Kiváló műsor, elegáns vendégek és hibátlan horgászvendéglátás

Különleges volt a Dunaföldvári Sporthorgászok Egyesületének bálja, a megjelentek érezhető összetartozása miatt. A beszélgetőtársaim többsége rendre egy, a számukra ettől is fontosabb helyszínre, a Kis-Duna vidékére kormányozta a beszélgetés fonalát.

– Ez az este a szórakozásé – mondta Kiss Lajos Csaba, a Dunaföldvári Horgász­egyesület elnöke. – A horgásztársaink és a barátaink jöttek össze erre az évadnyitó bálunkra. Örömmel láttam, hogy az eseményünk népszerűsége tovább növekedett. A bizalmukat egy remek zenekarral és a különleges táncosokkal is szerettük volna meghálálni. Izzó hangulatot teremtettek erre az estére is.

A vacsoránkról a Kele csárda gondoskodott, s a horgászokra való tekintettel halból készül finomságokkal is szolgáltak. Különleges támogatók is álltak mellénk, Bakos András, Ferenczi Zsolt és Téger Attila dunaföldvári, valamint Eppelné Nagy Mária szekszárdi képzőművészek az alkotásaikat bocsátották árverésre, és az azokból származó bevételt a számunkra ajánlották fel. A bevételeinket ez, és a tombolából befolyt összeg is kiegészíti, ami fedezi az összes ma esti, nem csekély kiadásunkat.

Az elnök hozzátette: – Az egyesület beruházási céljait nem veszélyeztetjük ezzel a rendezvénnyel. Tavasszal jó ütemben halad a horgásztanyánkon lévő épület befejezése, ahol szálláshelyek, konyha és közös helyiségek lesznek kialakítva.

Müller Attila és Müllerné Hegedűs Szabina elmondta:

– Nem elbizakodottságból, hanem a korábbi évek tapasztalataiból is jó előre tudtuk, hogy az idei is egy tuti buli lesz. A programjaink évről évre színvonalasabbak voltak, emiatt is egyre többen lettünk. Ez egy batyus bál, ami azt jelenti, hogy mindenki hozhatta magával a süteményét, a házi italait, vagy akár a harapnivalót is. Emellett működött egy büfé, így aztán nem maradt szomjas senki sem. Mi egy sikeres civil szervezetnek mondhatjuk magunkat. A taglétszámunk is emelkedik, egyelőre még nem húztunk határt. Az évek során sok nyílt horgászversenyt rendeztünk, amikre bárhonnét lehetett jelentkezni. A résztvevőknek megtetszett ez a helyszín, és amikor lehet, visszatérnek hozzánk, sőt a tagjaink közé is jelentkeznek.

Kalló Tibor és felesége, Mária mára már ide kötődik:

– Igaz, hogy otthon is csodálatos a Dunánk, de a földváriakhoz való csatlakozásom egy régi történet, és nem csak a táj­ról szól. A közvetlen munkatársaim ebben az egyesületben lettek vezetőségi tagok. Eleinte, csak napijegyekkel jöttem el a hívásukra, aztán már a hosszú hétvégéket is együtt töltöttük az ő területükön. Csapatostul járunk le horgászni és szórakozni ide a Kis-Dunára. A pecás és a hely­ismereteimet is tőlük kaptam. Az eltelt időben nagyon megtetszett ez a csapat és a csodálatos környezet, amit itt találtam, ezért az időmtől és erőmtől függően a mai napig igyekezek aktív tagja lenni az egyesületnek.

Urbánné Dolmány Szabina mára már a férfiak között is megállja a helyét:

- A Kis-Duna mellett nőttem fel. Ezt a sportot gyerekkoromban kezdtem az édesapámmal, és az élet úgy hozta, hogy a férjem is egy pecás lett. Igaz, hogy ez izgalmas tevékenység, de ott a vízen a halakkal, a fák és madarak között, a csodálatos természetben töltött idő mégis csak nagy békességet hoz a számomra. Eredményes volt a tavalyi évem, hiszen kifogtam az első amúromat, ami hétkilós volt, és a férjemmel egy versenyen az ötödik helyet szereztük meg. Az adott helyzetből a legjobb eredményt sikerült elérnünk. Az idén ebben is előrébb szeretnénk lépni.

– A házassághoz, ahogy a pecázáshoz is, szerencse kell – vélekedett a férj, Urbán Attila. – Én az vagyok, mert a feleségemmel a vízparton is jól kiegészítjük egymást. Talán nem véletlen, hogy a tizenkét éves kisfiúnk is már ezt a sportot választotta. Mire észrevettem, egy verseny alakult ki közöttünk a családban, ami nem féltékennyé, hanem büszkévé tett engem. Úgy látom, hogy ha nem vigyázok, le is fognak győzni! – tette hozzá nevetve.

Deák Zsolt Nagyvenyimről jár a földvári barátaihoz:

– Igaz, hogy a mi falunkban is van egy idillikus horgásztó, de az egy ember alkotta létesítmény. Én viszont jobban szeretem azt az itteni csodálatos „vadvizet”, és a szívem vágya, hogy sok időt tölthessek el ezen a helyen. A környezet is nagyon fontos, de legalább annyira a társaság is. Szinte minden taggal jó barátságban vagyok. A horgászás szempontjából is egy ideális helyszínt találtam ezen a helyen. Ez a tevékenységem nem éppen szokványos. Amikor kiülünk partra, az legalább három, de ha lehet, akkor inkább öt nap. Abszolút nem unalmas, mert legalább három-négy fővel érkezünk, és jókedvűen töltjük el az időt. Sokat beszélgetünk, sütünk-főzünk, iszogatunk. Lakókocsival járunk, így a szállásunkat abban rendezzük be. Persze, ha olyan helyre megyünk, ahová azzal nem lehet leparkolni, akkor a sátrat választjuk. A szúnyogok? Tenni kell ellene! Erre szolgálnak a különböző készítmények, a citromfű és a szúnyogháló, és van bennünk kitartás is. Csak a nagy pontyok érdekelnek bennünket, de kilencvenkilenc százalékban visszaengedem őket.

Kölesdi Dániel a báli szezon koktélkirálya lett Dunaföldváron. A sztárvendégeket követően, rendre ő volt ezeken az eseményeken a leginkább ünnepelt személy.

– Szerényen fogadtam a vendégek elismerését – mondta mosolyogva. – Igyekszem a tőlem telhető maximumot bedobni, hogy azzal is stílust vigyek ezekbe a bulikba. A feladatom nem egyszerű, hiszen minél finomabbat, szebbet és árban is megfelelőt szeretnék kínálni a kedves vendégeinknek. Ebben a szakmában nagyon fontosak a külsőségek, lényeges a dekoráció. Sokat számítanak a vizuális megoldások, hiszen szinte erősítik az adott koktélokat.