Ez alapján számítják az özvegyi nyugdíjat

A hozzátartozói nyugellátások, így az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj összegének kiszámításakor közös szabály, hogy azok alapjaként azt a saját jogú nyugdíjat kell alapul venni, amely az elhunyt jogszerzőt a halála időpontjában megillette vagy megillette volna.

Ha az elhunyt saját jogú öregségi nyugdíjasként hunyt el, a hozzátartozói nyugellátást a halála időpontjában folyósított öregségi nyugdíj öszszegéből kell kiszámítani. Az előzőek szerint kell eljárni, ha az elhunyt az elhalálozása előtt korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesült. A hatályos jogi szabályozás arról rendelkezik, hogy ezek az öregségi típusú ellátások a jogszerző halálával automatikusan öregségi nyugdíjnak tekintendők. Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti igényeket a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságához kell előterjeszteni, az igények elbírálására ez az intézmény rendelkezik hatáskörrel.

Más a helyzet, ha az elhunyt a halála előtt nem részesült semmilyen ellátásban, vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban – rehabilitációs, rokkantsági ellátás – részesült. E csoporthoz tartoznak azok is, akiknek 2012. január 1-je előtt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, de nyugellátásukat 2012. január 1-jétől a halálukig már nem nyugdíjként, hanem rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásként folyósították. Az ilyen személyek elhalálozása esetén a hozzátartozói nyugellátás alapja az az elméleti összeg lesz, amely az elhunytat az elhalálozása időpontjában öregségi nyugdíjként megillette volna.

Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás iránti igényt nem a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága, hanem az igénylő lakóhelye szerint illetékes kormányhivatal családtámogatási és társadalombiztosítási/ nyugdíjbiztosítási főosztálya bírálja el. Az eljárás során külön vizsgálat tárgyát képezi az elhunytnak a halála időpontjáig szerzett szolgálati ideje, a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet pedig az elhunytnak az 1988. január 1-jétől a halála időpontjáig szerzett kereseti adataiból fogják kiszámítani. Az előzőekben említett szolgálati idő és átlagkereset alapján kerül kiszámításra annak az öregségi nyugdíjnak az elméleti összege, amely megillette volna.

Az özvegyi nyugdíj összege mindkét esetben főszabályként az igénylést elbíráló intézmény által az elhunyt foglalkoztatási adatai alapján kiszámított összeg 60 százaléka, de vannak olyan esetek, amikor csak 30 százaléka, sőt az is előfordulhat, hogy az igénylést elutasítják. Az özvegyi nyugdíj sajátossága ugyanis, hogy a jogosultsági feltételeknek az elhunytnak és az özvegyi nyugdíjat igénylőnek is meg kell felelnie. Az elhunytnál elsősorban azt nézik, megszerezte- e az elhalálozásakori életkora alapján meghatározott szolgálati időt, az igénylő feleség vagy élettárs esetében pedig az a döntő, hogy menynyit időt éltek együtt és született- e gyerekük.

Mivel az ügyintézés nem éppen egyszerű, érdemes megbízni vele egy nyugdíjszakértőt. A tapasztalatok szerint megérik az árukat, nem beszélve arról, hogy sok idegeskedést is megspórolhatunk velük.

(forrás: Adózóna, Nyugdíjguru)