Sikeres gyarmatpolitikának bizonyult a Brit Kelet-indiai Társaság létrehozása

Ma a demokrácia szószólóinak számító Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Portugália és Belgium már nem szívesen szembesülnek azzal a ténnyel, hogy jelenlegi jóléti gazdasági alapjuk valójában a más népek leigázásában és kirablásában gyökerezik. A gyarmatosítást végző országok az árukereskedelemből, az ércek kibányászásából, az adókból elképesztő vagyonra tettek szert, ez az alapja a mai fejlett gazdaságuknak is. Nézzük sorjában, hogy kik is voltak a legnagyobb gyarmattartó országok, és jelenlétük hogyan befolyásolta a helyiek életét.

Nagy Britannia és gyarmatai

A legnagyobb gyarmatbirodalommal Nagy-Britannia rendelkezett. Erős tengeri kereskedelmi és hadiflottájának köszönhetően meghódította Indiát, Ausztráliát, Kanadát, Afrika ás Ázsia több országát. Az angolok számára is a gyarmatosítás Nagy-Britannia határain túl eső területek megszerzésére irányuló törekvése volt. A leigázott ország természeti kincseinek a kiaknázása volt a végső cél, ennek alávetették az őslakosokat is, akiktől a britek kulturálisan elidegenülnek, ugyanis alacsonyabb fajú embereknek tartották őket. A gyarmatokkal együtt jött létre a Brit Birodalom, majd később az Egyesült Királyság, ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom.

A Brit Birodalom egyik legsikeresebb gyarmatpolitikája a Brit Kelet-indiai Társaság létrehozása bizonyult, ugyanis azon keresztül sikerült elfoglalni az angoloknak az egész indiai szubkontinenst. Ez a terület biztosította a legnagyobb bevételt a brit királyi kincstárnak, és a társaság megszerezte a korona számára Szingapúrt, Ceylont, Hongkongot és Malajziát is.

Fénykora a XX. század elejére esett, amikor is a Brit Birodalomnak 458 millió alattvalója volt, ez akkor a Föld lakosságának negyedét jelentette, területe pedig megközelítette a 37 millió négyzetkilométert.

A brit hódítok terjesztették el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedést, oktatási és jogrendszert, ami vitathatatlanul haladást hozott a gyarmatokon élők számára, beleértve az őslakosokat is, igaz, ők csak kis számban részesültek belőle.

A Brit Birodalom az első világháborúig az addigi világ legtöbb befektetését is végrehajtotta, ennek bruttó értéke 3,8 milliárd font volt, amely kétszer haladta meg a francia és háromszor a német tengerentúli befektetéseket. Az angolokat az első jelentős veszteség az amerikai függetlenségi háború során érte, amikor is a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom észak-amerikai gyarmat kivívta függetlenségét.

A második világháború után elveszítette gyarmatai zömét, a volt leigázott államok egymás után vívták ki függetlenségüket, a legfájóbb London számára India elvesztése volt. Nagy-Britannia ez után is igyekezett megőrizni befolyását volt gyarmatai felett, ezért a Brit Korona fennhatósága alá tartozott államok előbb létrehozták a Brit Nemzetközösséget, később pedig a már független államokat tömörítő Nemzetközösséget (a közösség egyenrangú partnerek társulása és a britek itt már nincsenek kiemelt helyzetben). 16 ország tartozik ma is hozzá, ezekben az államfői tisztet II. Erzsébet, brit királynő tölti be, a hivatalos nyelv egyike pedig mindig az angol.

Franciaország és gyarmatai

A második legnagyobb gyarmattartó ország Franciaország volt, felügyelete alá tartozott Észak-Amerika egyes része, Algéria, Marokkó, Francia Nyugat-Afrika (ma Mauritánia, Szenegál, Mali, Guinea, Elefántcsontpart, Niger, Burkina Faso, Togo és Benin) Madagaszkár, Francia Egyenlítői Afrika (Gabon, Csád, Kongói Köztársaság) és Francia Indokína (Kambodzsa, Vietnám, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Malajzia szárazföldi része). A franciák köztársaságban gondolkodtak és ezt az államformát alkalmazták gyarmataikon is. Az európai gyarmatosítók között is voltak jelentős konfliktusok, rendszerint jelentkeztek feszültségek a britek, a franciák, a hollandok és a portugálok között. Az akkori európai nagyhatalmak többször erős haditengerészetükre és fegyverzetükre támaszkodva próbálták érvényesíteni érdekeiket, még egymással szemben is. Franciaország a spanyolok és portugálok után jóval később kapcsolódott be a gyarmatosításba, az országnak nem volt birodalomalapító törekvése, és a társadalom sem volt fogékony a gyarmatosításra. A francia gyarmatosítás nagy korszaka a XVII. század volt, igaz gyarmatainak nagysága nem érte el a brit, spanyol, illetve a portugál szintet, ennek ellenére fontos területeket sikerült megszerezniük, így jelentős vetélytárssá váltak. A francia nem volt olyan nagy tengerésznép, mint az angol és a holland, az össznépesség mindössze 1,2 százaléka élt a tengerről, ellenben Hollandiával, ahol a népesség több mint 10 százaléka onnan szerezte jövedelmét. A francia gyarmati ideológia és politika is egyedi volt. Nem szorgalmazta a gyarmatokra való kitelepülést, Párizs csak annyi telepes kiköltözését támogatta, ami a kereskedelem és a közigazgatás fenntartásához szükséges volt. A francia társadalom nem vonzódott a gyarmatokhoz, csupán a kereskedelmi haszon forrását látták bennük, az ültetvényesek pedig a gyors meggazdagodás, majd a mielőbbi hazatelepülés reményében fogtak bele az anyaországtól távoli vállalkozásokba. Franciaország egy szárazföldi gyarmattartó hatalom volt, a szigetországi Angliával ellentétben erőforrásai zömét nem csoportosította át a tengerészetbe, hiszen európai vetélytársai a határainál álltak, így kénytelen volt folyamatosan nagy létszámú hadsereget fenntartani az anyaországban. A gyarmatok csak Franciaországgal kereskedhettek, irányítása és felügyelete pedig a külügyi államtitkárság végezte, a gyarmatok élére pedig helytartókat neveztek ki. A ­XVIII. században létrehozták a Gyarmat­ügyi Irodát, élén egy főintendánssal. A franciák gyarmataikon bevezették az anyaországéhoz hasonló adó és vámrendszert, de bizonyos mértékben figyelembe vették a helyi viszonyokat is.

