Egy csipetnyi kikelet vár ránk a városi piacon járva

Kétségeink ne legyenek, hogy jönnek még hideg, szeles, borús napok, de a természet már üzent az éledező virágokkal, a duzzadó rügyekkel: közeledik a tavasz!

Jó is a csalóka napsütésben lazábbra kötött sállal – de még begombolt kabátban! – grasszálni. A választék éppen olyan, mint amit tavaly novemberben itt hagytunk, csak az árak másztak fölfelé.

A krumpli kilója 250 forintnál kezdődik, a szebb ára háromszáz forinthoz közelít, a karfiolt 680 és 750 forint között árulják, sárgarépát – minőségtől függően – 280–400 forintért vehetünk, a gyökér kilója 800–1500 forint, s a fokhagymáért is 1480 forintot kérnek. Meglepődtünk viszont, hogy csupán 28 forintért kínáltak – igaz aprócska – tojást. Még az amúgy stabil piaci indexnek számító alma is drágult, az ősszel 180-ért kínált fajtát most 220-ért, 240-ért mérik. De – emeljük meg a kalapunkat az ügyesen tároló gazdák előtt – minden kapható: a kápia paprikától a sütőtökön ár a kelbimbóig.

Lelket melegítő csodaságok is láthatók, hiszen megjelentek az első palánták: kis cserepekben már kínálják a sokat tűrő árvácskát és a bojtos fejű százszorszépeket, ez utóbbi cserepéért 400-500 forintot kérnek. A hagymások közül a jácint és a nárcisz nyílik legelébb, előnevelt példányaik már a standokon kelletik magukat, illatfelhőbe borítva a környéket. Egy-egy cserépért 4-500 forintot fizetünk. Vágott virágként is árulják, s mellette persze a tulipánt, ezek az előnevelések jócskán megelőzik természetes virágzásukat – ily módon illatukkal spórolósabban bánt a természet – viszont jólesően juttatják eszünkbe a tavasz közeledtét.

Parányi csokorban ibolyát is árulnak itt-ott a nénikék, pár száz forintért (ami persze nincs arányban azzal a sok bóklászással és hajolgatással, mire a csinos csokrocskát megszedték) pazar illatot csempészhetünk otthonunkba. Régen – a hóvirág mellett – ez volt az első tavaszi virág, amivel nőnapon felköszöntötték a hölgyeket. Ez az ünneplés is óriási metamorfózist élt meg: elébb termesztett szegfű, majd gerbera és rózsa vette át a helyét, s dacára az egyre nemesebb virágoknak, mintha fénye ezzel arányosan kopott volna. Meglehet, csak az idő teszi…

Megjelent a barka is, amely nem is annyira virág, mint inkább valamiféle házi szentség. Sem szépsége, sem illata nincsen, szenteltsége okán mégis jelentős szerepet foglal el a portákon. A fűzfa pelyhes-szőrös barkája – amit néhol cicamacának neveznek – fontos szerepet töltött be a hitvilágban: a virágvasárnapon megszentelt ág néhány szemét a tűzbe vetve a jégeső elűzésére használták, az eresz alá tűzték, hogy ne csapjon villám a házba, a gabonaföldbe szúrva pedig a jégverés elhárítása volt a szerepe. Emellett univerzális gyógyászati szer volt, fej- és torokfájásra, szemverés ellen, féregűzésre alkalmazták, sőt, még a beteg jószággal is etették… Hogy a barka tudja-e mindezeket, arról a lexikonok nem írnak, de hogy a tavasz üzenetét láthatjuk benne, az egészen bizonyos. JK

Védett hóvirág

A hóvirág 2005 óta Európa-szerte védett növény. A mutatós virág korábban nagy népszerűségnek örvendett, piacokon, aluljárókban árusító nénikék szedték lelkesen. A bajt az ipari méretű kitermelés okozta, amikor munkagépekkel gyalulták le a termőhelyek földjének felső rétegét, hogy mázsaszám nyerjék ki a hagymáját, amit aztán exportáltak, elsősorban Hollandiába. Fontos mellékzönge, hogy a kitermelők teljesen logikus módon, a legszebb példányokat emelték ki, így a megmaradt gyengébb minőségű, csúnyább hóvirágok szaporodtak, hasonlóan silány utódokat hozva.