Tóth Zoé az irodai íróasztalt a belgyógyászat betegágyaira cserélte

Így fogalmaznak az Országos Kórházi Főigazgatóság oldalán a pályaválasztás előtt állók, illetve a hivatást keresők számára, bemutatva azt, hogy miért érdemes az ápolói szakmát választani. Még össze is foglaltak néhány főbb érvet, amely e csodás, egyben nehéz hivatás mellett szól. Ilyen a biztos szakmai tudás, a kedvezőbb elhelyezkedési lehetőség, az erkölcsi megbecsülés és az érdeklődésnek megfelelő hivatás. Van úgy, hogy elsőre nem tudjuk, mi is a számunkra legideálisabb foglalkozás, és olyan vonalon kezdjük el karriert építeni, ami nem vezet messzire. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen sosem késő elkezdeni azt, amiben aztán kiteljesedhetünk. Ilyen példa lehet Tóth Zoé, a Szent Pantaleon Kórház munkatársa is. 

A fiatal, dekoratív hölgy úgy döntött, hogy feláll az íróasztal mögül, és ápolóként szeretne segíteni az idős betegeken. A belgyógyászati osztályon dolgozik jelenleg, itt kerestük fel, hogy megtudjuk tőle személyesen is, miért választotta az ápolói hivatást. 

Nem így tervezte 
Zoé Dunaújvárosban született, de sok időt töltött Solton a nagymamájánál. A Dunaferr-­technikum rendvédelmi szakán folytatta a középiskolai tanulmányait. Akkor még az volt a terve, hogy rendőr lesz, azon belül is a helyszínelői munka érdekelte. Viszont a határon teljesítendő szolgálat már kevésbé vonzotta. Mivel a rendvédelem is egy olyan élethivatást jelent, amit szívvel-lélekkel lehet csinálni, ezért nem ezt a pályát választotta. Közszolgálati ügyintézőként és ügykezelőként végzett, majd a Szent Pantaleon Kórházban kezdett el dolgozni adminisztrátorként. Az intézmény napi működéséhez kapcsolódó feladatai voltak itt, jelentések, szervezések, kérvények, engedélyeztetések intézése. Nyilván nem meglepő, hogy egy olyan lány, akiben ott forr a tettvágy, a segíteni akarás, nem sokáig leli örömét a monoton irodai munkában. A kórházi miliő pedig egy új irányba vezette, és párja bátorítására, ajánlására, elhatározta, hogy ápoló lesz. 

Miért ne? 
– Gyermekként sokat voltam a nagymamámmal, azóta is nagyon szeretem az idős embereket, közel állnak hozzám. Úgy voltam vele, hogy fiatal vagyok még, miért ne tanulhatnám ki az ápolói szakmát. Egy kicsit féltem, hogy mi van akkor, ha nem tudok teljesíteni, ha nem tudom felvenni majd a tempót a munkában. Ezen végül felülkerekedtem, és tavaly szeptemberben megkezdtem a tanulmányaimat a Lorántffy Zsuzsanna Technikumban – mesélte Zoé. 
A dunaújvárosi kórház belgyógyászati osztályán végzi a gyakorlati képzést. Mint azt Zoé elmondta, nagyon örül, hogy erre az osztályra került, nem is akar innen elmenni, mert egyrészt kiváló az itteni kollektíva, másrészt szakmai szempontból is remek lehetőség a továbbfejlődésre, hiszen itt mindenféle esettel találkozik az ember. 

– Az motivál a munkámban, hogy segíteni tudok az embereknek. Nem egyszerű, nekem például néha sok a 12 órás műszak, de ezt a hivatást szívből kell csinálni. Aki ezt nem érzi, annak nem is való ez a pálya. Úgy kell bánni minden egyes beteggel, mintha a saját hozzátartozónk lenne. A szakmai feladatok mellett a kedvesség, az empátia az, amivel még többet nyújthatunk a betegeknek a gyógyulásukért. Ők pedig hálásak ezért, és ez pozitív energiát ad vissza – mondta. 

Nem könnyű 
Beszéltünk arról is, hogy a belgyógyászaton a betegek többsége idős ember, így gyakran kell szembesülnie az elmúlással, szomorúsággal. Elmesélte, hogy az első halál­esete nagyon megérintette. Egy több mint kilencvenéves idős betegről volt szó, kellett egy kis idő, amíg feldolgozta. 
– Az segít túljutni a szomorú eseteken, attól könnyebb feldolgozni, hogy tudom, hosszú és szép életet éltek le. Éppen ezért a gyermek­osztályon biztos nem tudnék dolgozni, azt lelkileg nagyon nehezen viselném – tette hozzá Zoé. 
A szabadidejét barátjával és kutyusával tölti a legszívesebben, de olykor szeret egyedül is lenni, amikor a csendességben elengedheti a mindennapok során felgyülemlett stresszt. Mint azt lapunknak elmondta, a jövőben itt, Dunaújvárosban szeretne maradni, ezen a pályán, ebben a kórházban, ezen az osztályon. 
– Gondolkoztam az orvosi pályán is, de az sok-sok évnyi tanulást jelent. Még két év van vissza az ápolói képzésből. Utána talán jelentkezem a diplomás ápolói képzésre, bár főnővér nem szeretnék lenni, én nagyon jól érzem magam a betegek között – mondta Zoé.