Együtt élni az emlékekkel, a lélek boldogsága

De miért kell annyira hajszolni az újabb és még újabb szériákat? Mert a gyártók ezt sugallják, és mi el is hisszük nekik, hogy az újonnan kifejlesztett készülékük a használóját is értékesebbé teszi. Vajon, tényleg így van ez, vagy csak gondolkodás nélkül elfogadjuk a fogyasztásra ösztönző tetszetős, jól hangzó reklámokat? Nagyon nehéz állást foglalni, mi a követendő magatartás, miben szükséges modernnek lenni, és hol van az a határ, ami után már felesleges pazarlás a modernséget jelentő árucikkek hajszolása.

Szerencsére, vannak olyan emberek, akik a saját lelkükben, egyéniségükben hordozzák az értékeket, nem az általuk vásárolt, rájuk tukmált holmikban! Az értékrend a fejükben van, mert így lettek nevelve.

Ilyen ember Nagyné Berzai Márta is. Az ősi rácalmási gyökerekkel rendelkező családban világos útmutatást kapott, amit nem is hagyott el. Felvállalta, és ma is vállalja az elődök szellemiségét. A nagypapa Bécsben mestervizsgázott, cipész-csizmadiaként, majd tudását a rácalmási üzletében kamatoztatta. A méretes ruhák készítésével foglalkozó varrónő nagymama a párizsi divatlapot járatta. Addig kísérletezett, addig próbálkozott, amíg megtanulta, hogyan kell az új módi szerint öltöztetni a helyi asszonyokat. Lelkiségét miseruhák, oltárterítők őrzik a helyi katolikus templomban.

Márti nagy tisztelettel tekint a tudásukra, a küzdelmükre, és igyekszik megőrizni mindent, ami a kezük munkája nyomán született. Értékeli a régi eszközök, tárgyak szépségét. De nem csak a családi emlékek érdeklik. Szenvedélyesen gyűjt mindent, ami a múlttal kapcsolatos, legyen az konyhai felszerelés, kerti szerszám, kalap, női ruha, könyv. A régi iratok, fényképek, imakönyvek a helyi családok múltjáról mesélő bármilyen tárgy, értékes számára. A régi időkből származó tárgyak az emberléptékű élet nyugalmát sugallják.

Ha ideje engedi, a helység múltjában búvárkodik, megfejti a tárgyak eredetét, a fényképeken látható személyek kilétét, összeállítja a családfákat. Ebben nagy segítségére van anyai nagymamája. Jobb híján a családi házukban őrizget mindent, amire valahol rábukkant. A lakásukba ízléses rendben építette be az évek során megtalált emlékeket, úgy, hogy remekül együtt lehet velük élni. Az egyiknek használati, a másiknak díszítő funkciója van, de az is elég, ha a szemet, a lelket gyönyörködteti. Ragyogó tiszta, ápolt környezetében a múlt varázslatos összhangban van a mindennapi élethez szükséges tárgyakkal.

Ez a harmónia jellemzi Mártinak az emberekhez fűződő viszonyát is. Azt mondja, nem szabad elhagynunk egymást, törődnünk kell az időseinkkel és foglalkozni a fiatalokkal. Talán, aki a legdurvább, annak hiányzik a legjobban a szeretet. A javításra szoruló emberi kapcsolatok szószólója az egyházközség képviselő-testületében. A városvédő egyesület munkájába még az alapító, Szalay Árpi bácsi mellett kapcsolódott be. Fontos számára a település arculatának megőrzése, a múlt és a jelenbeli igények összeillesztése. Szeretné, ha megőrizhetők lennének a korábbi építészeti stílusok jegyeit viselő házak. Szépen újjá lehetne építeni azokat, a mai elvárások szerint komfortosítva, mert az ide-oda beékelt új építmények eklektikussá, jellegtelenné teszik a városképet. Mindenhol talál egy értékes régi épületet, felfedezett egy ősi kápolnát a nagypapája családi háza alatt. Segíti a Lourdes-i Szűzanya szobrát rejtő barlang környékének rendbetételét. A város képviselő-testületébe már másodszor választották be. Minden gyűlésre elmegy, mert, ha az ember elvállal valamit, azt köteles rendesen csinálni.

Férjével két gyermeket nevel, sikeresen megtalálta a család, a munka és a vállalt közéleti tevékenységek összhangját is.

Egy rendkívül korszerű technikát alkalmazó varrodában dolgozik technikusként. Az ott alkalmazott módszereknek már semmi közük sincs a hagyományos varrónői munkához. Szereti az újdonságokat, elismeri a modern gyártási módszereket, büszkén mutatja a cég míves és valóban nagyon elegáns termékeit. A felfogása tehát semmiképp sem maradi, mert a lelkében békében megfér egymás mellett a múlt és a jelen.

Luis Bunuelt, az ismert spanyol filmrendezőt idézzük: „Emlékek nélkül nem élet az élet… Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglévő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.”