Séta a világörökségek között

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem.” – írta a költő, és majdnem biztos, hogy nem a monumentalitásában is gyönyörű Budai vár, a festői Gellért-hegy sziluettje és a folyón kecsesen átívelő hidak harmóniája ihlette a sorait. De az is lehet, hogy a mindenségben ez is benne volt.

A Duna-part látképe, a budai várnegyed és az Andrássy út történelmi környezete a Hősök terével bezárólag a világörökség része. Emlékeztetőül csak annyit, hogy az UNESCO 1972-ben alapított programja az emberiség kulturális és természeti örökségének nyilvántartásba vételét tűzte ki célul, és minden állam, amely csatlakozott a programhoz, köteles a világörökségi listára felkerült helyszíneket óvni és megőrizni a jövő generációi számára. Először – 1987-ben – két budapesti helyszín nyerte el a megtisztelő minősítést, a Duna-part látképe és a budai várnegyed, majd 2002-ben az Andrássy út és történelmi környezete kapta meg a világörökségi védettséget. Hozzáértők szerint Budapest egyedi panorámája alapvetően abban rejlik, hogy a város, amit a Duna kettészel, két teljesen különböző földrajzi tájon terül el. Buda, a hegyes-völgyes, Pest pedig a síkvidéki oldal, amelyet szebbnél szebb ívelésű hidak kötnek össze. A laikus számára is megfejthető titok azonban a folyó két partján feltáruló városi és tájépítészeti alkotásokban rejlik, amelyek a magyar főváros történetének meghatározó időszakait jelenítik meg. Ezeknek köszönhetően az 1872-1873-ban három településből egyesített Budapest ötven év alatt világvárossá fejlődött, miközben megőrizte az egykori Pest és Buda települések szerkezeti sajátosságait.

Induljunk el a Duna-parton. A Műegyetem épületeitől kezdve a Szabadság híd és a Széchenyi lánchíd által közrefogott területen már a világörökség területén sétálunk. Itt találjuk a Gellért fürdőt, amely 1918 óta a főváros legpatinásabb gyógyfürdője, a közelben fakadó forrás vizének gyógyhatását már a XV. században is ismerték. Ugyancsak a városkép része

a szintén szecessziós Gellért Szálloda is, amely gyógy-szolgáltatásaival kapcsolódik a belül gyönyörű mozaikokkal díszített fürdőhöz. A Gellért-hegy tetején áll a legendás Szabadság-szobor és a Citadella, valamint Szent Gellért szobra, a püspök 1046-ban bekövetkezett vértanúhalálára emlékeztetve. A következő dombot – amelyet a kecses Erzsébet híd és a robusztusabb Lánchíd fog közre, majd a karcsú Margit híd zár le, a budai várnegyed és a királyi palota épületei foglalják el. A Széchenyi lánchídról érdemes tudni, hogy építését gróf Széchenyi István kezdeményezte, finanszírozását báró Sina György szervezte, és a legnagyobb adományt is ő adta hozzá. Az angol William Clark tervezte, és kivitelezését a skót Adam Clark irányította. A klasszicista stílusú híd, amely mint a legrégebbi és ma is a legismertebb Duna-híd, a magyar főváros egyik jelképévé vált. A történeti várfalakkal körbevett várnegyed központjában áll a Nagyboldogasszony-, ismertebb nevén Mátyás-templom, több magyar király koronázóhelye, amelyet a 19. század végén

neogót stílusban alakítottak át, Schulek Frigyes tervei szerint. Szintén az ő tervei alapján épült a Halászbástya az egykori budai várfalak helyén 1895 és 1902 között, neoromán stílusban.

A Budavári (egykori királyi) Palota az ország egyik legjelentősebb kulturális központja: épületeiben található a középkori várrészeket magában foglaló Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria.

A műemléki építészeti együtteshez csatlakozik az egykori történeti polgári városrész is, egészen a Margit hídig. A pesti oldal legmeghatározóbb épülete a Parlament. A Steindl Imre által tervezett impozáns, historizáló-neogót épület alapterülete 17 745 négyzetméter, két ülésterme, 27 kapuja és 29 lépcsőháza van. Itt őrzik a nemzeti ereklyéket, a Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot, és itt ülésezik az Országgyűlés.