A magyarok imádott királynéja merénylet áldozata lett

1898. szeptember 10-én vesztette életét Genfben Erzsébet magyar királyné, miután egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista szíven szúrta őt. A gyönyörű Sisi halála hazánkat is mélyen megrázta, mert hosszú évszázadok után ő volt az első királyné, aki szeretettel és érdeklődéssel fordult a magyar nemzet felé.

A gyönyörű Sisi

A „szépséges császárné”, ahogyan őt akkor Európában nevezték, hosszú, dús hajával megteremtette kora szépség­ideálját. Karcsú alakját mindenki csodálta, Erzsébet szépségével egyre nagyobb befolyást szerzett a császári udvarban. Korában legszebbnek vélt uralkodófeleségnek tartották III. Napóleon hitvese, Eugénia császárné mellett.

Erzsébet 1837-ben, Bajorországban született, édesapja Miksa József, a Wittelsbach- ház egyik oldalágának hercege volt. Mivel harmadik gyermekként látta meg a napvilágot, nem számíthatott magas rangú vőlegényre, de a sors másképpen gondoskodott erről a kérdésről.

Hét testvérével a Possenhofen kastélyban nevelkedett, apjához hasonlóan nem érdekelte a társadalmi pozíciójával járó szigorú etikett. Lány létére jól úszott, lovagolt, vívott és hegyet mászott.

Sisi élete 1853-ban vett új fordulatot, amikor Zsófia osztrák főhercegné nyomására az akkor 23 esztendős Ferenc József császár Bajorországba utazott, hogy feleségül kérje Miksa József legidősebb leányát, Ilonát. Az ifjú uralkodó azonban a müncheni tartózkodása alatt a család kisebbik lányába, Erzsébetbe szeretett bele. Sisi mindössze 16 éves volt, amikor feleségül ment Ferenc Józsefhez, a Habsburg dinasztiában igencsak szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben.

A bécsi évek

Már házasságának első évében teherbe esett. Első gyermekét, Zsófiát 1855. március 5-én, még a másodikat, Gizellát 1856. július 12-én szülte meg. A bécsi udvarban legnagyobb ellenlábasa anyósa, az igencsak akaratos asszony hírében álló Zsófia volt. A főhercegnő folyamatosan éreztette Erzsébettel alsóbbrendűségét, miközben egy szemernyi szabadságot sem hagyott menyének.

Lányait a zsarnokoskodó anyósa szándékosan távol tartotta tőle, nevelésüket pedig teljesen kisajátította. Sisi megbecsülése aztán még tovább romlott, mivel 1857-ben kierőszakolta, hogy magyarországi körútjára magával vihesse gyermekeit. Az utazás során idősebbik lánya, Zsófia tífuszban életét vesztette. A tragédiát Erzsébet gondatlanságának tulajdonították, így a hamarosan megszülető Rudolf koronaherceget elszakították édesanyjától, és Zsófia főhercegné elvárásainak megfelelően nevelték. Erzsébet a sorozatos traumák hatására egyik betegségéből a másikba esett, orvosai tanácsára elhagyta Bécset, és apja bajorországi kastélyába utazott. Ott fokozatosan ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, majd megtanulta érvényesíteni is akaratát.

Találkozás a „szép akasztottal”

A kecskeméti köznemes családból származó Ferenczy Ida bizalmasa lett, ő ismertette meg Sisivel a magyar Andrássy, Széchenyi és Deák kiegyezéspárti eszméit. Ezek hatására a császárnő az uralkodóhoz írt leveleiben rendre a kiegyezés mellett érvelt, és nagyon boldog volt, amikor az végre 1867-ben meg is valósult. Ferenc József magyar királlyá való megkoronázása után Erzsébet a magyarok szeretett királynéja lett. A magyar nemzet követve a régi hagyományt, ajándékot adott az uralkodópárnak. Ferenc József és Sisi a gödöllői Grassalkovich-kastélyt kapták meg, amely Erzsébet számára egy igazi otthonná vált. Több pletyka szerint szerelmi viszony alakult ki gróf Andrássy Gyula és Sisi között. A történészek viszont azt mondják, ha volt is köztük szerelem, az csak és kizárólag plátói lehetett. A szigorú spanyol udvari etikett sohasem engedte meg, hogy kettesben maradjanak. Gróf Andrássy Gyulát, az Osztrák–Magyar Monarchia későbbi külügyminiszterét 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. A francia fővárosban élt ezután, ahol élénken részt vett a társasági életben. Kora egyik legszebb férfija volt. A párizsi hölgyek a „szép akasztott” néven emlegették. Az viszont tény, hogy a királyné és Andrássy, Ferenczy Ida segítségével rejtjelesen leveleztek és Erzsébet, Andrássy haláláig a legjobb barátja maradt.

