Ellenállhatatlan kreativitással áldotta meg az élet Megla Rózsa divattervezőt

Könnyed, sikkes és ellenállhatatlan. Ilyennek érzi magát egy nő, amikor Megla Rózsa divattervező kollekcióit viselheti. A hölgynek nem hullott minden az ölébe, nehézségekkel és váratlan fordulatokkal kikövezett út vezetett a sikerhez.

- A mai világban már tudatosan döntök, de az iskolaválasztás 14 évesen egyfajta sodródás volt, a barátnőmmel együtt mentünk a „Keribe” – emlékezett vissza a kezdetekre Megla Rózsa. – Szigorú, de következetes tanáraink voltak. A szakmai tárgyak, a statisztika, valamint a matematika olykor megkeserítette az életemet, ugyanis inkább a kreativitás érdekelt. A suli viszont legalább a földön tartott, hisz’ olykor a művész beállítottságú gyermekek „elszállnak” a valóságtól.

A családja sokszor nem engedhette meg, hogy új ruhákat vásároljon. Így előfordult, hogy 17 évesen cipőt készített, de egy randevúra varrt nadrágot és felsőt is. Rózsa arra is jól emlékszik, hogy általában az iskola után kosárlabdázni és rajzolni szeretett. Ez utóbbi hobbiját a Landler (ma Batthyány) gimnáziumban Haraszti László tanítványaként igyekezett tökéletesíteni. Az érettségi után a kreativitását előtérbe helyezve döntötte el, hogy az iparművészeti egyetemre jelentkezik, ahova nem vették fel. Akkor olyan rendszer működött, hogy Zala megyéből csak egy ember mehetett, aki történetesen Haraszti tanár úr lánya volt.

- Akkor persze csalódottan vettem tudomásul, de az osztályfőnököm a látszerész képzést javasolta – folytatta. – A fővárosi kétéves iskolát élveztem. Szemüvegeket készítettem, lencséket csiszoltam, ugyanúgy benne volt a kreativitás, a sikerélmény. Továbbra is varrtam a ruháimat, hisz’ egyszerűen nem találtam az üzletekben olyant, amit szívesen felvettem volna. Mindenki az egyik divatlap szabásmintáját használta fel. Azokat addig variáltam, amíg nadrág, felső, aztán kabát készült belőlük. Divat lett a body, akkor azt alkottam, közben pedig legalább száz pulóvert is kötöttem. Mindig előrukkoltam valamivel, a látszerészüzlet kirakatát például úgy rendeztem be a Váci utcában karácsony előtt, hogy azt a járókelők csodálkozva nézték.

A divatvilág felé tett első lépését is egy véletlennek köszönhette. Rózsa 1996-ban az optikában az egyik vendégétől értesült arról, hogy a budapesti divatnapokon egy kiállítást tartanak. A páciens azt elárulta, hogy nincs szoknya, amit bemutassanak.

- Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam a saját kézzel varrt darabomat, magasított derék, elöl gombok, hátul hosszú slicc, szép övderékkal – mesélte. – Álmomban sem gondoltam volna, de óriási siker lett, s jött rá 110 megrendelés. A párommal az összes pénzünket beletettük, nehéz időszak volt.

Maradt némi alapanyaga, s akkor készített mellé egy blézert, valamint nadrágot. Ezekkel a mintadarabokkal zöldfülűként bekopogott egy butikba, hátha szerencséje lesz.

- A záráshoz közeli időpontban egy fiatal lány és egy idősebb hölgy beszélgettek, s kicsit szkeptikusan nézek rám – mondta Rózsa. – Ahogy lehúztam a zacskót, megmutattam a minőségi alapanyagból készült valóban szép ruhákat. Ahogy összenéztek, felcsillant a szemük. Ez az egy pillantás olyan önbizalmat adott, hogy onnantól kezdve rendeltek tőlem, és az ő ismerőseik is így tettek.

Rózsa egyre több nagykereskedővel és áruházzal került kapcsolatba, a kollekcióira nagy tételben számítottak. A kínálatot bővíteni kellett, szinte az egész országba szállított és mindenütt kedvelték.

- A férjemmel bő 15 éve egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltunk egy márkanevet, a grafikákat és egy fiatalos, olaszos kollekcióval jelentkeztünk – folytatta. – Farmereket, csipke pólókat tettünk bele. A fiatalok imádták a kosztümöket, mert ők elegánsnak akartak látszani, amíg az érettebb hölgyek a fiatalos stílust választották.

A szépségkirálynők, ismertebb hölgyek életébe a stylist-ok vezették be a ruháit.

- A lelkesedés visz előre és inspirál az újra – folytatta a divattervező. – Magas minőségű, természetes alapanyagokkal dolgozom, s letisztult vonalvezetéssel tervezem a ruhákat. Úgy gondolom, a jól szabott ruha önbizalmat ad, ami a belső szépséggel együtt páratlan harmóniává egyesül. Örömmel öltöztetem a hölgyeket, akik imádják, hogy a ruháim kivételessé varázsolják őket, és így hódítanak bennük.