Mire jó a matematika, avagy a gondolkodás öröme

A dunaföldvári Csányi Petra, akit nemrég a Patai Alapítvány 2017. évi díjával ismertek el, közéjük tartozik. Ráadásul kutatásaiban alkotótársaival azon dolgozik, hogy feltérképezze, miként lehet a matematikát, azon belül a számelméletet úgy átadni, hogy az hosszan megmaradjon, s alkalmazható tudássá váljon. Nem csak a kivételes képességűeknek.

Mint hírt adott róla, a Bolyai János Matematika Társulat Csányi Petra matematika-informatika szakos tanárnak, a dunaföldvári Magyar László Gimnázium egykori diákjának ítélte a Patai Alapítvány 2017. évi díját. Ezzel a díjjal a matematika terén önálló tudományos alkotóképességű pályakezdő matematikusok, tanárok szakmai vagy didaktikai kutatásait támogatják.

Petra az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát 2016-ban. Egyik tanára, Szabó Csaba hívására harmadévesként matematika módszertani kutatásokat kezdett. Hogy miért? Az adott évfolyamon kevésnek éreztük a módszertani képzést – mondja. Két társával, Fábián Katával és Szabó Zsanettel, valamint Vásárhelyi Éva tanárnő mentorálásával feltérképezték az oktatást. Kutatták minden színterét: általános és középiskolákban, valamint egyetemeken is. Diákokat, pedagógusokat kérdeztek ki. Többek között Petra alma materében, a földvári gimnáziumban is tesztelték, vizsgálták, milyen számelméleti témával és hogyan foglalkoznak a matematikaórákon, mik a hiányosságok. De végeztek tankönyvelemzést is. A kutatásokból négy tudományos diákköri dolgozat készült, ebből három dobogós helyen szerepelt az országos megmérettetésen.

Petra olyan lelkesen mesél a kutatásokról, hogy meg kell kérdeznem, miként került a matematika bűvkörébe. – Már kiskoromtól érdekelt, szerettem töprengeni egy-egy matematika feladat megoldásán, s jó érzés volt, ha sikerült. Maga a megoldáskeresés okozott izgalmat, örömöt, s ez mindig továbbvitt – mondja, s hozzáteszi: most is úgy gondolja, hogy akkor lesz eredményes a tanulás, ha van sikerélmény. Berecz Sándorné volt az alsós tanítója, a felső tagozaton Petrovics Józsefné lett a szaktanára, Horváthné Nagy Mária pedig a szakkörben segítette a felkészülését. A gimnáziumban Bakos Csilla tanárnőnek köszönhet sokat, aki a tanórákon kívül is gyakran foglalkozott vele.

Az egyetemen jó érzés volt, hogy nagy hírű gimnáziumok diákjaival tartani tudta a lépést. Amikor végzés után a Szent László Gimnáziumban dolgozott, tanárként is megtapasztalta, milyen fontos a motiváció és a sikerélmény. A „mire jó a matematika?” kérdésre, amit egy-egy diákja is föltett neki, azt válaszolja: a gondolkodás fejlődésére. A matematika egyebek között fejleszti a logikát, a folyamatok átlátását, a precizitást, így hozzájárul a személyiség alakulásához. A matematikaórán megszerzett készségeket később mindenhol használhatjuk, hiszen folyamatok minden területen vannak, feladatot definiálni és végrehajtani mindenütt kell. Esetleg abban van különbség, milyen összetett az a folyamat, az a fogalom – magyarázza szintén lelkesen. Gyakorló tanárként azt is látta, hogy a tanóra eleji játékok vagy a csoportfeladatok, a dicséret és jutalom doppingolja a gyerekeket. Nem könnyű, de a gondolkodás örömét, a belső motivációt kell megpróbálni kialakítani bennük. Az élményalapú tanulást igyekeztek megvalósítani az informatikatáborban, de az iskolában is. A két tantárgy közel áll egymáshoz.

Petra szeretett tanítani, mégis váltott, hiszen az informatika szak is kihívás elé állítja. Jelenleg egy autóipari cég informatikai fejlesztésében vesz részt. Nem hagyta el a pályát, csak elkanyarodott kicsit egy másik téma felé. Ki akarta próbálni magát egy másfajta közegben. Nem szeretne elszakadni végleg a pedagógusi pályától. Azért sem, mert óvodás korától már iskolai élményeket gyűjtött, hiszen délutánjait nemegyszer tanítónő édesanyja kisdiákjaival az iskolában töltötte. Sokat kirándult velük, később ifivezetőként táborokban segédkezett. Ahogy mondja, felnőttebben érdekes élmény volt édesanyját pedagógusként látni. Azt, ahogy bánik a gyerekekkel, hogy nemcsak a tantárgyi ismereteket tartja fontosnak, hanem sok beszélgetéssel alakítja a gyerekek világszemléletét, személyiségét. Olyat is ad nekik, amitől nem a dolgozatukon lesz eggyel jobb jegy, hanem amivel empatikusabb, nyitottabb emberré válnak.

A matematika mellett a tánc határozta meg Csányi Petra eddigi életét. Hogy a kettő összefügg-e, azt tudományosan nem vizsgálta. Hatéves korától tizenkét éven át a Löfan Mazsorett táncosa, versenyzője volt. Azt is elárulja, arra a legbüszkébb, amikor az országos bajnokságon az ő koreográfiájával ért el dobogós helyet a csapat. Jelenleg az ELTE Modern Jazztánc csoportjának tagja. – De hiányzik a mazsorettbot, néha a kezembe veszem – mondja nevetve.

Jó hallgatni Petrát. Akár matematikáról, akár táncról, akár a kutatásairól vagy a társaival való kapcsolatokról beszél. Abban, hogy ilyen, a szülőknek is nagy szerepük van. Édesanyja a helyi általános iskola tanára, édesapja közbiztonsági referens és az önkéntes tűzoltóság parancsnoka, testvére frissen végzett mezőgazdasági mérnök, egyébként meg sárkányhajózásban Európa-bajnok. – Támogató légkör van otthon, abban segítenek, hogy ki tudjunk bontakozni. Megfogalmazzák a véleményüket, de a döntést ránk bízzák. Én mindig magamnak állítottam célokat és elvárásokat. Az a legfontosabb, hogy az ember akarjon valamit, legyen célja, s azért tenni is tudjon – szüleim példájából is ezt látom –, s hozzáteszi: Mindehhez persze a magánélet harmóniája is kell, és sok öröm. Mert ez a legfontosabb – még a matematikában is: az örömmel való gondolkodás, amihez elengedhetetlen a sikerélmény.