Keresztre feszítették és harmadnapra feltámadt

Húsvét a feltámadás ünnepe, ezt ünnepeljük a keresztény világban, de a feltámadáshoz halál szükséges, így bármennyire is furcsán hangzik, a nagypéntek nagyobb ünnep, mint a húsvét. Jézus személye az, aki végett különvált a keresztény és a zsidó vallás, ugyanis a zsidóság a mai napig várja a szabadítót, az úgynevezett messiást, a keresztények pedig magát Jézust tartják annak. E nézet szerint Krisztus maga a megtestesült Isten, a Szentháromság (Atya, Fiú és Szentlélek) egyik tagja. A Biblia két részből áll, Ószövetségből és Újszövetségből, ez utóbbi foglalkozik Jézus életével. Itt olvashatunk még Máriáról, Krisztus édesanyjáról, aki szűzként a Szentlélektől fogant, és gyermeket szült, ez a keresztény hit másik fontos alapja. Szűz Mária élete elválaszthatatlan Jézusétól, és ugyanúgy három nagy részre osztható, mint Krisztusé. A gyermek Jézus idejét bemutató evangéliumra, a már felnőtt Jézus csodáiban való részvételére és Krisztus szenvedéstörténetére.

Jézus zsidó volt, az arámi (egymással rokon sémi nyelvek, úgynevezett kánaáni nyelvek összefoglaló neve) nyelvet beszélte, akárcsak apostolok. Az arámi írásrendszer pedig döntő befolyást gyakorolt a hébertől kezdve az arabon át a közép-perzsiai térség valamennyi írására. Az első keresztény gyülekezetek pedig a zsidóság közül kerültek ki, tehát a kereszténység zsidó gyökerekkel rendelkezik.

Jézus Krisztus életében szülőföldje még római megszállás alatt állt, ezért az elnyomott zsidók elsősorban egy olyan messiás érkezését várták, aki majd felszabadítja őket a zsarnokság alól, majd amikor szembesültek azzal, hogy Jézus nem egy hadvezér szerepét fogja betölteni, hanem más értelemben lesz szabadító, szembefordultak vele és tanításával.

Megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett

A nagypénteki, majd az azt követő húsvétünnepeken Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. Ezzel ugyan nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, a zsidó népet pedig a római elnyomás alól, de szenvedésével megváltotta minden ember bűnét, és ami még fontosabb, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett.

Húsvét a negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi, ezen a napon szabad először húst enni. Erre utal a magyar húsvét szó is, a hús magunkhoz vételének első napja. A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb pedig április 25-re esik, ebből is látszik, hogy egy mozgóünnepről van szó. A pontos dátum kiszámítása egy eléggé bonyolult művelet, figyelembe veszik a Nap és Hold mozgását is. Az első niceai zsinaton azt a döntést hozták, hogy húsvét időpontja a tavaszi nap­éjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. Ennek meghatározására viszont nem jelöltek ki konkrét módszert, így azt eltérően értelmezték a különböző keresztény közösségek.

A húsvét időpontjának pontos meghatározását a katolikus egyház egy 1581-ben kiadott kánonban (olyan dokumentumok, gyűjtemények, illetve szent irodalmi szövegállományok, amelyek sérthetetlennek számítanak) rögzítette.

Az ortodox, keleti egyházakon kívül – amelyek a Julián-naptár szerint határozzák meg ünnepeiket – ma minden keresztény egyház ehhez a Gergely-naptárhoz köthető eljáráshoz tartja magát. A Gergely-naptár a ma érvényben lévő naptárrendszerek közül a legelterjedtebb és ­XIII. Gergely pápa rendelete szerint lépett életbe 1582-ben. Az időszámítás kezdete Krisztus születéséhez igazodik, egyébként a Julián-naptár (ezt Julius Caesar Kr. e. 45-ben vezette be) kis módosítása. Vannak olyan évek, amikor egybeesnek a keleti és nyugati húsvét napjai, legutóbb ilyen 2017-ben volt, legközelebb pedig 2025-ben lesz. Ferenc pápa hat évvel ezelőtt kijelentette, hogy egyháza kész megváltoztatni a húsvétszámítás módját azért, hogy a húsvét ünnepe egyetemessé váljon.

Függetlenül attól, hogy az ember hívő vagy sem, húsvét ünnepe összecseng a magyar társadalom történelmével és keresztény hagyományaival, ezért én mindenkinek, aki e sorokat olvassa, boldog húsvéti ünnepeket kívánok!