Rendrakással kezdődött a tavaszi szezon a horgászoknál

Talán csak az arra sétálók lepődtek meg azon, milyen sokan választották a közösségi munkát. Kiss Lajos Csaba, az egyesület elnöke azonban érthető derűvel, csak a hagyományaikra emlékeztetett. 
– A mi rendezvényinkre hetven-nyolcvan ember is érkezik, a különleges eseményekre pedig akár a tízszerese is. A mostani alkalommal egy társadalmi munkára vártuk a tagságunkat, közöttük nagyon sok szakembert. A dunaegyházi résztől a solti kifolyói részig tettük a tavasszal szükséges dolgunkat. Szépítettük a horgásztanyát és a vízpartot. 

– Téli álom után kezdődik a közösségi élet? 
– Az ránk nem jellemző. Természetesen télen is pecáztunk, méghozzá szép eredményekkel. Abban az időszakban, a tilalom előtt kősüllőket fogtunk. Elég enyhe tél volt, és talán egy hétig volt befagy­va a Kis-Duna. A március elejét mondhatnám egy kicsit szigorúbbnak. Nagyon sok halat telepítettünk tavaly, és már az idén is bőven a húsz mázsa fölött tartunk. Közöttük hat-nyolc-tíz kilós pontyok is érkeztek. Persze foghatókat is hoztunk, hiszen nálunk az öt kiló felettieket vissza kell engedni a folyóba. 

– Komoly munkatervet készített mára? 
– Nem kell ezt a napot túlszervezni. Mára ötórás műszakot terveztünk, ami ezzel a nyolcvan emberrel számolva komoly teljesítményt jelent. Mindenkit megkértünk, hogy ma ne horgásszanak, mert sokféle munka várt ránk. Évek óta tesszük a dolgunkat, és mindenki látja, hogy ma mire lesz leginkább szükség. Az utakat mindig frissítjük, egy-két kidőlt fát össze kellett vágnunk, a móló karbantartásánál flexeltünk és hegesztettünk, máshol a padokra való deszkákat munkáltuk meg, tehát egy félnapig meglehetősen nagy zajjal voltunk. 

– Mágiával vonzza ide őket? 
– Nem én, hanem ez a csodálatos környezet és a mi fantasztikus közösségünk teszi ezt velünk. Jól ismerjük és kedveljük egymást, kellemesen töltjük el együtt az időt. Amikor teszünk is a környezetért valamit, sokkal jobban a magunkénak érezzük, mint azelőtt. 2011 óta tavasszal és ősszel is sikerrel rendezünk hasonló eseményeket. Természetesen mindenkit szívesen láttunk egy kis finomságra, hiszen például ma reggel is kiraktuk a kolbászt, szalonnát, a sonkát a primőrökkel és a friss kenyérrel. De egy jó ebédet is főztünk a számukra. 

Az egyesület műszaki fejlesztéseiért ifjabb Kun János a felelős, aki civilben szerkezetlakatos. A helyszínre hihetetlenül komoly szerszámarzenállal érkezett. Elmondta: 
– Nálunk nem számít szenzációnak, ha valaki a saját szerszámait elhozza az itteni közös tevékenységekhez. Nyilván messziről úgy látszik, hogy iszonyú fölfordulást csináltunk, pedig csak a korábban felújított mólónkhoz a bejárót is szerettük volna újjávarázsolni. Remek az idő, sokan kijöttek, és elég segítő akadt a nehezebb feladatokhoz is. Nem kell győzködni senkit sem, minden gördülékenyen halad. Én is pecás vagyok, de a telet kihagytam, ezért ahogy másoknak, úgy nekem is csábító ez a tavaszi klíma, de előbb elvégezzük ezt a munkát. 

Gelencsér Péter az egyesület környezetvédelmi felelőse. A feladatai egész éves figyelmet kívánnak tőle. 
– A legfontosabb a móló környékének rendbetétele, ahol ma nagy munka folyt. Mivel sajnos felelőtlen emberek nyomait mindenhol, így itt is megtalálhatjuk, ezért az eldobált szemetüket nekünk kellett összeszednünk. 

Most már nagyon sok kukát kihelyeztünk, mivel ezzel szeretnénk rávenni őket a helyes magatartásra. A padok készítésébe is belefogtunk, amire nem is lesz elég a mai műszak, de majd legközelebb befejezzük azt a munkát is. A balesetveszélyessé váló fák miatt is végig kell járnunk az egész területünket, mivel a hódok nagyon sok kárt okoznak nekünk, és az általuk elfaragott törzsek rádőlhetnek a pecázókra.