Mérnökök és mezőgazdászok tervezik valamennyiünk jövőjét

– Sokan vitatták és mindmáig vitatják, hogy jó-e, ha egy egyetem kikerül az államháztartás keretei közül. Miért jó? 
– Tudjuk, látjuk, érezzük: a világban az egyetemek között is komoly verseny van, s aki kimarad, az lemarad. Ráadásul az elmúlt időszakban olyan változások következtek be, amelyekre gyorsan és hatékonyan kell reagálni. Néhány évtizeddel ezelőtt az egyetemen megszerzett tudás majd emberöltőig elég volt, most mire a hallgató az alapképzés végére ér, már kezdheti is a megszerzett tudása frissítését. Tehát minden tekintetben egy rugalmas rendszerre van szükség, amely képes követni a gyors, s időnként egymásnak is ellentmondó változásokat. Az új működési forma jó alap ahhoz, hogy erre építve az egyetemi oktatást, a kutatást és a szolgáltatást valóban újszerűen kapcsoljuk össze. Ez az integráció példa nélküli, ilyen még nem volt, s még a világban is kevés ilyen megoldást találunk. Az eltelt idő azt mutatja, hogy az elaprózott magyar agrár-felsőoktatás összeszervezése, a kutatóhálózatok integrációja, az új szolgáltatásmix létrejötte és az erőforrások észszerű koncentrációja elkerülhetetlen, jó döntés volt, s a nemzetközi figyelmet is magára vonta. Nemcsak igazodtunk a nemzetközi trendekhez, hanem számos új megoldással, együttműködési formával gazdagítottuk is azt. Nagy örömünkre a ­MATE kaposvári campusa is annak köszönhetően indult el egy érezhetően erős fejlődési tendencia irányába az elmúlt időszakban, hogy ezt az integrációt sikerült megvalósítani. S így van ez a többi campus esetében is. 

– Ez az élet követelte változás volt? 
– Az jól látszott, hogy egyrészt a kisebb vidéki intézmények nem lesznek hosszú távon életképesek, másrészt olyan koncentrált kihívások és feladatok elé néz az agrárium, az élelmiszer-gazdaság, amit szétaprózott formában nem lehet sikeresen megválaszolni. S akkor még nem is tudtunk az elmúlt időszakban bekövetkezett eseményekről. Kell egy valóban erős tudásközpont, sok-sok munkával, és a cél eléréséhez a forrásoknak is rendelkezésre kell, hogy álljanak. 
– A felsőoktatásban is egyértelműen nemzetközi mércével mérnek. Amelyik egyetemre nem jelentkeznek hallgatók, annak előbb-utóbb vége van… 
- Öt tudományterületen folyik nálunk az oktatás és a képzés, az agrár- és élelmiszer-gazdaság pedig folyamatosan újabb és újabb megrendeléseket ad. Nemcsak a legnagyobb agrárfókuszú egyetem akarunk lenni Közép-Európában, hanem meghatározóvá akarunk válni, olyanná, amit nem célszerű és nem is érdemes megkerülni. Az alap jó, hiszen a magyar agrár-felsőoktatás mindig erős volt, ismert és elismert. A tudástranszferben is élen járunk, az Európán kívüli országokban is ismernek bennünket, rengeteg külföldi hallgató végzett és végez nálunk, szakembereink számos problémát megoldottak közel, s távol a világban. Keresett a magyar tudás, szeretnénk, hogy még keresettebb legyen. Jó jel, hogy az integrációt követően máris 50 helyett léptünk előre a szakterületi világranglistán. Ez óriási eredmény, hiszen ma már a nemzetközi egyetemi oktatási térképen ott van Kaposvár, de ott szerepel Keszthely, Gyöngyös, sőt, a volt budapesti kertészeti egyetem is. Tudjuk, mit akarunk, tudjuk, hogyan akarjuk, s ehhez kiváló alapot ad az alapítványi háttér. 

– Ezekhez a célokhoz valóban stabil, hosszú távon is kiszámítható háttér kell. De hogy stílszerű legyek, egy alapítvány azért mégsem fejőstehén… 
– Az alapítvány a jelenlegi formájában egy kiindulópont. Úgy gondolom, hogy az egyetemeknek hosszú távon olyan szolgáltatókká kell válniuk, amelyek akár önfenntartók is lehetnek. Nem egyszerű ez, de nem is lehetetlen. Ma még az állami finanszírozás a meghatározó, de az a célunk, hogy az a tudás, amit előállítunk, nemzetközi szinten is meghatározó, versenyképes szellemi tőke legyen, amely képes piacképes termékekben is testet ölteni. Mi a jövőnek dolgozunk, a jövőt áruljuk, eladható, értékes tudással rendelkező mérnököket, kutatókat képezünk, ott vagyunk a szakmai továbbképzésekben, a szaktanácsadásban, a felnőttképzésben. Amit itt a laborokban előállítunk, vagy annak nagy részét már most is értékesíteni tudjuk. Példának okáért, ezért is fontosak a kaposvári székhelyű, szarvasmarhaembrió-átültetéssel kapcsolatos kutatások és megbízások is – hiszen erre már most hatalmas, egyre növekvő piaci igény mutatkozik. Sok más ilyen program is van, amely a szolgáltatás vásárlójának szinte azonnali hasznot hoz. A partnerünk pedig abban is biztos lehet, hogy a tudást, eljárást folyamatosan karban is tartjuk és átadjuk. Szóval bevételt termelünk, amely szükséges az egyetem fenntartásához.

