A segítség sokféleképpen érkezhet

Üzenet

Felemelő élmény ért: váratlan üzenetet kaptam egy békéscsabai hetedikes osztálytól. Boldogságórán (!) láttak egy részletet a Fix tv 2005-ben készült interjújából. Az adásban dr. Domján László orvos kandidátussal és agykontrolloktatóval s jómagammal beszélgetett a riporter. Érdekelte, milyen sikerrel használom az életemben ezt a mentális problémamegoldó és stresszkezelő módszert. Megdöbbentette, hogy annak ellenére, hogy 2000-ben melltől lefelé teljesen megbénultam, mégsem látszom betegnek, s akkor már 4 éve ismét aktívan táncoltam és síeltem is. (Egészen 2014-ig – de a jövő számomra nyitott lehetőség. Minek korlátoznám én magam előre önmagamat?)

Sejthető, hogy mindennek a boldogsághoz is – sokféleképpen – köze lehet. Ezen az órán az optimizmus volt a téma, és az osztályfőnök böngészett a you tube-on. Bemutatta, amire rábukkant. Az osztály többsége figyelt. Hirtelen ötletére hallgatva leíratta velük, mit jelentett nekik ez a részlet, és elküldte nekem. Tudta, hogy most egy enyhébb visszaeséssel küzdök, és jól jön a bátorítás. Telibe talált! Szívmelegítő üzeneteket kaptam több mint húsz kiskamasztól. Egyből derűsebb lett a világ! Amit az ember tud, csak a kétely pillanatában nem érez, jó volt visszahallani. Megerősítő, remek emlékeztető. Ha bennem ismeretlenül bízik, drukkol nekem egy csapat iskolás, miért nem bízom én magamban, az életben, amikor nehézre fordul a sors kereke? Ugyanakkor ki ne bátortalanodna el a helyemben? Többször előfordult, hogy csak enyhe tünetek kezdődtek, s pár hét, olykor csak pár nap leforgásával drasztikusan másként működő testben találtam magam, mások segítségére szorulva. De az még többször, hogy az enyhe tünetek, esetleg ismét majdnem vagy egészen helyreálltak. Ilyenkor dönt az optimizmus! Nincs mese, át kell billenni, különben duplán szenvedünk: az állapotunktól meg a jövő borús képétől – ami nem is biztos, hogy valóra válik! Jó tudnunk – és érezzük is – ezzel ártunk magunknak, rontjuk a gyógyulás esélyeit (ez tudományos tény ma már) és nyomasztó kisugárzásunkkal a körülöttünk lévőket terheljük. Hátam mögött tudva egy osztálynyi nebuló támogatását, biztatását pont elegendő lökést adhat: érdemes ismét küzdeni, akkor is, ha elegem volt belőle – hisz nincs választás, ha az ember nemcsak túlélni, ÉLNI akar! Az üzenet megérkezett, beérkezett, örömöt, bizalmat, emlékeztetőt és erőt közvetített: mindez segít gyógyulni! Ráadásul ihletet adott egy kis elmélkedésre az életről, e cikk formájában… Köszönöm, hetedikesek!