Itt a Dunai Limes új száma, a két lapalapító visszatekintése az elmúlt egy esztendőre

Péntek Imre, a Dunai Limes főmunkatársa így nyilatkozott az elmúlt évről: – Az ötlet, amivel egy évvel ezelőtt elindítottuk a lapot, sikerült. A laphoz megfelelő szerzői kört vonzottunk be. Ez részben Pálinkás Istvánnak köszönhető, akinek a kapcsolatrendszere a határon túlra is nyúlik, például Erdélybe, de a helyi szerzők mellett is országos kitekintésű szerzőket is hívott, jó kéziratokkal. (Stoffán György, Léka Géza, Bakonyi István, Bobory Zoltán, György Attila Csíkszeredából, vagy az Intercisa Múzeumból Keszi Tamás, vagy a Pentelei ihletettségű Szabó Zsolt).

A lapot az önkormányzat és az NKA is segíti

Én az országos merítésből hoztam szerzőket, amit a lap jól egyesített. A lapot támogatja Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap is. Ebbe fiatalok is bekerültek és korosabbak is. Nem a korosztályra, hanem a teljesítményre, valamint a határon túli szerzőkre koncentráltunk Szlovákiából, Erdélyből, de Írországból is. Beilleszkedtünk az országos folyóiratspektrumba. Ez tény, mert többektől kaptunk elismerő üzeneteket. Agócs Sándor azért örült a lapnak, mert kinézete is szimpátiát váltott ki benne, de több József Attila-díjas szerzőt közöltünk a lapban. Egyik legszimpatikusabb az volt, hogy a helyi tudományos publikációk milyen színvonalon jelentek meg. Ezt pedig népszerű módon jelenítettük meg. Ott vagyunk az irodalmi térképen, s ezt mások is mondják. Tehát a helytörténet és néprajz mellett számos művészeti-kulturális aktualitást is sikerült tetten érnie a Limesnek. Ilyen volt az egykori kezdésnél a Kortárs Művészeti Intézethez köthető, ám mégis lokális kiterjedésű siker a tavalyi Velencei Biennálén részt vevő Várnai Gyula bemutatkozása, vagy a laptervet készítő Tábori Csaba Jézus-tárlatának kísérése. De joggal tekinthetünk a Bartók színházban futó darabok több alkalommal való kritikai betekintésébe is, szintén helyi szerző nyomán.

– Nyilván –, tette hozzá Pálinkás István – a laptervezés-alkotást soha nem kívántam elválasztani a kultúrpolitikai meggyőződésemtől, és éppen ezért meglehetős ellenszenvet váltott ki belőlem a még megjelenés előtti hónapokban kerengő rosszindulatú buborékolás – minden tekintetben. Miként mondjuk, Zsávolya Zoltán szerkesztőtársammal mindig pontosan tudjuk, hogy kiket és miért emelünk a szerzői sorba, akár egyházi témákban, akár a kritikai szcénából, már azt is megkaptam, hogy „vannak benne liberális hangok”. Tisztelettel jegyzem meg, semmiféle szirénhangoknak nem hittem eddig sem az 1991-ben Dunaújvárosban megrendezett Fiatal Költők Fesztiválja óta; szerencsémre tehát, engedtessék meg, hogy mondjuk Kiss Benedek költőtől, Döbrentei Kornélon át a slampoetry-ig bezárólag, hadd tudjam, hogy egyáltalán kivel állok szóba szerzőként és szerkesztőként ­egyaránt.

Ebben például ­Péntek Imre valóban remek dis­kur­zusokban való tapasztalata nélkülözhetetlen, és soha nem is vitte a Dunai Limes teljesítményét vakvágányra. A helyi szerzőkről súlyozottan még annyit, hogy már Perkátáról, de Kulcsról és Ercsiből is lesznek az idei évben anyagok, mert egyfajta szellemi honvédelemről is szó van általunk, nem csak a trendek makacs-vak üldözéséről, sőt! A hagyományok felfejtése, a kulturális meghatározottság olvasata pedig nagyon is jellemző a Dunai Limesre. És amíg főszerkesztője leszek, marad is ez az elköteleződés. Vállalva mindenki más sértődöttségét; az engem nem érdekel. De, mint tudjuk, a végén a langyosokat kiköpi az Isten.

Tehát megjelent a Limes irodalmi-kulturális folyóirat új kiadása, számos kiváló írással, keressék a már megszokott helyeken. A szerzők ígérik, hamarosan itt a következő!