A szeretet övezte a kisiskolások karácsony előtti készülődését

Az iskola termeiben korábban már jártam, ezért nem lepett meg, „csak” nagyon kellemes érzéssel töltött el az egész intézményre jellemző rend és tisztaság, pláne a karácsonyra hangolódó kisdiákokhoz illő, stílusos dekoráció.

Ez alkalommal egy roppant izgalmas helyszínre, az egykori légópincéből kialakított csodálatos világba csöppentem. Itt egy nem akármilyen helytörténeti kiállítás, a diákönkormányzat helyiségei, egy irigylésre méltóan felszerelt kerámiaműhely és az iskola fönnállása óta eltelt évtizedek tárgyi emlékeit, és annak az emberöltőnyi korszaknak a technikai eszköztárát bemutató kiállítás fogadott. A bőség zavarát elkerülendő, most a kerámia-szakkörösök gyönyörű és gazdag gyűjteményét vizsgáltuk meg alaposabban.

– Az advent időszakát közös ünnepükként élik meg?

– Minden évben más, az idén egy frissen hozzánk érkezett kolléganőnk, Pribék Erika vette a kezébe ennek a rendezvénysorozatnak a megszervezését. A karácsonyainkat a hagyományok szerint ünnepeljük meg itt az iskolában. A négy adventi hétvége előtt péntekenként, egy kis műsorral, közös énekléssel gyújtjuk meg a gyertyákat a saját magunk által készített koszorún. A gyerekek többségét megfogja az ünnep misztériuma, szívesen közreműködnek a programokban. A záró eseményen a pedagógusok is felléptek, amit a helyi kábeltévé rögzített, így a falu lakossága is élvezhette azt.

– Mindenki hozzátette a maga ügyességét?

– Az idén feldíszítettük az udvaron álló fenyőfánkat, mert az ünnepségeinket az ismert okok miatt a szabadban bonyolítottuk le. Az épületben is van egy szép karácsonyfánk, amit évről évre a Rózsa családtól felajánlásképpen kapunk meg. Az ünnepi külsejét mindkét fa a tanulók és a dolgozók közös munkája által nyerte el. Egy karácsonyi projektnapot is tartottunk december második szombatján, és a kollégáimmal együtt ekkor is lehetőséget teremtettünk arra, hogy a gyerekek saját kezükkel tudjanak ajándékokat készíteni a szeretteiknek karácsonyra.

– A kerámia-szakkörösök?

– Az ebben dolgozó gyerekekkel összeállítottuk az általunk készített alkotásokból a karácsonyi kiállításunkat. Ezeket a szép tárgyakat az utolsó tanítási napon magukkal vihették haza, és akár ezek is lehetnek az ő ajándékaik. Ilyenkor bemutatjuk azokat a munkákat, amiket rajz-, hon- és népismeret, vagy technikaórákon készítünk. Imádják ezt a tevékenységet. Egyik héten a rajzzal, a másikon a vizuális kultúra egyéb ágaival foglalkozunk. A vírusmentes időszakban a környező településeken dolgozó kollégáink is átjártak hozzánk ezekre a kerámia-foglalkozásokra. Reméljük, hogy minél előbb sikerül felszámolni a járványt, és ismét megtelnek a helyiségeink az ügyes kézműveseinkkel. Ez számomra is nagy öröm lesz, hiszen az iskolánk rajz szakos tanáraként én vezetem ezt a nagyon népszerű, és nekem is sok örömöt adó szakkört, amelyben természetesen én is alkotok. Mesterprogramot is írtam belőle.

– Kurrens cikkek lettek belőlük!

– A gyerekek ötlete nyomán egy kis karácsonyi vásáron értékesítettük az elkészült alkotások egy részét. A szünet előtti héten a szünetben jelképes áron lehetett azokból vásárolni. Akár szép karácsonyi ajándékokká is válhattak.

– Miért mesél az eseményekről úgy, hogy „mi” csináltuk?

– Azért, mert én egy vagyok közülük, mert ez az én iskolám, ahol kislányként tanultam, és vissza-, hazatértem ide, hozzánk! 1990 óta itt tanítok, és 2006 óta vagyok a vezetője. Azért is beszélek róla, és rólunk többes számban, mert itt mindenkinek lehetnek jó ötletei, amiket meg is valósítunk.

– A saját karácsonya?

– Szerencsére, még nem vagyok olyan idős, hogy az életem során túl nagy változásokat érezhettem volna a megünneplését illetően. Esetleg a globalizáció és a tévé hatására itt is előfordul – mint mindenütt –, hogy vannak, akik új dizájn szerint díszítik fel a fáikat. Ehhez hasonlóan a gasztronómiában is előfordulhat némi változás, de szerintem a családok nagy többségénél a karácsony, az karácsony. A mi családunk is be-becsempészett egy két új megoldást, de végül mindig megmaradunk a klasszikus értékeknél. Az asztalunkra is a hagyományos magyar ételek kerülnek. Bennünket is érint a várható létszámkorlátozás, mert mi egy nagy család vagyunk, és sokfelé élünk az országban. Kiscsoportokban jövünk össze, és telefonon, „videó konferenciákon” fogunk egymással beszélgetni. A szilveszter? Ha a karácsonyt kibírjuk otthon, az is menni fog, még ha nem is szívesen válunk el a régi jó szokásoktól. Reméljük azt, hogy ezek is hozzásegítenek a járvány alóli felszabaduláshoz!