Visszatekintő

2022.02.08. 17:30

„Marosán államminiszter vagyok – ezt mindenki mondhatja...”

A Dunaújvárosi Hírlap és elődei az elmúlt évtizedekben számos emlékezetes vagy éppen furcsa bűntényről, megrázó balesetről, a közvéleményt sokáig foglalkoztató úgynevezett „kék hírről” számoltak be. Visszatekintő lapszemlénkben ezekből válogatunk. Terítéken 1956/1957 fordulója.

Szabó Szabolcs

Fotós: Zsedrovits Eniko

Fotós: Zsedrovits Eniko

1956 novemberében már Dunapentelei Hírlap címmel jelent meg az újság (egészen 1957 áprilisának közepéig – szerk.), a november 22-ei lapszámban olvasható rendőrségi felhívás szerint bőven akadtak problémák a helyi közbiztonsággal. „A rendőrkapitányság felhívja a város lakosságát, hogy a város területén az utóbbi napokban egyre gyakrabban fordulnak elő rablások, lopások és egyéb erőszakos bűncselekmények. Ezek ellen minden becsületes dolgozónak fel kell venni a harcot.” Eltűnt a pentelei tanács gépjárműve is: „A Dunapentelei Tanács kék személygépkocsija a napokban eltűnt. A kék Pobeda rendszáma: CH-354.” 

Forradalmi időszak volt – hosszú sorban várakoztak a Hírlap friss számára a Vasmű úti kioszknál 1956 decemberében Archív: Dunapentelei Hírlap, fotók: Szabóné Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

E hónapokban többször is robbant gránát a vasmű területén. „1956. november 26-án este 19 órakor a Martinban gránátot dobtak, és a helyszínen azonnal megjelenő fegyveres őrség a helyiségben S. Sándor dunapentelei lakost, martinászt találta. S. Sándor a fegyveres őrség ott-tartózkodása alatt a zsebében lévő két töltényt a tűzbe dobta, amely azonnal felrobbant. Az őrség tovább kutatva a helyiségben, 1 darab géppisztolyt és 6 darab gránátot talált elrejtve, a későbbi nyomozás során S. lakásának pincéjében szintén egy gépfegyvert találtak.” S.-t azonban felmentették: „Időközben az ügyészség értesített bennünket arról, hogy a fenti vádat S. Sándorral szemben elejtették, és azonnali hatállyal szabadlábra helyezték. S. tehát nem követett el fegyveres provokációt és fegyverrejtegetést (1956. december 12.). 

A kék hírek között rendre helyet kapott pár „üzleti” jellegű is. „K. György, a vasmű központi raktárának vezetője és M. János a forradalmi napokat arra használták ki, hogy a zavarosban halásszanak. A vasmű egyik gépkocsijára felraktak két hordó petróleumot, négy mázsa ipari szódát, egy csomó takarót, és elszállították Kondorosra. A szódát, amelynek piaci ára 4 forint, 13 forintért árusították, ugyanígy a petróleum árát is felemelték. Visszafelé jövet a gépkocsi defektet kapott és egy magán szerelőnél meg kellett javítani. Szerelési díj fejében 2 darab takarót átadtak, de ugyanakkor kértek egy 350 forintos számlát. Az összeget azután a vasmű pénztáránál felvették és elosztották.” 

Lába kélt 3000 darab parafa dugónak is. 

Akadt probléma a vöröskeresztes szállítmányok elosztásával 

„A Városi Tanács Kereskedelmi Osztályán most próbálják meg összeállítani azokat a károkat, amelyeket úgynevezett illegitim alapon a város különféle üzleteiből, raktáraiból elvittek. A legkülönbözőbb árucikkeket pusztán csak a kártevés szempontjából vitték el, mert milyen magyarázata van annak, hogy a kiskereskedelmi központ raktárából háromezer parafa dugót 677 forint értékben elszállítottak? A dugókat nyilván szétszórták és most a városi lakosság látja kárát, mert a dugók hiányoznak… A dunapentelei italboltokból elszállított italok értékét most veszik számba. Hozzávetőleges becslés szerint a kárösszeg 290 000 forintra rúg – volt olvasható a december 8-ai lapszámban. 

