barátnőmnek, hogy gyorsan dobjon össze egyet!  A bringázás jó volt. A tempó? Mi aztán jöttünk rendesen, akár a szél, de nem lehetett túlpörögni, hiszen ez nem verseny volt. A rendőrautót is majdnem lekerültük. Visszaérve nagyon jól jött a lángos és most megpihenünk, nem sietünk sehová. Megvárjuk a műsort és a tombolát is. Korábban Pesten laktam, körülbelül egy éve költöztem le, jó döntés volt. Ahogy látod befogadtak, nagyon szeretek itt élni. Nyugisnak, barátságosnak találom a vidéki életet. Nem cserélném vissza!

 Vecsei Barbara és Ihász Bernadett kiváló hangulatban érkeztek vissza az útról:
– Igaz, hogy nagyon eláztunk, de mi kemények vagyunk és kibírjuk. Nem jutott eszünkbe, hogy hazameneküljünk, pedig már az első, a városi szakaszban elkezdett esni az eső. Vízálló ruha nélkül indultunk, de nem vagyunk ám cukorból! (mondták csúfondáros nevetéssel) Na jó, az egy kicsit érdekes volt, ahogy az arcunkba folyt a víz, viszont simán vettük az akadályt. Naponta edzünk ezért jól bírtuk a lassú emelkedőt is. .Jó hangulata volt a túrának. 

A legidősebb túrázó

Rudas Károly magabiztosan teljesítette a távot, ami szerinte természetes, hiszen csak néhány napon belül tölti be a nyolcvanadik évét! Ezúttal a városszerte ismert Vuk nevű kutyája nélkül tekert.

– Jó volt a fiatalemberek között tekerni, szerencsére ez nem verseny volt. így aztán szépen visszaértem velük. Nem volt gondom, mert napi edzésben vagyok, minden nap bringázok a kiskutyámmal. Kierőszakolja, hogy menjünk csavarogni.