Nem voltak problémamentesek a világ körüli út utóbbi napjai

Még az orosz határnál „búcsúztunk” el Sándoréktól, akkor arról számoltunk be, hogy a tökéletes utakon nagyon simán megy minden, most viszont kissé zordabb a helyzet. Ott egy kisebb fennakadásnak köszönhetően egy darabig nem jött GPS-jel tőlük, de rövidesen helyreállt a világrend, sikeresen eljutottak Tambovba. A 4–5. nap tájékán kezdődtek a bajok, amikor is a navigáció hibáiból elhagyták a járt utat a járatlanért, így rosszabb utakba, kátyúkba és be nem tervezett motorszerelésbe is belecsúsztak.

Az orosz utazás során találkoztak egy német motorossal, aki felkészítette őket arra, hogy Kazah­sztán kemény menet lesz, és pár száz, jéghideg esőben lemotorozott kilométer után kiderült, hogy jogosan figyelmeztette őket. Ugyan az első Kazah tapasztalatok jók voltak, integető emberek, kiváló minőségű utak és gyönyörű hegyes-völgyes tájak mellett haladtak el a jószolis nagyköveteink, aztán olyan élményben volt a részük, amire gyakorlatilag senki nem tudott felkészülni. Mondvacsinált okkal lefoglalták a motorokat, és azokat egy rendőrségi helyszínen tárolták, amíg Jánosék a direkt erre a célra kirendelt sofőrrel megérkeztek, hogy átvehessék az amúgy hibátlan, minden érvényes papírral rendelkező motorokat – és mindezt nem kevés pénzért cserébe.

Nem kizárt, hogy nem ők voltak az egyetlen turisták, akikkel eljátszották ezt a szándékoltan lehúzós játékot, de bízunk benne, a hátralévő időben nem kell többet ilyen felesleges és megalázó intermezzókkal számolniuk Sándoréknak. A baj persze csőstül jön, a zsebbenyúlós kitérő után egy komoly arcduzzanatot okozó méhcsípés keserítette meg Sándor napjait, ami a bukósisak viselése szempontjából is kellemetlen volt. Mongóliát végül gond nélkül elérték, várjuk a további jó híreket.