„Azt észrevettük, hogy furcsa, de így már minden érthető”

Ennek ellenére, ha olyasmiről beszélünk, mint például az autizmus, akkor óvatosan kell megválogatnunk a szavainkat. A mai társadalom könnyen bírálja a másságot, ami intő jel annak, aki a többségi társadalomtól eltérően él. Nekem van ismerősöm is, aki autista. És tudják mit? Nem volt nehéz elfogadni. Egy pillanatra lepődtem csak meg, de csupán azért, mert nem az illetőtől tudtam meg. Szégyellte azt, hogy ő „nem normális”. Amikor az osztály megtudta, hogy mi a helyzet, mindenki annyit reagált: „Azt észrevettük, hogy furcsa, de így már minden érthető”.

Nekem annyi járt a fejemben: miért nem képes az egész társadalom így viszonyulni hozzájuk? Aki más, azt miért nyomorékozzuk le egyből? Az illetőnek – aki az egyik legközelebbi barátom – és a többi sorstársának miért kell kellemetlenül érezniük magukat, amikor szóba jön az ő állapotuk? Ne felejtsük el azt sem, hogy ők is emberek, hatalmas szívvel és értelmes gondolatokkal teli elmével.

Ma rájuk gondolunk. Ez az ő napjuk. De én azt kérem az összes generációtól: fogjunk össze empátiával. Ha legyőznénk az előítéleteket, és empátiával fordulnánk a mássághoz, egy boldogabb világot teremthetnénk.