„Az ember arra termett, amire biztatja magát”

A kötet különleges borítójával, míves tördelésével felhívja magára az olvasó figyelmét. Bízva abban, hogy a külcsín izgalmas tartalmat rejt, láttam hozzá az egyes rétegek felfejtésének.

A „Tükörlabirintus”, a „Titkok álommásai”, „Lili – röpke lepke röptetője” című kötetek után jelent meg a mostani: a „Szilánkok” – meséli Balogh Márta, akinek valamennyi kötete ott sorakozik a könyvespolcomon. A cím az élet csillámaira, parányaira utal. Pillanatképek, gondolatok, aforizmák, líra, szösszenetek, életképek, élethelyzetek találhatók a könyvben. A szövegek olyan érintések, amelyeket bárki átélhet. A könyvet szemezgetve jó olvasni. Néhány cím önmagáért beszél: Égbolt mese egy pillanatban, Felvert álmodó, Zsibinek, A tollak lázadása, Szerelemháló, Élnek vagy konganak a szavak, Festi magát az ég, Fütyörke, Gyökércsipke, Lélekbontó.

No, de ki az a Zsibi? Tehetnénk fel a költői kérdést, ha már a bevezetőben nem árultuk volna el személyét. A szellemi szövetséges: Páli Zsuzsanna lénye már az első kötetét inspirálta, hatására készült el a „Tükörlabirintus”, és a mostaniban, még inkább szerepet kap szép emléke: – Zsibinek volt humora, szeretett játszani a szavakkal, állandóan foglalkoztatta a szellemét. Ken Follett A katedrálisát, John Grisham írót, A Cég és a többi könyveit, Bulgakov A Mester és Margarita regényét miatta olvastam el. Emlékszem, többször említette Rowlingtól a Harry Potter könyveket, mire nekiálltam azok elolvasásának. Zsibi németül hamarabb hozzájutott, mint én magyarul – árulja el Márti, majd folytatja a gondolatmenetét:

- Mi az, ami igazán az egyes emberé? A lelkisége. Tehát a lelkiségem és Zsibi miatt született meg a negyedik könyvem, a Szilánkok, amely a Tükörlabirintussal „egységbe” fogja eddigi munkámat, valamint lezár egy szakaszt az írói tevékenységemben. A csurdu.hu honlapom a forrás, amely 2011-től működik. „Hiperérzékeny és szenvedélyes megfigyelő, minden érzékével nyitott a világra. Összeszedettség és érthetőség jellemzi az írásait. A feszültséggubancokat, azokat az „ütéseket”, amelyeket a világra nyitott ember kintről kap – poétikai fortélyokkal és külső tónusokban rezgő iróniával letisztázza. Néhány vonással, de annál szemléletesebben ábrázol karaktert, állapotot és szituációt.” – írta olyasvalaki, aki jól ismer engem és az írásaimat. Az egyik barátom pedig így biztatott: „A láng, bár kicsi, mégis képes másokat is feltüzelni. Írásaidra a balladai tömörség és a befejező csattanó jellemző. Új műfajú: webes írás. Ma túl sokan kérik a figyelmünket, azért csak rövid időre tudjuk megadni. A könyv értéke éppen az, hogy rövid idő alatt képes fontos gondolatokat, érzéseket átadni.” Az egyik olvasót idézve: „Az írások tetszenek, ezt általánosságban mondhatom. Van olyan, ami engem nem érint meg, de van olyan is, ami kimondottan előidézi az olyan érzéseket, amelyeket már hasonló szituációban megéltem. Azt jelenti tehát, hogy jó, mert eléri a célját.”

- Ha nem hinnék abban, hogy helyem van az irodalomban, akkor nem tudnék írni. Bennem néhány éve érett meg a szösszenet, a lírai szösszenet műfaja, meg az egyperces pillanatképeké, életképeké. A rövidség arra jó, hogy az olvasó hamarabb túljut a szövegen, valami mást él meg, mint a saját világa, mégpedig rövid idő alatt. Persze, vívódom, vajon az emberek tényleg mást élnek meg gondolataim által? Vajon megérint-e bennünket egy olyan történet, amely velünk is megtörténhet? Ki és mivel szembesülhet nap mint nap? Vajon érdeklődnek az emberek ilyesmi iránt? A kötet lírai betétei feloldják a szövegkörnyezetet. A lírám a képzelet műve, a prózám pedig a tapasztalaté. Az életképek, pillanatképek jegyzetek, egypercesek, irodalmi fotók. A szösszenetek, gondolatok pedig asszociációk – magyarázza Márti, és még hozzáteszi: – Azért is, mivel az egyik főiskolai szakirányom a magyar, sok irodalmat olvastam. Zsibi pedig arra ösztönzött, hogy a kortárs irodalommal is foglalkozzam. Amíg élek, Zsibinek helye van a lelkemben, a könyveimben is.

Pénzes Petra grafikussal évek óta kiegészítik egymást. A Lili gyermekkönyvecske illusztrátora, a mostani kötet címképtervezője a Szilánkok-ról így vall: – Szeretnék úgy festeni, ahogyan Márti ír. Olyan kifinomultan fogalmaz, hogy mindenki megtalálja benne a szája ízéhez valót. Meg tud érinteni, meg tud jeleníteni mindenféle embert. Meg tudja mutatni azt is, ami az ember mögött van. Én közelebb állok a képi művészethez, mint az írotthoz. Ezért ilyen hasonlattal élek: a Szilánkokban Márti impresszionistaként állít emléket Zsibinek. Úgy adja vissza lényét, mint egy jó festő, aki tudja, hova kell még egy kis szín, egy folt, egy vonás, hogy a kép teljes legyen, még akkor is, ha a pillanatot ragadja meg. Hiszem, hogy az emlékszilánk megragadásával is teljes képet festhetünk valakiről, aki fontos számunkra, akár tollal, akár ecsettel tesszük. Köszönöm szépen a lehetőséget Mártinak, hogy ennek a könyvnek is részese lehettem, még ha csak egy ecsetvonásnyira is.”