Máris sok munka torlódott fel, amit mind egyszerre kellene elvégezni

Örülni és nem örülni a csapadéknak

Távolról minden szebbnek látszik: így a mezőgazdászok számára a tavalyi esztendő is sokkal kedvezőbbnek tűnik az idei szezon kezdeténél – pedig akkor sem voltak felhőtlenül elégedettek.

Mindenesetre Márkli János, a Pentele Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetője most a szokásosnak mondható szezon eleji nyugtalanságnál kicsit többel tekint az előttünk álló napok elé.

Alig egy hete, hogy a megvásárolandó kukoricafajtákat próbálta beosztani: melyik táblába milyen kerül majd, amikor a nagy tervezés mellett arról is beszélt, hogy bár a ­gazdászember mindig örül a csapadéknak, de előfordul, hogy kevésbé örül, mint máskor…

– Sajnálatos a helyzet: már régen elkezdtük volna a fejtrágya szórását az őszi árpára, a káposztarepcére és a búzára, ha megfelelő lenne a talaj állapota. Azonban a sok csapadék miatt az közel sem ideális, úgyhogy a ritka, alkalmas időközökben igyekszünk erőltetni a munkát, szombaton és vasárnap is egyfolytában dolgozunk, mert sok mindent kellene elvégezni egyszerre!

Ugyanakkor a csapadékot is igyekeznek benntartani a talajban, mert ha a sok hóval és esővel zárult tél végét, tavasz elejét netán száraz tavasz és nyárelő követné, akkor minden grammnyi nedvességre szükségük lesz ahhoz, hogy kellő mértékben megerősödjenek a növényeik. Márpedig előfordult már olyan száraz április és május, június, hogy a gazdák nem győztek panaszkodni.

Éppen ezért a trágya kiszórása mellett javában készültek a simítózásra is, hogy lezárják a talaj hajszálcsöveit, és minimálisra csökkentsék a párolgást.

Igaz, az ember soha nem tudja, mikor tesz jót: alig, hogy az egyik táblán elvégezték a simítózást, újabb két-három napos esőzés következett, és így jobban meggyűlt a víz a táblák tetején, késleltetve a felszáradást, a gépek újabb munkába állásának időpontját.

Amit már csak azért is sürgettek volna, ha tehetnék, mert közben a búzatáblákat is hengerelni kellett volna, hogy erőteljesebb legyen a vetések bokrosodása, jobb termésre számíthassanak.

– Egy-két esős nap most igazán nem hiányzott – jegyezte meg az ügyvezető, – most már igazából a valódi tavasz hiányzik: a 18-20 Celsius-fokos, napos, enyhe szeles, száraz idő, hogy dolgozni tudjunk! – fakadt ki Márkli János.

S nosztalgikus hangulatban idézte föl a tavalyi áprilist, amikor ilyentájt már a napraforgót vetették: idén ez még szinte beláthatatlan távolságban van.

Mindenben az időjárás döntött

Vagyis: akárcsak a kiskertekben, a szántóföldi mezőgazdaságban is jelentős csúszásban vannak a gazdák a munkákkal, olykor több hétre rúg az elmaradásuk az ideális ütemtervhez képest!

No, de mikor voltak ideálisak a körülmények és az ütemtervek? Végső soron mindig és mindenben az időjárás döntött a gazdák helyett. Így hát hiába türelmetlenek a földművelők, gépkezelőktől az ügyvezetőig, hiába dolgoznak a legkiszámíthatatlanabb időpontokban a műtrágyaszórással és simítózással, amikor és ahogyan csak lehet, a kora tavaszi elmaradásból, a munkák feltorlódásából lehet, hogy csak a nyár elejére szabadulnak. Talán nem is bánnák, ha aztán minden jól végződne.