Karbonális kérdés

Mára viszont a klímaváltozás kockázata széles körben tudatosult, s a XXI. század embere kezdi megérteni, milyen óriási veszélyek is várnak ránk. Vajon miért van az, hogy ilyen lassan ismertük fel a veszélyeket? És nincs-e már túl késő, van-e még idő a cselekvésre? Mennyiben vált a folyamat „önjáróvá”, és mennyiben van még lehetőség a korrekcióra? Egyáltalán, mit kell tenni? Csökkenteni a fogyasztást? Átalakítani az energiakínálatot? Alkalmazkodhatunk-e a klímaváltozáshoz? Mibe fog mindez kerülni? És a kérdések kérdése: össze fog-e állni végre egy olyan nemzetközi koalíció, ahol a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátók megegyezésre jutnak és meghozzák a szükséges intézkedéseket? És milyen szerepe van mindebben Magyarországnak? Van-e a nemzetközi közösségtől független cselekvési lehetőségünk e téren?

Kis ország lévén úgy tűnik, hogy hozzájárulásunk a globális klímakatasztrófához jelentéktelen, s kötelezettségünk – ha egyáltalán van ilyen – csak erkölcsi. Ám azt is tudjuk, hogy a „szénszegény” energiapolitika jelentős előmozdítója lehet az innovációnak, a modernizációnak és gazdasági fejlődésnek. Fogódzkodjanak meg, mindezt dr. Kiss Károly tizenkét évvel ezelőtt a lelegzet.hu-n írta. Úgy tűnik, még ma sem késő!

Vezető képünk illusztráció.