Megemlékezés, koszorúzás százhetven év elmúltával

A honvédelem napjának ünnepe az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik dicsőséges eseményéhez, Budavár visszafoglalásának napjához, 1849. május 21-hez kapcsolódik, amikor Görgei Artúr seregei visszavették az ország fővárosát az osztrák császári hadseregtől. Az évforduló alkalmából kedden délelőtt a helyi Honvéd Klub és a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Rudas Közgazdasági Szakgimnáziuma és Kollégiuma megemlékezést és koszorúzást rendezett az Aranyvölgyi úti ´48-as emlékműnél, Palotás József szobrászművész alkotásánál.

Az ünnepség kezdetén Fauszt Csilla, a Rudas középiskola tanára emlékeztette a résztvevőket (a Honvéd Klub tagjait és a népes diákküldöttséget) arra, hogy 1848–49 dicső eseményei során az egész nemzet számára egyértelmű volt, hogy a szabadságot és a függetlenséget ki kell vívni. Szabadságunk Buda várának a megszálló osztrák csapatoktól történő visszavívásával 1849. május 21-én született meg. A nemzet fokozatos öntudatra ébredésének időszaka a reformkor után megmutatta nemzetünknek, hogy a szabadságot nem elég kivívni, nem elég megszerezni a szabadságjogokat, hanem ezeket meg is kell tudni védeni, mondta a tanárnő.

Csécs István nyugállományú alezredes ünnepi beszédében hangsúlyozta: Budavár ostromát tanítják a történelemkönyvek, de az talán kevéssé közismert, hogy a „honvéd” és a „honvédség” kifejezéseink is ebből a korból származnak. Honvéd szavunkat Kisfaludy Károly költő, drámaíró alkotta meg. 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány hivatalosan az egész 100-110 ezer fős seregre kiterjesztette a honvédség elnevezést. S nem hiába: a semmiből felállított sereg csatákat nyert Pákozdon, Ozoránál, Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegnél, Vácott, Nagysallónál, Komáromban vagy épp Budán.

A Rudas diákjainak műsorában Mosonyi Boglárka Petőfit szavalt, Kávecsni Zsófia és Nagy Vanda pedig népdalokat énekelt.

Az ünnepség koszorúzással zárult: az emlékművet a Honvéd Klub tagjai és a Rudas diákjai virágozták fel.

A legfontosabb katonai erények fölött nem járt el az idő!

„Gábor Áron híres ágyúja, Damjanich János fehér elefántcsont markolatú, csak győztes csatát látott kardja, Kiss Ernő altábornagy finom megmunkálású, elöltöltős pisztolya: a szabadságharc fegyverei ma már múzeumi termekben, tárlókban pihennek” – mondta beszédében az ünnepi szónok, Csécs István nyugállományú alezredes.

„De a katonai erények, a hűség, a bátorság és a kitartás eszméje fölött nem járt el az idő! Az elmúlt 170 évben sokan növelték, gazdagították a magyar katonai örökséget... A két éve indított Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program is a haza erős védelmét szolgálja. Ennek a haditechnikai modernizáció az egyik szelete, de legalább annyira fontos része, ami a katonáról szól!”