Ferenc Józseffel kötött házassága a kiegyezés utáni időszakra már menthetetlenül megromlott, Erzsébet pedig mindent megtett annak érdekében, hogy kerülje az uralkodói reprezentációt. Sisi fia, a trónörökös Rudolf főherceg 1889-ben öngyilkosságot követett el, a tragédia teljesen letaglózta a császárnőt, férjétől pedig teljes mértékben elhidegült. Átadva magát a gyásznak, ezt követően kizárólag fekete ruhát viselt, valamint reprezentációs kötelezettségeit a minimálisra csökkentette.

A genfi merénylet – „Mi történt velem?”

A megrendült Sisi élete hátralévő éveiben nagyrészt kedvenc rezidenciái, Gödöllő és Korfu között ingázott, egyetlen célja volt, hogy minél távolabb legyen Bécstől. Ez a szándék vezérelte aztán Erzsébetet végzetes svájci útjára is, amely során 1898. szeptember 10-én elhatározta, hogy hajóra száll, és kirándul egyet a Genfi-tavon. A kikötőben egy Habsburg-ellenes olasz anarchista, Luigi Lucheni, egy élesre fent reszelővel merényletet követett el a királyné ellen. Az olasz merénylő saját bevallása szerint meg akarta ölni bármely királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit. A szoros fűzőt viselő Erzsébet a támadás után még felállt, saját lábán ment fel a hajó fedélzetére. A hajó elindulása után rosszul lett, összeesett, ekkor találták meg súlyos sebét. A hajó visszafordult, de hiába vitték a sebesültet vissza a szállodájába, az orvos már csak a halál beálltát állapíthatta meg. A királyné utolsó mondata a „Mi történt velem?” volt.

Különc az uralkodócsaládban

Kifejezetten különc nőnek számított a XIX. században Erzsébet királyné, ismertebb nevén Sissi. A magyarok kedvenc uralkodója volt például az első, aki először vette le magáról az alsószoknyát azért, hogy még karcsúbbnak tűnjön, pedig imádta az édességet. Sissi szinte nem is evett mást, csak csokoládét, aminek eredményeként rettenetesen rosszak voltak a fogai. Ennél is felháborítóbb tett volt, hogy a tengert imádó királyné, titokban egy vasmacskát és hozzáillő kötelet tetováltatott a bal lapockájára. A tetoválást Tom Riley, a kor egyik legismertebb tetoválóművésze készítette el. Riley büszke volt arra, hogy az európai uralkodócsaládok több tagja őt hívta, ha tetoválást akart.

Luigi Lucheni

Luigi Lucheni Párizsban született 1873. április 22-én egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként. Árvaházakban és különböző nevelőszülőknél nőtt fel. Tízéves korától kemény munkára fogták. Három és fél évig a lovasságnál szolgált, az 1896-os abesszíniai hadjáratban kitüntette magát. Ezután Svájcban telepedett le, alkalmi munkákból élt. Mivel nyomorúságos körülmények között nőtt fel, egyre nőtt benne a gyűlölet az uralkodó osztályok iránt. Mindinkább az anarchizmus felé fordul, és az ezzel összefüggésbe hozható műveket tanulmányozta.

Elhatározta, hogy megöli az arisztokrácia egyik tagját, lehetőleg valamelyik uralkodócsaládét. Az eredeti terv szerint a francia orleans-i herceget akarta meg­gyilkolni, azonban mégis Erzsébet császárné mellett döntött, mert a herceg mégsem utazott Genfbe, Sisiről pedig köztudott volt, hogy kevés testőr kíséri. Az osztrák császárné inkognitóban utazott Genfbe, de egy újság mégis kiszivárogtatta a hírt. Az olasz anarchista 1898. szeptember 10-én délelőtt jobb kabátujjába rejtett élesre fent reszelővel odarohant Erzsébethez, és miután megbizonyosodott róla, hogy ő a császárné, fellökte és közben szíven szúrta. A merénylőt a járókelők feltartóztatták, majd átadták a rendőrségnek.

Lucheni büszke volt tettére, és örült, mikor megtudta, hogy Sisi valóban meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetése ítélték. Több mint tíz évnyi raboskodás után, 1910-ben a nadrágszíjával felakasztotta magát a cellájában.

Meg lehetett volna menteni Sisit?

Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna. Más orvosi vélemények szerint Sisi megmentésére akkor sem lett volna esély, ha a szúrást hamarabb veszik észre.

Erzsébet váratlan halálát az egész Osztrák–Magyar Monarchia megrendülten fogadta, Magyarországon, ahol nagyon tisztelték és szerették, hamarosan utakat és településeket neveztek el a királynő után.

Sisit Bécsben, a kapucinusok templomának császári kriptájában temették el fia, Rudolf koronaherceg mellé.

Felhasznált irodalom

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1898_szeptember_10_erzsebet_kiralyne_meggyilkolasa/.

http://regvoltkepek.blogspot.com/2015/09/1898-szeptember-10-wittelsbach-erzsebet.html.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Wittelsbach_Erzsebet_magyar_kiralyno.

Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, L’Harmattan, 2014.

Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, HL, 2001.

F. Dózsa Katalin: A szerep, egyéniség és mítosz konfliktusa Erzsébet királyné életében

Faludi Ildikó: Erzsébet királyné élete