A máig élő lakásszövetkezetek története és létjogosultsága

Dunaújváros

Egy hónappal később, 1961. október 20-án már arról írt a Sztálinvárosi Hírlap, hogy aznap délután meg is alakul az első dunaújvárosi lakásszövetkezet, amely a Gagarin nevet veszi fel. Elkezdődött hát a lakásszövetkezetek máig velünk élő helyi története.

1973. szeptember 4-én a Dunaújvárosi Hírlap már a következőket írja: „már hat lakásszövetkezet működik Dunaújvárosban… a jövő útja mindenképpen a társulás. Ezt diktálja az észszerűség, a gazdaságosság, a kapacitás optimális kihasználása – és sok minden más. A társulás előnyeit legkorábban a Dózsa és a Batsányi lakásszövetkezet ismerte fel.” Ugorjunk egy nagyot az időben, most 2020 decemberében nyissuk ki a Dózsa Lakásfenntartó Szövetkezet honlapját a „Bemutatkozás” fülnél. Itt a következőket olvashatjuk: „Szövetkezetünk az 1964. március 3. napján alapított „BATSÁNYI” és az 1964. november 5. napján alakult „DÓZSA” Lakásfenntartó Szövetkezet egyesülésével, azok jogutódjaként, 1977. január 1. napjával kezdte meg működését. 1980. január 2. napjával vette át a volt „DUNA” és „WEINER” Lakásszövetkezetek tagságát, illetve épületállományát. Jelenleg 139 lépcsőház (3584 lakás) kezelésével foglalkozik.”

Nézzük a másik nagy városi lakásszövetkezetet, az Intercisát. Honlapjukon a bemutatkozásban ez áll: „Az Intercisa Lakásszövetkezet története az 1970-es évek elején kezdődött mint Dunai Vasműs Munkás Lakásszövetkezet. A nagyütemű lakásépítés dunaújvárosi megindulása 1968-69-re tehető, majd a ´70-es évek második felében csúcsosodott ki. A Dunai Vasmű és a város vezetésének együttműködése folytán egyre többen kap(hat)tak OTP által finanszírozott szövetkezeti lakást. 1975-ben a Ságvári lakásszövetkezettel való egyesülést követően vette fel a lakásszövetkezet az Intercisa nevet. Ehhez képest a Dunaújvárosi Hírlap 1990. április 3-ai számában ez olvasható: „Megváltoztatja a nevét a Dunai Vasmű Munkás Lakásfenntartó Szövetkezet a cégbírósági bejegyzés megtörténte után. Az új név felvételével el kívánják kerülni, hogy esetenként a neki címzett küldeményeket a Dunai Vasműhöz, illetőleg a dunaújvárosi munkásszövetkezethez kézbesítsék. A zsűri három névjavaslatot (Harmónia, Intercisa, Pentele) terjesztett a küldöttgyűlés elé, amely az Intercisa névre voksolt.

De nézzük, mik is pontosan ezek a lakásszövetkezetek. A mai napig hatályos törvény meghatározása szerint a lakásszövetkezet a lakóépületek építésére és fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet. A lakásszövetkezet jogi személy. A lakásszövetkezetnél az épület közös részei és a telek a lakásszövetkezetnek mint elkülönült szervezetnek a tulajdonában áll, amíg a lakások a lakásszövetkezet tagjainak tulajdonát képezik. Ebben különbözik a társasháztól. Örökölt és törvényes működési forma ez még ma is, városunk jó példa is erre. A két helyi szövetkezetnek összesen csaknem tízezer tagja van, de országosan is magas ez a szám, nem véletlenül született külön törvény a lakásszövetkezetekre. Ez meghatározza a törvényességi kereteket, tartalmaz minden vonatkozó előírást és szabályt. Ezeknek a szövetkezeteknek a gazdálkodása méretüknél fogva akár jóval nagyobb összegeket érint, mint egy átlagos a társasházé.

Kicsit talán falanszterjellegű az egész, de működőképes, amelyre városunk is bizonyíték. Hogy ez meddig lesz így, ilyen monstre formában, azt nem lehet tudni, de érdekes gondolatot feszegetett a Dunaújvárosi Hírlap ezzel kapcsolatban már az 1981. július 3-ai számában is. „A lakásszövetkezet olyan társulás, amelyben azonos érdekű személyek kötnek együttműködési szerződést közös feladatok megoldására, maguk közül választhatnak vezetőt, apparátust, és sajnos ettől a perctől kezdve a szövetkezet a köztudatban megszűnik a közös érdekű emberek közösségének lenni, és egy különálló szervezetté avanzsál. Ezentúl a szövetkezet tagjai a vezetőktől, a jogi személlyé vált szövetkezettől kérik számon ügyeik intézését, s csak a legritkább esetben fordul elő, hogy társulásukat úgy emlegessék: a mi szövetkezetünk.”

A lakásszövetkezetek jogi szabályozásának alakulása

Az 1970-es évekre végleg bebizonyosodott, hogy az állam önmaga nem képes az állampolgároknak sem a minőségi, sem a mennyiségi lakásszükségleteit kielégíteni. A lakásszövetkezetek jogállását az 1977. évi 12. tvr. előtt alacsony szintű jogszabályok rendezték. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosítását célzó 1989. évi XV. törvény lehetővé tette a 63/A. §-ában a szövetkezeti vagyon részleges felosztását a közgyűlés döntésétől függően, azonban ez a lakásszövetkezetekre kifejezetten nem vonatkozott. 2004-re megszületett a 2004. évi CXV. törvény a lakásszövetkezetekről. Ez már a Ptk.-ra utal háttérszabályként és nem az akkoriban hatályban lévő szövetkezeti törvényre. 2011-ben a lakásszövetkezeti törvény módosítása jogorvoslati lehetőséget biztosított a kisebbségben maradt tagok számára és rendezte, hogy a kiválással kapcsolatos költségek kit terhelnek.