Az érdekek mentén a politikai szélsőségek összeérnek...

2003-tól aktívan politizál, alapítója, alelnöke, majd választmányi elnöke volt a Jobbiknak. 2008-ban azonban több alapítótársával együtt kilépett a Jobbikból, mert nem értett egyet az új, a jobboldallal is „szembe menetelő” irányvonallal és a Magyar Gárda megalapításával, mert annak tényleges tevékenysége nem volt összhangban a célkitűzéseikkel. Hiteltelennek tartja a párt mai, a köz számára ismert arculatát.

Beszélgetőtársam az ELTE Bölcsészettudományi Kara filozófia szakán diplomázott 2003-ban. Kutatási területei a modern politikafilozófia, az alkalmazott etika és a kommunikációelmélet. Felsőoktatási intézetekben filozófiát, etikát, kommunikációt és társadalmi ismereteket tanít. Két önálló kötete jelent meg ez idáig. 2014-ben az egyetemeken tankönyvként is használt „A liberalizmus illúziói” című könyve, illetve 2016-ban az „Omladozó téveszmék” filozófiai esszégyűjteménye. A tavalyi év novemberétől a XXI. Század Intézet kutatója.

Nagy Ervinnel a Fejér megyei 4. számú választókörzet időközi választása kapcsán a Jobbik értékválságáról, politikai balra tolódásáról, kétszínű politizálásáról beszéltünk.

– Az elmúlt hétvégén volt a Jobbik tisztújító közgyűlése, ahol új elnököt, elnökséget választottak. A párt nyíltan ellenzéki vezető szerepre készül, a Demokratikus Koalíció elé helyezve pártját, miközben a Jobbik támogatottsága csökken. Mennyire lehet így hiteles ez?

– A Jobbik Magyarországért Mozgalom már több éve elindult egy olyan úton, amelyet ők maguk néppártosodásnak neveztek, de voltaképpen nem néppártosodás volt, hanem egy balra tolódás, belesimulás a balliberális ellenzék vonalába. Ez a folyamat Jakab Péter elnökké választásával véglegessé vált. Miközben a kommunista utódpárttal és a Demokratikus Koalíció (DK) vezetőjével, Gyurcsány Ferenccel szavakban nem kívánnak közösséget vállalni, a valóságban, a hatalomba kerülés érdekében azonban hajlandóak lettek akár a DK-val is szövetkezni.

– Ez utóbbi azért is érdekes, mert a Jobbik alapszabályában egyértelművé teszi, hogy a párt a kommunista utódpártok lebontása érdekében jött létre. Nem érez ellentmondást ebben?

– Olyannyira igaz ez, hogy nemcsak az alapszabályban, hanem magában a genezisében, a születésében is többször elhangzott az, hogy a rendszerváltozás óta megmaradt utódpárttal és annak képviselőivel semmi fajta kapcsolatot nem tud elképzelni a Jobbik, sőt az alapszabály tiltja azt is, hogy olyan párttagok legyenek, akik az ­MSZMP-ben vagy az MSZMP-hez kapcsolódó állampárti intézményekben vezető szerepet töltöttek be. Két éve azt ki is mondták, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpártok és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. Ehhez képest látjuk, mi történik. A Jobbik nemcsak keresi, hanem gyakorlatilag meg is találta az együttműködésnek a formáját, az ellenzéki pártokkal – egykori elveit feladva – szoros koalícióba rendeződött, az időközi választásokon és majd 2022-ben is közös jelölteket akar indítani. A Jobbik születésekor megfogalmazott elvek, értékek már régóta nem léteznek a mozgalomban.

– Miközben a Jobbik országosan vezető ellenzéki szerepben tetszeleg, Dunaújvárosban be­lesimul abba a szivárványkoalícióba, amelynek meghatározó tagja a DK, amely nélkül a Jobbik nem tudna hatalomban maradni. Mit gondol erről?

– A Jobbik azért már évek óta Janus-arcú pártként viselkedik. Mást mutat kifelé, mint amit cselekszik voltaképpen. Próbálja elkerülni az ellenzéki összefogásban a balliberális erőkkel közös akciózást, ami azért Budapesten több esetben megtörtént.

De, ami fontos törésvonal, és amire a kérdés is utalt az az, hogy a Jobbik budapesti vezetői, akik egyébként gyatra eredményeket érnek el már évek óta a budapesti önkormányzati és parlamenti választásokon, gyakorlatilag ráerőltetik a saját személyi állományukat a nem budapesti vagy nevezhetjük vidéki alapszervezetekre. Valószínűleg így kerülhettek budapesti, úgynevezett politikai ejtőernyősök nagyon sok vidéki alapszervezethez, jelesül Dunaújvárosba is, ahol ezt Kálló személyesíti meg.

– Kálló amikor országgyűlésiképviselő-jelöltté avanzsált, letörölte a Facebook-profilját. Szemfüles „követők” azonban gondosan lementették az oldaláról a korábban általa kiposztolt vizuális szemetet. Mit gondol erről?

– Ez nem egyedi eset a Jobbiknál. Jól látszik az, hogy nagyon sok olyan témát, vagy szimbólumot, jelesül ezt is, csak később távolított el a párt, vagy annak képviselője a párt kommunikációjából, és próbálta úgymond hitelesíteni, a választópolgárok szemében egyfajta értéksemleges középpártként megjeleníteni a Jobbikot, ami nem igaz, kimondhatjuk: hazugság. Megpróbálják eltakarni a múltban elkövetett rasszista és antiszemita cselekvéseket, másrészről pedig az antikommunizmus mint egyfajta értékelvűség is kiveszett a párt kommunikációjából, mert létrejött egy olyan összefogás az ­MSZMP utódpártjával az MSZP-vel, és az abból kiszakadó Gyurcsány Ferenc által vezetett DK-val, ami ellentmondásossá tenné a mai együttműködésből fakadó helyzetet.

