Az Aranybulla a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvénye lett

Történelem - 1222. április 24-én adta ki II. András magyar király Székesfehérváron az Aranybullát, azt az oklevelet, amely az akkori rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává vált. 
Az Aranybulla a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként, a megszületését követő századokban is hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében. Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról (olyan fémpecsét, amelyet ünnepi oklevelekre erősítettek) kapta. A kettős aranypecsét az oklevél hártyájának felhajtott alsó részén függött. A függőpecsétnél hozták létre az oklevél alsó szélének visszahajtásával, majd azon keresztül vezették át a pecsét függesztésére szolgáló zsineget. A középkorban a pecsét a különféle oklevelek hitelesítésének fő eszköze volt, és a XIV. századra már kizárólagossá vált. II. András törvényei kisebb-nagyobb változtatásokkal, egészen 1848-ig érvényben maradtak. 

Előzmény 

Magyarországra az Aranybulla kiadása előtt általános elégedetlenség volt jellemző, ami szinte minden társadalmi réteget érintett. A főurak azt vetették a király szemére, hogy külföldről kapott anyagi támogatás fejében idegenek jutottak jelentős befolyáshoz. Mások jogaikért, illetve a vármegyék folyamatos gyengüléséért aggódtak. A szerviensek (olyan személy, aki a királynak vagy földesurának kizárólag katonai szolgálattal tartozik, ennek fejében adománybirtokot kap) a XII. században attól tartottak, hogy idővel nem tartanak igényt a szolgálatukra, és helyettük majd külföldi zsoldosokat toboroznak. A különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek is egyre élesebbek lettek. Ezért mozgalom indult a királyi önkénnyel szemben. Érdekes, hogy leginkább az egyházi emberek voltak a szervezők. Igaz, az ellenállás nem vezetett el fegyveres harcig, mint például Angliában, de azért elég fenyegető volt, így II. András rákényszerült arra, hogy alkotmányba foglalja a különböző jogokat és kiváltságokat. 

II. András 

András, vagy más alakváltozatban Endre 1177-ben született és 1205-től 1235-ben bekövetkezett haláláig volt Magyarország királya. Apja III. Béla halála után testvére, Imre lett a király, ami nem tetszett Andrásnak, ezért ez az ellentét testvérháborúba torkollott, majd fivére halála után az ő fejére került Szent István koronája. Uralkodása alatt a magyar történelem egyik fontos időszaka volt, mert hazánkat az európai nagyhatalmak közé emelte. Fontos megemlíteni, hogy szinte az egész Balkán-félszigetet sikerült meghódítania, energikus külpolitikájának köszönhetően több szomszédos ország kereste barátságát és kegyeit. A folyamatos külföldi háborúzás végett kényszerült az Aranybulla kiadására, hogy azzal a belpolitikában olyan törvényeket rögzítsen, amik elősegítik az ország stabilitását. Házasságot kötött Gertrúddal, IV. Andechsi Bertold isztriai és krajnai őrgróf és meráni herceg lányával. Öt gyerekük született. 1204-ben Mária, 1206-ban a későbbi IV. Béla király, 1207-ben Erzsébet, 1208-ban Kálmán, majd 1210-ben András. Gertrúd királyné tevékenységét több magyar főúr nem nézte jó szemmel, ezért sikeres merényletet követtek el ellene. A megözvegyült András király 1215-ben másodszor is megnősült. Feleségül vette Courtenay Péter auxerre-i és namuri gróf 18 éves leányát, Jolántát, aki rokoni kapcsolatban állt II. Fülöp Ágost francia királlyal. Ebből a házasságból született András hatodik gyermeke, Jolánta. Második felesége is elhunyt, így az akkor már 55 éves uralkodó harmadszor is megnősült. Harmadik felesége a 23 éves Estei Beatrix lett, aki az itáliai estei őr­gróf, I. Aldobrandino leánya volt. 
II. András 1235. szeptember 21-én, 30 évi uralkodás után meghalt. Legidősebb fiát, IV. Bélát, Róbert esztergomi érsek 1235. október 14-én koronázta magyar királlyá. 

