Érik a balhé, a Mol megüzente az ukránoknak és a horvátoknak: „visszaéltek a kiszolgáltatottságunkkal”

A Mol láthatóan megelégelte, hogy az ukrán és a horvát cégek az egekbe emelték a területükön keresztülhaladó csővezetékek használati díját. Ez ugyanis az egész régióban kihívást jelent az üzemanyagpiaci szereplők számára. Az olajtársaság most a Világgazdaságnak egyértelművé tette, mit gondol a történtekről.

A Mol megelégelte, hogy az ukrán és a horvát cégek az egekbe emelték a területükön keresztülhaladó csővezetékek használati díját, most üzent nekik. Fotó: Shutterstock

A Mol csoport ukrán és horvát partnerei visszaélnek Csehország, Szlovákia és Magyarország történelmi kiszolgáltatottságával – ezt az olajtársaság közölte a Világgazdaság érdeklődésére.

Lapunk eredetileg azért kereste meg a Molt, hogy kommentárt kérjen az elmúlt hónapokban a cégen érvényesített tranzitdíjak drasztikus megemeléséről. Ahogy arról beszámoltunk, a Mol

Ukrajnából a Barátság,
Horvátországból pedig az Adria vezetéken keresztül

vásárol kőolajat. Ezért tranzitdíjat fizet a vezetékhálózatot üzemeltetőknek, az UkrTranszNafta, illetve a Janaf vállalatoknak.

Hogyan drágult a Mol által fizetett tranzitdíj?

Amikor drasztikus emelést említünk, azt szó szerint kell érteni. Ukrajna júniustól tonnánként 17, augusztustól már 21 eurót számít fel. Előtte ez 13,6 euró volt, a háború előtt pedig mindössze 9. Tehát csak a Barátság csővezetéken háromszoros drágulás ment végbe másfél év alatt.

A horvátok is vérszemet kaptak, bár itt a konkrét tarifák nem ismertek. Ezeket üzleti titokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra, a Mol ezúttal sem árulta el a Világgazdaságnak. Azt viszont megerősítették, hogy a Janaf a méltányosnak tartott piaci ár négy-ötszörösét kéri az Adria-vezeték horvátországi szakaszának használatért. Kérdés, mi lenne a méltányos. A Válasz.hu úgy tudja, hogy a Mol az általa tizedrészben tulajdonolt azeri–grúz–török olajvezeték tranzitdíját tekinti origónak. Ugyan ez sem nyilvános adat, de ebből számítja a méltányos árat. Érdekes egyébként a Janaf tulajdonosi szerkezete is: a horvát állam 78, a horvát kőolajipari vállalat, az INA (ez ugye részben Mol-érdekeltség) 11,8, az OTP Bank pedig 2,5 százalékos tulajdonrésszel bír.

Mi köze a tranzitdíjnak az üzemanyag árához?

A tranzitdíj körüli árháborúra lehetne azt mondani, hogy ez magánpiaci történés és a felek költségoldalának az alakulása nem közügy. Csakhogy a tranzitdíjak masszívan kihatnak az üzemanyag literenkénti árára. Magyarországon pedig éppen azt látjuk, hogy a tranzitdíjak elszállásával párhuzamosan a töltőállomások árazása is kilőtt. Nemcsak emiatt, de erre is visszavezethetően. Erről az összefüggésről a Mol elnök-vezérigazgatója, a magyar kormány tagjai és elemzők is világosan beszéltek. Az MBH Bank elemzője, Rácz Balázs például azt mondta a Világgazdaságnak, hogy

a növekvő tranzitdíj egyértelműen hozzájárult az üzemanyagárak meredek emelkedéséhez. A jelentősen emelkedő szállítási költség az üzemanyagárak alakulásában is érezteti a hatását.

Olyannyira, hogy most ott tartunk, hogy a magyarországi üzemanyag a régióban is majdnem a legdrágább. A magyar kormány már korábban is kritikát fogalmazott meg a horvátok lépése miatt, és kilátásba helyezte, hogy az Európai Bizottsághoz fog fordulni. Hogy ebből lett-e valami, azt nem tudni, mindenesetre konkrét intézkedés biztosan nem történt Brüsszel részéről. A Molnak viszont tele lehet a hócipője a kialakult helyzettel, legalábbis erre utal a Világgazdasághoz eljuttatott éles hangvételű nyilatkozat.

Mit üzent a Mol a kőolajvezetékek horvát és az ukrán üzemeltetőinek?

A Mol tehát először is kijelentette, hogy az ukrán és horvát partnereik magatartását visszaélésként értékeli. Nem csak Magyarországgal, hanem Csehországgal és Szlovákiával szemben is. Rámutattak, hogy ezeknek az országoknak ugyanis történelmi a kiszolgáltatottsága, hiszen a tengertől elzárva a finomítóit csak tranzitországokon, jellemzően az Adria és a Barátság vezetéken keresztül lehet ellátni.

A megemelt tranzitdíjak az egész régióban kihívást jelentenek az üzemanyagpiaci szereplők számára

– szögezték le. Szerintük az, hogy a Janaf a méltányosnak tartott piaci ár négy-ötszörösét számítja fel, azért is különösen problémás, mert a Mol csoport egyedül az Adria vezeték horvátországi szakaszán, ezen az útvonalon tud beszerezni nem orosz kőolajat ahhoz, hogy megfeleljen az uniós szankcióknak. Mivel azonban a horvátok extrém árakat diktálnak, a hosszú távú ellátásbiztonságot jelentő szerződés helyett egyelőre csak rövid távú szerződések megkötésére volt lehetőség.

Ez utóbbi megjegyzéssel vélhetően arra utaltak, hogy a Janaffal csak 2023 végéig szól az egyezség, a 2024-es tranzitdíjak kitárgyalása még várat magára. Ha addig nem változnak a körülmények, a horvátok ismét kihasználhatják a totális erőfölényüket. Ez pedig nem sok jót jelent a magyarországi üzemanyagárak alakulása szempontjából.

Tudjuk, miért ennyire drága az üzemanyag – degeszre keresik magukat az ukránok és a horvátok a magyarokon, de a benzinkutakat sem kell félteni

A régióban is extrém drágának számít a magyar üzemanyag. Ennek sok oka van, de a közelmúltban felütötte a fejét egy új jelenség. Az ukránok és a horvátok ugyanis brutálisan megvámolják a Magyarországra érkező kőolajat, ezt pedig végső soron a fogyasztók fizetik meg a benzinkutakon.

Szerző: Hecker Flórián / vg.hu