– József Attila Világosítsd föl című versében írja: „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét…”

– Folytatva az előző gondolatmenetet, amelyhez az idézet jól kapcsolódik, erről a politológusok azt szokták mondani, hogy a politikai szélsőségek valahol összeérnek, valamiben összeérnek. Az jól látszik, hogy olyan emberekről beszélünk, akiknek a jellemébe belefér mind a két szélsőség, akik bizonyos érdekek mentén bármilyen radikális vagy szélsőséges cselekvésekre képesek. És ez jelen van a Jobbikban ma is, bármennyire is szabadulnának ettől.

De igaz az is, hogy ennek következtében, az utóbbi időben nagyon sok szavazó hagyta el a Jobbikot, a párt szimpáti­ája meredeken csökken, épp ezért fennmaradásuk érdekében állnak be a vidéki városok balliberális tömörüléseibe. Ne tévesszen meg azonban senkit sem az, hogy a Jobbik elnöke Jakab Péter arról beszél, hogy nem tud(nak) közösséget vállalni Gyurcsány Ferenccel! Az összefogás létezik, amely egy elvtelen, morálisan megítélhető és elítélhető politikai attitűd. Borzasztó ellentmondás van a között, amit mondott és amit tesznek, hiszen a gyakorlatban, főleg a vidéki nagyvárosokban közös jelölteket állítanak, amire rácsatlakozik a Momentum is. Az a Momentum, amelyről mindenki tudja, hogy gyakorlatilag egy ellenpártként jött létre, francia érdekekkel – mintegy jutalomfalatokkal – megtámogatva, külföldről érkező pénzekkel pusztán azért, hogy az olimpiát elgáncsolják és Párizs kapja meg az olimpia rendezésének a jogát. Miközben a Jobbik arról beszél, hogy ők egy nemzeti keresztény párt, eközben a globális erőkkel és a posztkommunista pártokkal közösen indítanak jelöltet. Ez ma már nyilvánvaló tény.

– Az Európai Unió politikai színteréről szinte teljesen kiszorult a Jobbik. Ez egyfajta átrendeződést mutat. Hogyan lehet így politikai értelemben ebben a hazai ellenzéki versenyfutásban az élre kerülni?

– Már régóta látjuk ezt a versenyfutást, ami az ellenzéki oldalon a kisebb-nagyobb, vagy éppen törpe pártok között folyik. Ennek részesévé vált a Jobbik. Habár a párt a 2018-as országgyűlési választásoknak még úgy ment neki mint egy harmadik út, mint egy lehetőség a balliberális ellenzék és a jobboldali nemzeti keresztény Fidesz–­KDNP közt, de ezután a már nyilvánosan is vállalt „betagozódás”, illetve a párt alapértékeinek ellentmondó balliberálisokkal való együttműködés szép lassan lemorzsolta a szimpatizánsokat. Nemcsak a tagságot, hanem a szavazópolgárokat is elriasztotta az a fajta morálisan elítélhető kokettálás, amit a Jobbik vezetői a DK-val, az MSZP-vel, vagy a liberális pártokkal, közte a Momentummal folytatnak. Mióta egyre nyíltabban felvállalják az ellenzéki együttműködést, a Jobbik szavazótábora tovább erodálódott. Az európai parlamenti választások listás szavazása kőkeményen megmutatja azt, hogy egy párt milyen helyzetben van, hiszen ott pártokra adjuk le voksunkat. Nos, 2019-ben be is bizonyosodott, hogy a Jobbik már régóta nem a vezetője az ellenzéki oldalnak, hanem jócskán lemaradva már-már a parlamenti küszöb környékén, 6-7 százalékon tartózkodik.

– Mit gondol a Mi Hazánk Mozgalomról, ami a Jobbikból vált ki. Az ő jelöltjük, Árgyelán János is indul az időközi választáson. Elgondolkodtatja-e a szavazókat az, hogy a Jobbiknak mondhatni van egy másik vonulata is?

– A Jobbik több változáson ment keresztül az elmúlt évtizedben. Akár egy bolond inga, hol jobbra, egy szélsőséges jobboldalra, akár a Magyar Gárda megalakulásával vagy a Betyársereggel való együttműködéssel szélsőjobbra ingott ki, most pedig azt látjuk, hogy balra tartanak, sőt egyre inkább a balliberális irányba mozdult el, és ott találta meg a helyét. Ennek következtében többször morzsolódott le a tagságnak egy jelentős része. Amit most látunk a Mi Hazánk Mozgalom esetében az nemcsak morzsolódás, hanem bármennyire is tagadja ezt a Jobbik vezetése, az egy pártszakadás volt. Ennek lényege, hogy egyes jobbikos politikusok ideológiai szempontból az eredeti gyökerekhez szerettek volna visszatérni, de hogyha lefordítjuk ezt a gyakorlati politizálás oldalára, akkor arról volt szó, hogy ez a közösség nem akart ilyen szorosan együttműködni a balliberális oldallal, nem akartak „kezet fogni” Gyurcsány Ferenccel.