A gyarmati rendszer felvirágzásának a francia forradalom és a napóleoni háborúk vetettek véget, a II. világháború után pedig Franciaország elveszítette gyarmatai zömét, miután a leigázott államok sorra kivívták függetlenségüket. Legvéresebb polgárháború talán Algériában zajlott le, az 1954. november 10-én kirobbanó háború nyolc évig tartott, és francia részről az emberveszteség elérte a 75 ezer főt. Algéria 1830-tól volt francia gyarmat, majd később 1899-től Franciaország teljes jogú megyéje lett, a függetlenségi háború 1962. március 18-i eviani békeszerződéssel ért véget.

Hollandia és gyarmatai

Hollandia gyarmata lett Holland Kelet-India (ma Indonézia), Holland Guyana (ma Suriname Köztársaság, állam Dél-Amerika északi részén) és a Holland Antillák (két szigetcsoport Venezuela partjainál).

A XVI. század végére a holland kereskedelmi flotta meghatározóvá vált az egész térségben. Egyik oka az volt, hogy a nedves holland földeken nem lehetett elég gabonát termelni, így az ország behozatalra szorult, hogy biztosítsa a lakosság szükségleteit. A túléléshez szükséges volt, hogy erős tengeri flottával rendelkezzen az ország, mivel csak így tudta megoldani a gabonaszállítást más messzi területekről. Sok férfi jelentkezett matróznak, így a holland gyorsan hajós nemzet lett, az is előnyükre vált, hogy a kereskedelmi és hadiflottát nem különítették el, így a sok tapasztalattal rendelkező legénység fölénybe kerülhetett más nemzetekkel szemben. A hollandok tengerészeti ismeretek mellett kiváló kapcsolatrendszerrel is rendelkeztek, a távoli területek törzsfőnökeit jó érzékkel meg tudták nyerni maguknak saját ügyük támogatásához, így zsarolással és különböző megvesztegetés árán gyarmatokhoz jutottak, de hasonló módszerrel elragadtak a már meglévő spanyol és portugál gyarmatokat is, ilyen volt Ceylon (ma Srí Lanka) esete is. Fontos elem volt a nagyhatalmi rang megszerzésében, hogy a hollandok katonai reformokat hajtottak végre. Folyamatos gyakorlatozást rendeltek el a katonák számára, ami csak tovább növelte az egységek tapasztalatát, továbbá állandó vezényszavakat alkalmaztak, ezáltal leegyszerűsítették a nagyobb számú csapattestekkel történő manőverezést. Egységes fegyverzetre és egyenruhára váltottak, fontos szerephez jutottak a hadműveletek során a műszaki alakulatok. A holland gyarmatosítás kezdete az 1590-es évekre tehető, célja pedig egy saját kereskedelmi hálózat kiépítése volt Ázsiával, ezzel párhuzamosan intenzív kapcsolatot alakítottak ki a karibi térséggel is.

A spanyol örökösödési háborúban Hollandia is részt vett, sikerült ugyan megnyernie, de az igazi győztes Nagy-Britannia lett, ettől kezdve a tengeri fölényt az angol flotta vette át, Hollandia pedig másodrendű tengeri nagyhatalommá vált.

Harmadik, egyben befejező részünkben, a többi gyarmattartó országgal fogunk foglalkozni.

Felhasznált irodalom

Akadémiai kislexikon. Budapest: Akadémiai. 1990.

Prak, Maarten, Hollandia aranykora. Bp., Osiris 2004.

Duby, Georges, Franciaország története. I. kötet. Bp., Osiris 2005.

Kende István: Fejlődő országok lexikona. Budapest: Akadémiai. 1973.

Salgó László: A gyarmatosítás és a nemzeti felszabadító mozgalmak 1870–1918 között: Egységes jegyzet. Budapest: Tankönyvkiadó. 1992.

Szántó György Tibor: Anglia története. Bp., Akkord Kiadó 2007.