Milliónyi ember víz nélkül

A világnapi kampány idei mottója talán a legegyszerűbb az eddigiek közül: Vizet mindenkinek! Hogy miért? Mert bármennyire is egyértelműnek tűnik mindez, sokszor korántsem az.

Mind emlékszünk arra, hogy tavaly nyáron száraz lábbal át tudtunk menni a híd alatt a Duna rácalmási szakaszán, és rendre adtunk hírt arról, hogy milyen kritikusan alacsony a folyó vízszintje. Mindennek ellenére mi még áldásos helyzetben vagyunk, a Kárpát-medence vízkészlete ugyanis kiemelkedően gazdag, de a Föld számos pontján kilométereket kell gyalogolni azért, hogy vízhez jusssanak.

A teljesen víz nélkül maradt Fokváros éveken át küzdött, mostanra pedig már kifejezetten posztapokaliptikus látványt nyújt. A nulladik nap, vagyis az, amikor végleg víz nélkül marad a dél-afrikai terület, ugyan még várat magára (nem sokat, mert 2019-re becsülték), de az évek óta tartó aszály és az éghajlatváltozás súlyos károkat okoz, és nem csak a téma szempontjából a világ talán legcsücskösebb városában.

A Föld lakóinak 1/5-e vízhiányos területen él, itt sem az emberek, sem a növények, sem az állatok nem jutnak elegendő mennyiségű és/vagy megfelelő minőségű vízhez. Hatalmas kontrasztban áll ezzel jó néhány fejlett ország, ahol ivóvízzel öblítjük a mosdónkat, és fürdés után hanyagul kihúzzuk a dugót a kádból, veszni hagyva azt a vizet, amivel leöblíthetnénk a WC-t, felmoshatnánk a padlót vagy megfürdethetnénk benne a kutyát. Nekünk még bőven van vizünk, és ezt természetesnek vesszük, ám ha a vízszolgáltató tisztítja a rendszert és 1–2 órán át sárgás víz folyik a csapból, nagyon mérgesek tudunk lenni.

Cáfolhatatlan tény, hogy a megoldás minden esetben az állam kezében van. Ha a világ országainak vezetői szennyvíztisztító üzemekbe, tengerparti országok esetén sótalanító üzemekbe, a vízgazdalkodás korszerűsítésébe invesztálnak, már jelentősen csökkenne az ökológiai lábnyomunk, és elindulnánk egy ideálisabb, szomjúság és szárazság nélküli világ felé. Ugyanakkor tény, hogy egyszerű odafigyeléssel az egyszeri ember is tehet a nagy egész érdekében: mosogatás, tisztálkodás, fogmosás, WC-öblítés – mindent lehet pazarolva és takarékosan is csinálni, csak hozzáállás kérdése. Gondolhatjuk, hogy szerencsés földrajzi és fejlettségi helyzetünkre való tekintettel konkrétan mi, magyarok, aligha éljük meg azt, hogy elfogy az ivóvizünk. De mégis nyugodtabban alszunk akkor, ha tudjuk: tettünk azért, hogy másoknak is maradjon.

Ön mit iszik?

Naponta 2,5 millió köbméter szennyvíz jut a szabadba, amelynek a fele tisztítatlan és sokszor teli van hormonokkal. Tengereinkben jelenleg körülbelül 150 millió tonna hulladék úszik. Az égéstermékekkel kén-dioxid és nitrogén-oxid kerül a levegőbe, ami szennyezi az esővizet. Tudjuk, hogy a víz körforgása örök. Nos: ön mit iszik?

A környék iskoláiban is kiemelt téma

Az oktatási intézményekben rendszerint programokkal készülnek a pedagógusok a víz világnapja alkalmából, hiszen fontos, hogy a felnövekvő generációban elültessék az energiatakarékosság jelentőségét. Városunkban a fenntarthatósági témahét keretén belül erre a napra készült a Móricz Zsigmond Általános Iskola, a Dózsa György Általános Iskola, a Vasvári Pál Általános Iskola és a Szabó Magda Általános Iskola is. A fenntarthatósági témaheteken a víz mellett előtérbe került a levegő és a talaj szennyezettsége is, a gyerekek arról tanulhattak a korosztályuknak megfelelő, sokszor játékos formában, hogy miként ­óvhatják meg megújuló energiaforrásainkat és hogyan spórolhatunk velük.