 

Az áruhiány miatt kemény valutának számított a szalonna is 

A Honvéd karhatalom Dunaföldvárról érkező fegyveres banditákat keresett a sűrű ködben ´56 decemberének közepén, végül Marosán György államminisztert ellenőrizték. „Hétfőn este Dunaföldvárról jelentették, hogy egy, Dunapentele felé haladó személygépkocsi az országutat ellenőrző karhatalmi járőr jelzését figyelmen kívül hagyva továbbrobogott és az autó utasai közül rálőttek a kötelességét teljesítő járőrre. Városunk honvéd karhatalma azonban megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a kellő fogadtatásban részesítse a jelzés szerint Dunapentele felé haladó gépkocsis banditákat. Nem kellett sokáig várakozniok, mert néhány percen belül a sötét, ködös éjszakában egyre erősödő motorbúgás jelezte, hogy gépkocsi közeledik. Karhatalmistáink elállva az utat a gépkocsit megállásra kényszerítették, és utasait udvariasan, de határozottan felszólították, hogy szálljanak ki a kocsiból. A gépkocsi utasai, mivel a sűrű ködben nem láthatták, hogy kivel van dolguk, kissé megrettentek, majd amikor látták, hogy népi karhatalmis­tákkal állnak szemben, a gépkocsi egyik utasa közölte, hogy ő Marosán államminiszter. – Ezt mindenki mondhatja – volt a válasz, s az utasoknak könyörtelenül ki kellett szállniuk. A feltartóztatott utasok igazoltatása után kiderült, valóban Marosán György államminiszter és egy vele együtt utazó külföldi diplomata voltak a kocsi utasai. Miután a járőr tagjai közölték, hogy miért is volt szükség a szigorú igazoltatásra, az elvtársak felajánlották segítségüket a menekülő banditák elfogására. Hiába várakoztak azonban, mert az autós banditák valószínűleg letértek az országútról és jobbnak látták másfelé venni az irányt…” 

 

1957. január 16-án megjelent lapszámban részletesen írtak egy segélyszállítmányról, amely megcsappanva érkezett meg az Országos Vöröskereszttől Dunapentelére még az elmúlt év novemberében. „P. Bálint és A. József a Dunai Vasmű Beruházási Főmérnöksége munkástanácsának tagjai 1956. november 22-én Budapestre indultak, hogy az Országos Vöröskereszt Központjából Dunapentele részére különböző élelmiszer-cikkeket hozzanak… Az Országos Vöröskereszt Központjában dr. Nyírő professzorral tárgyaltak. Dr. Nyírő elmondása szerint elhitették vele azt, hogy Dunapentelén a gyermekek éheznek, és feltétlen szükséges azok megsegítése. Az elmondott súlyos helyzetre való tekintettel a vöröskereszt átvételi elismervényekkel igazolta az alábbi áruk átvételét: (A bizonylatokat és elismervényeket P. Bálint és A. József a dunapentelei munkástanács elnöke és elnökhelyettese címen írták alá.) 200 kg tejpor, 100 kg húskészítmény, 28 db élőbaromfi, 60 kg zabpehely, 150 darab tojás, 50 kg kristálycukor, 1 hordó sózott hering. A fenti élelmiszercikkekből azonban 10 db baromfi, 30 kg húskonzerv, 100 kg tejpor, 6,5 kg tápszer, 50 db tojás, 15 kg kristálycukor nyomtalanul eltűnt. P. B. és A. J. azt állították, hogy valószínűleg a vörös­kereszt raktáraiban csapták be őket mérés közben… Elmondásuk szerint a rászorultság elve alapján kívánták szétosztani az élelmiszert, azonban a gyakorlat nem ezt mutatja. Ugyanis, amíg a 2000 forintot jóval meghaladó fizetésű, 1-2 gyerekes, többnyire vezetőállásúak többnyire jelentős segélyben részesültek, addig a főmérnökség egyik dolgozója, Gy. 1300 Ft fizetés és 10 gyermek mellett fél kg rizsnyákot, 3 tojást, 2 kis üveg tápszert kapott mindössze. Úgy látszik a rászorultság elve csak elv maradt, a gyakorlatban a fenti elosztás érvényesült. A rendőrség az ügyben az eljárást megindította.” 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában