Szőlőhegyi „feltámadás”

Ha nem is a szokásos vehemenciával, de május 22-én csak megrendezték névadójuk ünnepét, az Orbán-napot. A Szent Orbán-kápolnánál litániát tartottak, majd a tavalyi házi borverseny „dobogósainak” neveit is kihirdették. Erre ugyanis hamarabb a vírus miatt nem volt lehetőség. A győztes Pletser Lajos lett cabernet sauvignonjával, a második helyet Steinmann László bianca bora szerezte meg, harmadikként Klein Péter alettája végzett.

Schmidt Attila, a Szent Orbán Borrend nagymestere elmondta, egy éve nem volt rendezvényük, és körülbelül száz résztvevővel a litániát azért tudták megtartani, mert ez istentiszteletnek számított. Máskülönben az Adony szőlőhegyi borászok nem találkoztak volna. Schmidt Attila megjegyezte, nem voltak túl szerencsések az időpont megválasztásával, mivel az eseményt egy nappal követően jöttek a járványügyi könnyítések, és akkor már több programot is szervezhettek volna.

– A járványügyi szabályokat maximálisan betartva, azért kellemes hangulatban telt el az Orbán-nap, nagy volt a jövés-menés. Családok, barátok különböző borpincékben találkoztak, ettek-ittak.

Érdemes megjegyezni, hogy az Adony szőlőhegyieknek az Orbán-nap a legkiemeltebb eseményük, amit mint minden évben, az idén is azzal érzékeltettek, hogy a litánia előtt a szokásos nagytakarítást elvégezték a szőlőhegyen. Igaz, ezúttal csak a borrend vezetőségi tagjaival, mert akkor még annyira szigorúak voltak a járványügyi szabályok, hogy nem engedték meg, hogy úgymond kalákában végezzék a munkát.

Múlt szombaton pedig a Szent Orbán Borrend ismét nyilvánosan megtarthatta kistérségi borversenyét. Erről Nedves Tibor, a borrend főpohárnoka nyilatkozott lapunknak bírálás közben.

– A kistérség borászai mindig ilyen aktívak, különösen Adonyban, Perkátán és Iváncsán. Kulcs az utóbbi időben kicsit kiesett a körforgásból. Hetvenkilenc borminta érkezett, fehér-, rozé, siller és vörösbort bíráltunk. Két bizottság négy-négy taggal döntött a borok sorsáról. Összességében a minőségre nem lehetett panasz, bár volt három olyan bor, ami hibás volt.

A borbírálás igen fegyelmezetten, odafigyelve történt, de így is belefért néhány – mondhatjuk – pajzán poén, ami nemcsak a jó hangulatot, hanem azt is bizonyította, hogy szombat délelőtt a Boldog család pincéjében nem életre-halálra ment a küzdelem.

E sorok íróját meglepte, hogy otelló szőlőből készült borral is lehetett nevezni, hiszen azért az borászberkekben ismert, hogy az otelló direkt termő szőlőnek számít, és alapvetően nemcsak a versenyekről, hanem még az ültetvényekről is száműzve van.

László Éva, a budafoki pin­cegazdaság egykori főlaboránsa, az egri bikavért vizsgáló bizottság volt tagja ezzel kapcsolatban elmondta: – Az ilyen kistérségi versenyeken, ha a szabályok engedik, akkor az otellót nem kell kizárni. Csak halkan teszem hozzá, hogy Franciaországban és Németországban az egyik legkedveltebb vörösbornak számít az otelló.

A régi telepítések, amelyek megmaradtak, azok művelhetők, bor készíthető belőlük, azonban újat nem lehet telepíteni. Ami érdekes: ahhoz, hogy az otellóból, amiből majdhogynem fekete bor készül, aranyérmes rozét csináljunk – megjegyzésünk nem cinikus –, komoly szakértelem kell.

Tehát, a Szent Orbán Borrend villámgyorsan két jelentős eseményen hosszú csönd után túljutott. De mi lehet a rövid távú tervük? Schmidt Attilától megtudtuk, két hét múlva nagytanácsi gyűlés lesz, és akkor hoznak majd döntéseket. Addig a járványügyben is annyi minden változhat, tehát semmi biztosat nem tud mondani, de nagyon bízik abban, hogy a nyári szokásos Koccintás nevű rendezvényt meg tudják tartani, és a szakmai kirándulás alkalmából ismét útra kelhetnek meglátogatni valamelyik neves pincészetet.