A gyerektartás, gyermektartásdíj

A szülő felügyeleti jog szabályozása iránt indított perek egyik legfontosabb kérdése a gyerektartás, ennek az összegének a megállapítása, illetve ennek mértéke.

Gyorsan lezárható a kérdés, ha a felek együttműködve meg tudják határozni a gyermek indokolt szükségleteit, illetve mekkora összeggel járul majd hozzá a gyerektartáshoz.

A feleknek lehetőségük van arra, hogy a vagyonközösség megszüntetésénél és a gyermekelhelyezés során megegyezzenek a tartásdíj összegéről. Mivel a peres eljárás során megszületett egyezségnek ítélettel azonos hatálya van, ezért nem fizetés esetén végrehajtásnak van helye.

Ha a felek között a megállapodás nem jön létre, akkor a bíróságnak kell döntenie a gyermektartásdíj mértékéről.

A tartásdíj összege a kötelezett átlagos havi jövedelmének 15-25 százalékát teheti ki.

A gyermek alapszükségleténél figyelembe kell venni, a korát és egészségi állapotát, de a lakhatás, a ruházkodás, az élelmezés, valamint a taníttatás költségeit feltétlenül fedeznie kell az összegnek.

Nem ritka, hogy extra kiadások merülnek fel (pl. számítógép-vásárlás, külföldi tanulmányok), ám ezek finanszírozását nem lehet a kötelezettel finanszíroztatni, erre vonatkozó jogszabály nem létezik.

Alapvetően a gyermek nagykorúságáig jár az összeg, de ha például érettségi előtt néhány hónappal már betölti a 18. életévét, úgy kitolható a végzettség megszerzéséig ez az idő. Amennyiben továbbtanul, és akár felsőoktatási intézményben, akár OKJ-s szakképesítés keretein belül szakmát kíván szerezni, úgy a nappali tagozaton történő tanulás végéig, de körülbelül a 23-25 éves koráig jár.

A gyermektartásdíj visszamenőleg hat hónapra igényelhető. Ennél hosszabb időre visszamenőleg csak abban az esetben lehetséges, ha a jogosultat nem terheli mulasztás a követelés érvényesítésében.