Az Aranybulla 

A Fehérváron kiadott oklevélben II. András megfogadta, hogy a főbb tisztségeket ezentúl az ország főnemeseinek juttatja, továbbá, hogy szakít addigi politikájával és anyagi helyzetét nem egész vármegyék eladományozásával próbálja meg javítani. Az oklevélben rögzítették, hogy András egy évnél gyakrabban nem veret új pénzt, ez az úgynevezett kamarahaszna végett volt fontos. A kamarahaszna fontos kincstári bevétel volt és az eljárás a következő volt. A regnáló király ugyanis bevonta a forgalomban lévő pénzérméket, majd újakat adott ki, amelyekben már kevesebb volt a nemesfém aránya, az ebből származó különbözet volt a kamara profitja, ezzel számos király élt szorult helyzetében. A szervienseknek biztosították az adómentességet, majd további előjogokat is kaptak. A kiadott okmány szabályozta a földbirtokok öröklődését is, ezért megalkották a leánynegyedet érintő törvényt, amelyet a fiú utód nélkül elhunyt birtokosok leánygyermekei kaptak meg. Az Aranybulla egyik legfontosabb pontja a 31-ik szakasz volt, amely engedélyezte a magyar egyházi és világi méltóságoknak, hogy kellőképpen felléphessenek azon királyok ellen, akik nem tartják be a törvényeket. Egyházi nyomásra II. András 9 évvel később bizonyos módosításokat iktatott be, ezzel az egyházak komoly bevételhez jutottak, ilyen volt például a sókereskedelemből szármaszó busás haszon. 

András utáni időszak 

Az Aranybullát fia, IV. Béla is több helyen átdolgozta, majd ezt tette 1351-ben Nagy Lajos király is. I. Lajos az ősiség törvényének beiktatásával a következő évszázadokra meghatározta az öröklés szabályait. Ez azt jelenti, hogy a földbirtok tulajdonjoga nem csak a földesúré, hanem egy vérségi alapon meghatározott közösség tulajdonát képezi, vagyis a birtokosnak biztosítania kell a következő generáció jólétét is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tulajdonos az ősi birtok felett csak korlátozottan rendelkezhetett, ezzel a királyi hatalom jó eséllyel konzerválni tudta a magyar birtokrendszert, ami belpolitikai stabilitást eredményezett. 
A későbbi magyar királyok, így Hunyadi Mátyás is, koronázási esküjükben fogadalmat tettek az Aranybullában rögzített törvények betartására. 
II. András törvényei modernizálták a késő Árpád kor jogrendszerét, továbbá létrehozták a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva ezzel évszázadokon át a különböző kiváltságokat valamint a kötelességeket. 

Az Aranybullát IV. Béla több helyen átdolgozta, majd ezt tette Nagy Lajos király is

Az Aranybulla állítólag hét példányban készült el, de sajnos mindegyik elveszett. Az eredeti példányból kapott a pápa, az esztergomi és kalocsai érsek, az ország nádora, a Templomos Lovagok és a Keresztes Lovagrend is, de mindegyiknek nyoma veszett. Egy, még 1318-ban készült hiteles másolat maradt meg az utókor számára, amelyet az esztergomi egyházi levéltárban őriznek. A másolat valódiságát a rajta látható pecsétek igazolják. 
II. András többször is adott ki aranypecséttel megerősített iratot, ezekből kettő a Magyar Országos Levéltárban van, egy pedig az esztergomi Prímási Levéltárban. Ezen a pecsétek ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek, mint amilyen az eredeti Aranybullán volt. 

Az Aranybulla egyik legfontosabb rendeltetése volt a királlyal szemben megfogalmazott rendi, nemesi szabadságnak az elismerésének, továbbá rögzítette az uralkodó mozgásterét és belső stabilitást biztosított. 
A törvényekből kimaradtak a jobbágyok és parasztok, az ő jogaikkal évszádokon keresztül nem sokat foglalkoztak, változást az 1848. évi áprilisi törvények hoztak, azonban a szabadságharc bukásával ezek a törvények érvénytelenné váltak. 
 

Felhasznált irodalom:
– Érszegi Géza: Az Aranybulla. Bp. 1990. 
– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1222_aprilis_24_ii_andras_kiadja_az_aranybullat_fehervaron/. 
– Révai nagy lexikona II. kötet. 
– https://helsinkifigyelo.blog.hu/2019/04/24/aprilis_24_kiadjak_az_aranybullat_fehervaron_140. 
– Magyarország történeti kronológiája. (1981). Budapest: Akadémiai Kiadó. 
– Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.