Felkészülten és felelős módon vigyáznak a rájuk bízottakra

Gráczer Zsuzsanna, az Előszállási Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat családsegítője így mutatta be a mostani munkájukat:

– A feladatom ugyanaz, mint a járvány előtti időszakban volt, mára a munkavégzésemnek a szabályai változtak meg. A munkatársnőm home office módon végzi a feladatát. Nincs kliensfogadás, de interneten, telefonon vagy hagyományosan, levelezésen keresztül tartjuk a kapcsolatot velük. Krízis- és rendkívüli helyzetben, vagy előre egyeztetett időben (egyszerre egy főt) fogadjuk őket. A segítő beszélgetéseink ugyan kiestek, de mi folyamatosan, telefonon keresztül monitorozzuk a családjainkat. Megkérdezzük, hogy miben lehetünk a segítségükre, és mire van szükségük. Egyáltalán, elbeszélgetünk velük. Változatlanul foglalkozunk az ügyintézéseikkel. A mostani időszakunkban egy exkluzív jelenség, hogy olyan családok is megkeresnek bennünket, akiket idáig nem ismertünk. Gyakran találkozunk az elvált szülők gyermekeit érintő láthatási problémákkal, amik a korábbi időszakban nem merültek fel. Ebben a mi álláspontunk az, hogy a gyermek lehetőleg a járvány idejére maradjon abban a háztartásban, amibe a rendes életvitelekor tartozik. Természetesen megértjük a szülők fájdalmát és tiltakozását, de ez a mi ajánlásunk.

A teendőkről

A konkrét igényekről és a lehetőségekről a következőt mondta el a családsegítő:

– Vannak még tisztasági csomagjaink, amiket a rászorulóknak adunk át. Ismerjük a gondozottaink szociális státuszát, és tudjuk, hogy kinek kell ajánlanunk ezt a segítséget. Tartós élelmiszerünk nincs, de rajta vagyunk, hogy az alapítványoktól beszerezzük azokat. Azon is dolgozunk, hogy laptopokhoz is hozzájuthassunk, mert sokan vannak, akik e nélkül nem tudnak részt venni a digitális távoktatásban. A kapcsolati hálózatunkhoz tartozókon félelmet nem érzékelek, inkább egy megszeppenést látok. A nagy többségük követi a mostani szabályokat és ajánlásokat. Persze vannak olyanok is, akik egyszerűen ezeket nem is tudják értelmezni, ennélfogva a követésével is gondjaik vannak. A munkánk része, hogy tanítjuk őket a helyes életvitelre. Mivel ők másképen szocializálódtak, ennélfogva a már sokszor elmondottak betartása már az ő döntésük lesz.

Szociális gondozói és ápolói végzettséggel végzik ezt az áldozatos munkát, hétfőtől péntekig. Hét-hét idős emberre felügyelnek és segítenek nekik. Az ellátottak nem bánkódnak, megőrizték a korábbi személyiségüket ebben a nehéz időszakban is, ami a gondozóik hozzáértését és empá­tiáját is bizonyítja.

A segítők

A munkájukat elhivatottan és örömmel végzik. Amikor hazaérnek, kezdődik a második műszakjuk, amit a családtagjaikért tesznek, akik féltve engedik őket munkájukba, és büszkén várják haza őket. A következőt mondják el:

Bálint Bernadett: – Már régóta végzem ezt a munkát. Ahogy a többiek, én is falubeli vagyok, tehát az idős emberek jól ismernek, nem kellett küzdenem a bizalmuk elnyeréséért. A legfontosabb dolgunk, hogy kedvesek legyünk velük, mert ha így közeledünk hozzájuk, ők is azokká válnak. Erre nem kellett külön felkészülnünk. Ők kemény kritikusok is, egyből elmondják, ha valamivel nincsenek megelégedve. A bevásárlólistájukat előre megírják, semmit sem bíznak a véletlenre.

Magyar Éva: – Szeretem a munkámat, ezért vállalom ebben a nehéz időben is. Szerintem mindenki fél ettől a vírustól, de szeretek segíteni másokon. A munka közben nem gondolkodik ezen az ember, egyszerűen jól akarjuk tenni a dolgunkat. Fontos, amit teszünk. Amikor hazaérek, én is elgondolkozok rajta, hogy mindent jól csináltam-e a nap folyamán, aztán másnap a társaimmal együtt folytatom.

Szemlerné Kovács Erika: – Vannak olyan kötelező dolgok, amiket elvégzek a magam védelmében, és azokat másoknak is ajánlom. Nap közben sokszor mosok kezet, és mindig maszkot hordok. Bízom benne, hogy ha én is vírushordozó lennék, akkor így kevésbé fertőznék meg másokat. Amikor az időseknek vásárolok, azokat az árukat lefertőtlenítem, és utána viszem be a lakásukba. Másokra is megpróbálok odafigyelni, hogy tartsák be a szabályokat. Mindnyájan ezt tesszük.

Fontos számára

Elhivatottan végzi az önként vállalt munkáját Biber Jánosné. Őt senki sem biztatta arra, hogy varrjon maszkokat, mégis örömmel teszi azt. Sajnos nem egy tehetős ember, a munkáját mégis díjtalanul végzi, és az elkészült holmit „viseld egészséggel!” jókívánsággal ajándékba adja annak, akinek szüksége van rá.

– Eredetileg varrónő vagyok, ezért nem volt nagy feladat a maszkok elkészítése. Jelenleg takarítónő vagyok a művelődési házban, és ezt az itteni munkám mellett csinálom. A nyersanyagot a saját kincseim közül válogatom, amiket természetesen mosva, vasalva rakok a szabászasztalomra. Minden darabhoz valami kellemes, szép, családi emlék köt, de most új és fontos életre kelnek, akár egy negyvenéves gyermekpizsama is. Eddig szeretve őrizgettem, most, ebben a helyzetben nem sajnálom ezt sem. Talán a foltvarrásra is gyűjtögettem ezeket, de most hasznos lett minden centijük. Kétféle szabásmintával dolgozok, az egyiket az internetről vettem le és megnéztem, hogy ők hogyan varrják. A másikat arról néztem le, amit a fiam kapott a szakszervezettől. Napközben szabom, vasalom, este megvarrom ezeket, másnap reggel jövök egy szatyornyi maszkkal és megkeresem, hogy kinek van szüksége rá. Két hete, folyamatosan végzem ezt a munkát – mondta el lapunknak Biber Jánosné.