Piacra visszük a meglévő, itt keletkező tudást. 

– Ez jó üzlet lehet, hiszen még soha nem évült el ilyen gyorsan a tudás, mint napjainkban. Ki tudják elégíteni a friss tudásra vágyók igényeit? 
– Korábban az agráriumban a legkorszerűbb ismeretek 5-6 év alatt évültek el, mostanra ez az idő lecsökkent 2-3 évre. Az alapképzés végére érő hallgató már kezdheti is elölről a megújítást. Csak folyamatos tanulással tarthatunk lépést a fejlődéssel. Ehhez is biztosítjuk a lehetőséget és a feltételeket, mert napjainkban a felnőttképzés egészen mást jelent, mint régebben. A felgyorsult világban gyorsan kell közvetíteni az ismereteket is. Ez folyamatos, néhány napos, hetes, szóval a változásokra azonnal reflektáló képzéseket jelent. 

– Az országhatáron túl is jelentős változások indultak el, erősödtek fel az elmúlt időszakban. Az új feladatok miként jelennek meg a MATE életében? 
– A MATE fontos küldetése, hogy az egész Kárpát-medencében építse, terjessze a tudást. A Szent István Egyetem 30 éve sokat tesz a határon túliak képzéséért. Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken és Felvidéken sokan számítanak ránk. Az új egyetem új lehetőségeket is kínál. Van legalább 5 ezer olyan mérnökünk, aki a határon túli területeken dolgozik. Nem az a cél, hogy onnan idecsábítsuk a fiatalokat, hanem mi megyünk oda, s helybe visszük az új tudást. A modern szakmai ismeretekkel ott tudnak maradni, ott építik a helyi gazdaságot és az élelmiszer-gazdaságot. Ott is elkezdődtek a továbbképzési programok, amelyek rövid, ám intenzív tudásátadást tesznek lehetővé. Minden esetben a helyi igényekhez igazodunk, reagálunk az ottani problémákra. Nem véletlenül van képzésünk az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban, de indítottunk pálinkakészítő tanfolyamot is Székelyföldön, s nagy szükség van a mérnöki szintű képzésekre is. Az agráriumban a versenyképesség alapvető feltétele az új tudás termelési kompetenciává történő alakítása. Minden pillanatban a legkorszerűbb ismeretekre van szükség. 

– A természet egyre egyértelműbb jelzéseket küld az agrárium számára is, hogyan lehet felkészülni a természet kihívásaira? 
– Ez érdekes kérdés. Az elmúlt időszakban generációról generációra jelentős, ám követhető fejlődés zajlott le. Most intő jeleket kapunk, hogy határa van a fogyasztás növekedésének. A természet visszavág. Kérdés, meddig lehet fejlődni, mi a fenntarthatóság határa? Egyre több élelmiszerre van szükség, ám ez egyre nagyobb terhelést, ökológiai lábnyomot jelent, s be kell látni: a bolygó terhelése nem növelhető. Az új tudás kihívása, hogy a technológiai fejlődés ne okozza az ökológia rendszer összeomlását. Ezt nekünk és a következő generációknak kell megoldani. Egyre több a kiszámíthatatlan tényező, a globális kihívás. Az új problémák, a lokális háború megmutatta, hogy mennyire múlékonyak a békében megszervezett működési rendszerek. Megmutatta, hogy mennyire felértékelődik az önellátás képessége, az energia- és élelmiszeripar szerepe. 20-30 éve nem gondoltuk volna, hogy véget érhet az olcsó élelmiszer kora. Most ez az idő is eljött, miközben még itt van az élelmiszer-pazarlás is. Komoly feladat előtt állnak az agrárszakemberek is: a jövőt a mérnökök és a mezőgazdászok írják. Az élelmiszert elő kell állítani, a terményt fel kell dolgozni: erre kell az új generációt felkészíteni a megfelelő tudással. 
– A természetet másként kell tisztelni, mint eddig. Mintha utolsó figyelmeztetéseket kapnánk… 
– A jövőben úgy kell a természettel harmóniában élni, hogy közben minőségi élelmiszereket állíthassunk elő. Új megoldások kerülnek elő az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. A képzésekben is ehhez kell alkalmazkodni. Olyan tudást kell átadni, közvetíteni, olyan kutatásokat kell folytatni, amelyekre a nemzetgazdaságnak szüksége van. A piaci szereplőkkel való szerves együttműködés azért is kiemelten fontos, hogy a tudás helyben maradjon. Ezért van nálunk gépészmérnökképzés az Óbudai Egyetemmel, villamosmérnök-képzés és élelmiszermérnök-képzés, ezek is, ha úgy tetszik, a megjelenő kihívásokra reagáló képzések… Mert nekünk ebben a világban kell megszerveznünk az egyetemi képzést, továbbképzést, magunk mögött hagyni az elkényelmesedett régi rendszert, és folyamatosan működtetni és fejleszteni a tudásgyárat.