Itthon egységnyi áram előállítása kisebb kibocsátással jár, mint Németországban

2019.11.14. 07:00

Közös érdek és feladat a széndioxid-kibocsátás csökkentése

A Dunaújvárosi Egyetemen a Tudományos hét 2019 című programsorozaton belül rendezték meg a IV. East–West Cohesion Konferenciát, amelynek hétfői szakmai napja a karbonmentes energia témaköréről szólt.

Várkonyi Zsolt

Fotó: ZSEDROVITS ENIKO

A tudományos hét házigazdája az egyetem rektora, dr. habil András István. A rendezvényen felszólalt dr. Galambos Dénes, Dunaújváros és térsége ipar- és területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosa is, és szakmai előadást tartott Kovács Pál, a Miniszterelnökség Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkára, akit rövid interjúra kértünk.

– A karbonmentes energia kérdésköre nemcsak az energiafaló vállalatokra vonatkozik, hanem a közszférára, a háztartásokra, ránk, emberekre is. A szén-dioxid-kibocsátás az ökológiai lábnyommal szorosan összefügg. A konferencián hallottuk az atomerőmű képviselőitől, hogy 2050-re a világon másfélszeresére nőhet a népesség, ezzel párhuzamosan azonban csökkenteni kellene az energiafelhasználást. Nem érez ebben a tendenciában ellentmondást?

Kovács Pál, a Miniszterelnökség államtitkára
Fotók: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

– Hatalmas kihívással nézünk szembe, ha a „klímát” kordában akarjuk tartani, azaz élhető körülményeket akarunk biztosítani a föld teljes lakosságának. Ráadásul azt tapasztaljuk, hogy a lakosságszámnál nagyobb arányban növekszik a globális energiafogyasztás. Megdöbbentő, hogy a földön még mindig egymilliárd ember él áram nélkül. Tehát az a kényelmi szint, az az „alapinfrastruktúra”, ami a fejlett országokban megszokott, mondhatnám teljesen hétköznapi, az sajnos nem jellemző a világ öszszes régiójára. Ha így nézzük, a lemaradás még nagyobb, még nagyobb kihívásokkal kell majd számolnunk a feltörekvő gazdaságok esetében. Kína ugyan már kezdi visszafogni a szén-dioxid-kibocsátását, de más ázsiai feltörekvő gazdaságok esetében még növekszik a szén felhasználása, és ugyanez várható majd a közép-afrikai országokban is. Gondoljunk csak Nigériára, annak 200 milliós lakosságára. Afrikára azt vizionálják, hogy 2050-re akár 1,2 milliárd fővel is növekedhet a kontinens lakossága, de Indiában is hasonló folyamatok mennek végbe.

– A szén-dioxid-kibocsátás megfékezésében, csökkentésében a legnagyobb országoknak kellene példát mutatniuk, ezzel ellentétben az Egyesült Államoknak is nőtt a károsanyag-kibocsátása. Hogy lehet ebből egyfelé mutató irányvonal?

– Úgy gondolom, hogy minden országnak azt az irányt lesz célszerű követnie, amire láthatóan Európa is törekszik. A magyar kormány – azzal, hogy a megújuló energiaforrások mellett hosszú távon épít az atomenergiára és megvalósítja a Paks II projektet – felelősen jár el, hiszen az atomerőművek működése nem jár károsanyag-kibocsátással. Ennek köszönhetően hazánkban egységnyi áram előállítása jóval kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a klímavédelem élharcosának tekintett Németországban. Európa számos területen próbálja a szén-dioxid-kibocsátás-mentességet elérni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kibocsátó szférák közül csak az egyik az energetika, amiről a mai alkalommal szó esett (hétfőn, a karbonmentes szakmai napon – a szerk.). Itt van még a közlekedési szektor, ami nagyságrendileg hasonló szén-dioxid-kibocsátással rendelkezik, ezután a szolgáltató szektor a lakossági fogyasztással együtt. Az épületenergetika javításával, vagy az erdősítéssel, a zöldítéssel próbáljuk az egyensúlyközeli helyzetet fenntartani. A folyamatokat úgy kell összehangolni, hogy az élet minden területén igyekezzünk a karbonmentes technológiákra átállni, ezeket kifejleszteni és legszélesebb körben bevezetni. Ez nem kis feladat.

A Tudományos Hét hétfői szakmai napja a karbonmentes energia témaköréről szólt a Dunaújvárosi Egyetemen

– 2050-re Európa a világ lakosságának mindössze 4 százalékát fogja adni, a GDP-nek pedig a legjobb esetben is 20- 25 százalékát. Ilyen súllyal hogyan tud e célok elérésének érvényt szerezni?

– Ilyenkor van jelentősége a nemzetközi keret- és egyezményrendszereknek, amelyek segítenek ennek a folyamatnak az elérésében és kiteljesítésében. Nagy szerepe van és lesz ebben az ENSZ-nek és minden olyan regionális szerveződésnek, amelyek előmozdítják ezt az ügyet. A karbonmentes szakmai nap is ezt erősíti, hiszen a fiatalokhoz így eljutnak azok az üzenetek, amelyek a globális kihívások közül napjainkban talán a legfontosabbak, ezt most megtanulva továbbítják, képviselik ezeket a megoldásokat közvetlen környezetükben, tágabb értelemben a világ felé.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában