Egy remek kiállítás margójára írva...

Milyen lesz?

Az ember megéli-e?

Egy jövőképet mutat be A Place Like Tomorrow nevű kiállítás, amelynek megteremtői Csákány István és Robert Olawuyi voltak.

Az első helyszínen kis kalapácsokból álló modelleken mutatja be az emberi evolúciót, és itt található egy kis makett, amelyben egy tükrökből álló őrtornyot láthatunk.

Ez az egyetlen terem, ahol az ember jelen van még, egy falra vetített videóban.

A második teremben a falon egy elég szép felvételt láthatunk egy erdőről, ahol madarak – eléggé lelassulva, természetellenesen – repülnek, valahol folyó csordogál. Nem akarom az élményt elrontani annak, akinek esetleg felkeltette az érdeklődését a dolog, így nem akarom részletesen kielemezni, hogy mi az, ami ezt a szép látványt elgondolkodtatóvá teszi, ha sokáig nézzük.

Az utolsó helyszín előtt egy kicsit engednek minket – szó szerint – a sötétben tapogatózni a kitalálói. Kissé ijesztő volt az, mikor hirtelen a lágy zúgás megszűnt, és a némaságot csupán az osztálytársaim hangja törte csak meg néha, mikor azt hitték, eltévedtek.

Majd végre, amikor megláttam a fényt, lényegében az őrtorony egyik tükrében magammal nézhettem farkasszemet, miközben oldalról egy dobolásszerű hangot hallottam – ez a fecske, ami próbált betörni, ilyen értelemben kettős célt szolgált: ha a videó pont akkor ért a kopogtatós részhez, mikor a tükörbe nézünk, akkor egy igazán hatásos belépőt alkot a látogatónak.

Számomra ez, és a sötét folyosó volt a leghatásosabb. Az a rózsaszín szűrő, amelyet feltettek az ablakokra kissé nyugtalanítóvá tette a légkört, és érdekes fény-árny hatást keltett a teremben. Itt egy szép faház is volt az őrtornyon kívül, ahol minden fából készült, valamint az előbb említett fecske.

Ez a fecske szerintem megalkotott egy alaphangulatot. A hangeffektjei nyugtalanná tették az embert, ha egy pillanatra is elfeledkezett róla, de nézni is szörnyű volt, ahogy szerencsétlen szimbolizálja, hogy nekünk már nem lesz helyünk ezen a helyen...

Mindenkinek ajánlani tudom csak a Kortárs Művészeti Intézet kiállításait, ahol szinte megáll az idő, ha egyszer belépsz oda.