Egy valódi közösségépítő programmá nőtte ki magát

A lakosok közül aki tudott, kisétált a fesztivál helyszínére, hogy a régi és az aznap szerzett új barátokkal kedve szerint töltsön el egy napot. Dunaegyháza csodával ajándékozta meg az odalátogatókat.

Erősödött a közösségünk

A megérkezésünk álmélkodó percei után gratulálni indultunk Szilágyi Istvánnak, Dunaegyháza polgármesterének, a télidőben létrehozott ragyogó szabadtéri fesztiváljukhoz.

– Köszönjük! Így mondom, mert ez elsősorban a lakosság és mellettük Homóné Mészáros Ágnes érdeme, aki rengeteg munkával megszervezte és lebonyolította ezt az eseményt. Jókedvemben vagyok, mivel nagyon sok dunaegyházi látogatott ki ide a helyszínre. Ilyenkor látható, hogy összetartó közösség a miénk. Külön örömöm, hogy sok, innét elszármazó ilyenkor hazatér, és megtiszteli a településünket a jelenlétével. Az elmúlt négy év elégnek bizonyult ahhoz, hogy hagyománnyá váljon a rendezvényünk. Évről évre többen látogatnak meg bennünket.

– Azt gondolom, hogy a sok finom falat mellett az igazi értéke a napnak a közösségépítés, az, hogy összejönnek a helyiek és a környező településekről érkezők. Barátkoznak, beszélgetnek, esznek-isznak, és egy közös kapcsolódási pontot alakítanak ki, ami egy még jobb közösséget fog idővel létrehozni.

Minden jól sikerült!

Homóné Mészáros Ágnes, a helyi művelődési ház vezetője és a fesztivál szervezője, lebonyolítója.

– Tetszik a fesztiválunk? Volt benne munka bőven, hiszen huszonkilenc csapat jelentkezett, négy kategóriában, amik a következőek: a hagyományos és a különleges ízeké. Annyiban különlegesek, hogy a babostól, a halasig, a vadhúsból készítettek mellett a gyümölcsökkel, vagy éppen a forralt borral ízesítettekre kell gondolni! Ezt mindig az aznapi sztárvendégünk, ma Ihos József választotta ki a saját elképzelései alapján. Ezen kívül százötven vendéget fogadtunk a VIP sátrunkban. Árusokkal és mindenféle fellépőkkel kellett összehangolni a mai programot, hogy minden időben történjen. Az időjárás? Szerintem is tökéletes, mert szélcsend és napsütés, plusz 8 fok van február kilencedikén! Hogy ilyesmit nyáron szokás csinálni? Akkor is tartunk egyet, az a Csipetka Fesztivál. Egy hagyományos dunaegyházi ételről is szól.

Finom borokat kóstoltak

Dóró Ernő, a borverseny elnöke, a Solti Gróf Vécsey Károly Borlovagrend főpohárnoka elégedett volt a felhozatallal.

– Az elmúlt három évhez képest nagyon kicsi volt a felhozatal. Lehet, hogy az első két évben túl szigorúak voltunk, és ezért csak a tizennégy bátor termelő hozta el a borait az idei alkalomra. Közöttük egy sem szolgáltatott kizárásra adó okot. Fehér, rozé és vörös kategóriában is szép borokat találtunk. Az utóbbiak voltak a jobb minőségűek. Közülük egy egészen kiemelkedett, ami egy kiváló gazda valószínűleg barrique hordóban érlelt bora volt.

A hagyományos ízek

A kolbászkészítők versenyét a lehető legjobb helyről származó kiválóságra bízták, ugyanis a zsűrit Mari János vezette, aki a hartai Szarkási Kereskedőház kolbászmestere, a Szabadtűzi Lovagrend, a Gasztronómiai és a Cukrász Szövetség tagja. Döntéseit nem is kérdőjelezte meg senki.

– Gyakran járok főző-, grillező- és kolbásztöltő-versenyekre zsűrizni, ezért kaptam innét is a felkérést. Mi a falunkban attól lettünk híresek és „nagyok”, hogy ellentétben a mai, mindent újragondoló szokásokkal, megmaradtunk a hagyományos ízeknél és technológiáknál. Nagyon jó minőségű hús, paprika és fokhagyma, persze sóval kiegészítve, ez a mi receptünk.

Itt is csak a kellő mértékig voltam szigorú. Nagyon jók ezek az újragondolt receptek, és a velük készült töltelékek, de én azt mondom, hogy maradjunk meg a régi, hagyományos ízeknél, mert ennek továbbvitelének van értelme. Lehet adni különdíjat egy olyan kolbásznak, amit valaki ma reggel álmodott meg, és rakott bele narancsot és fügét, de abból aligha lesz hagyomány. Lehet huncutkodni a citrommal, ami egy pikáns ízt ad, ami szerintem még elfogadható, de a többi már nem az igazi.

A nyersanyagot tekintve voltak hagyományos, vadból, lóhúsból, pulykából, vadlúdból, májjal gazdagított termékek. Nagyon jó társaságok, jókedvű és ügyes csapatok jöttek össze, amelyek egy jó műsort is kaptak a mai napon. Ez egy igazi közösségépítő program volt.

A Kolbászőrs szóvivője Patrícia volt: – Az idén kétféle kolbászt készítettünk. Az egyik a hagyományos dunaegyházi féle, a másik egy különlegesség volt. Az ötlet az édesanyámé. Vadliba melléből, és sertésszalonnából készült, amit aszalt és nyers áfonyával, babérlevéllel, rozmaringgal, fahéjjal ízesítettünk, majd borban „sütöttünk” ki. A tálaláshoz egy szintén különleges, mustármagos, borecetes, áfonyás, mézes „szószt” adtunk. Nekem nagyon ízlett. A rendezvényt nagyon szeretem, mert a barátságról és a közösség összekovácsolásáról is szól.

Varga Julianna az Ápolók csapatából: – Az egyik díjat a tálalásért kaptuk, hiszen egy a makettben igazi álomtanyát építettünk, ahol nem csupán a kerítés készült kolbászból, hanem minden más eleme is. A másik hagyományos, mindenki által ismert nyersanyagokból és egy teljesen titkos recept szerinti adalékból készült, amit természetesen nem árulhatok el.

Feldinszki Cintia anyakönyvvezető és csapata, az „Íz Őrzők” is szép sikereket ért el ezen a napon!

– A hagyományos receptek szerint is készítettünk kolbászt, de a büszkeségünk a különleges kategóriába szánt lett. Egy daráltmákos, aszalt szilvás, cukor, só, citrusos kolbásszal jelentkeztünk. Süt­ve egy pikáns ízt hoz. Az ízmestereink Teillerné Lehoczki Zita és Suska Alexa.