Nagyon hiányzik a tanulói zsivaj

– Szorgos kezek nyomán szinte ünnepre készülő tisztaság és rend fogadja itt az ideérkezőket. A munkáját végző személyzet nem népesíti be a házat. Amitől igazán szép lehet az intézet, a diákok – ők hiányoznak belőle.

– Nekem nagyon hiányoznak a napi kapcsolatban a diákok és a kollégáim. Borzalmas érzés, hogy a szokásos zsibongás után jelenleg csak a különböző digitális eszközökkel tudjuk tartani velük a kapcsolatot. Így is „beszélgetünk”, de az nem olyan, mint amikor személyesen találkozunk egymással. Az emberi töltés miatt is. A gyerekeknek is fontos lenne.

– Arról álmodok, hogy most, amikor egy villanás alatt digitális forradalmat élünk meg az oktatásban, itt is egy komplett tanári kar fiatalodott meg tőle!

– Jól álmodsz! Mindannyian rákényszerültünk (még a magukat őskövületnek tartók is) arra, hogy a technika vívmányait fölhasználjuk az oktatásban és a kollégákkal való kapcsolattartásban. Tudomásul vettük ezt a kihívást, és keressük azokat a lehetőségeket, amikkel minél eredményesebben tudnak együttműködni a gyerekekkel. Az átállást azzal kezdtük, hogy az osztályfőnökök felmérték, hogy a tanulóink rendelkeznek-e megfelelő technikai háttérrel. Szükség esetén tudtunk volna nekik kölcsönözni gépeket, amire a tankerület is lehetőséget adott. Erre nem volt szükség. Körülbelül a második hét végére jöttünk vele egyenesbe. Addigra minden diákot elértünk, ők is bennünket, és kölcsönössé vált a kapcsolatunk.

– A most kialakult eszközrendszerek és módszerek vajon használhatók lesznek a normalizálódott világban is?

– Megtanultuk a használatát, ami mostanra már napi rutinná vált. Egészen biztos, hogy a későbbiekben a normál tanítás mellett is egy csomó olyan technikai dolgot fel tudunk majd használni, ami a tanulóinkkal való kapcsolattartást is megkönnyíti. Jól fog jönni a különböző okok miatt hiányzók számára, vagy a rendkívüli, akár az iskolaidőn kívüli gyors válaszokat igénylő esetekben is. Úgy gondolom, hogy a kollégáim döntő többsége élni fog a mára már bevált lehetőségekkel. Sajnos az idén elmaradt a ballagás. Május 2-án szombaton tartottuk volna. Egy rövid, virtuális ünnepséget szerveztem helyette. Ebben a formában köszöntem el a végzősöktől, amit az eddig használt csatornáinkon juttattunk el hozzájuk, és ezt a hagyományoknak megfelelően, a helyi városi televízió is közvetítette.

– Az érettségi? Felkészültek erre a mostani – minden korábbitól eltérő – próbatételre a diákok és a tanárok is?

– A maszkok és a kesztyűk használata nem kötelező, de a rendelkezésükre áll. A takarítónők már előre fertőtlenítik az egész épületet, és a vizsgák idején is folytatják ezt a tevékenységüket. Meggyőződésem, hogy a tanulók felkészülten érkeznek a vizsgára, mivel az érettségire készülők április 16-ra végeztek a tananyagukkal. Az azóta eltelt időszak az ismétlésé lehetett. Ennek megfelelően foglalkoztak velük a tanáraik.

– A mai korban is szükséges az iskola köteléke?

– Pontosan ez az életkor az, amikor együtt kell lenniük a fiataloknak. Ez egy nagyon érzékeny időszak, amikor egymást is formálják. Egyre inkább érezhető, hogy mintha már unnák ezt a digitális oktatást. Nagyon sokszor halljuk tőlük, hogy „de jó lenne már bemenni egy kicsit a suliba, megbeszélni a dolgokat és körülnézni”! Úgy gondolom, hogy az iskola a maga klasszikus értelmében nagyon sokáig meg fog maradni.