Csak a jelen nehéz

A múlt és a jövő mindig szép, csak a jelen nehéz – olvashattuk városunk egyik bevezető útszakasza mellett. Ezzel talán egyet is érthetünk, hiszen nap mint nap mondjuk és gondoljuk, hogy régen nem volt ilyen nehéz és jövőre biztos jobb lesz. Aztán marad a szikár valóság, hiszen ahogy haladunk a jövő felé, mégis csak folyamatosan a jelenben élünk, magunk után „húzva” a múltat. Küzdünk a jelennel, haladunk a vágyott, szép jövő felé, miközben azt hisszük, egyszer csak elérjük azt. Pedig a jelent megélni közösségben vagy egyedül legalább olyan fontos, hiszen ez épít bennünket, ettől kapnak értelmet szorgos hétköznapjaink. 

Egy nehéz év után vagyunk újra, és talán egy újabb ilyen elé is nézünk. Épphogy túl lettünk a koronavírus-világjárványon, már lassan két éve a nyakunkba szakadt az orosz–ukrán háború. Eközben mindennapjainkat terheli a háborús energiaválság, az önpusztító európai szankciók egész sorozata. A rakéták árnyékában az energia- és pénzügyi válság minden európai ország számára súlyos terhet jelent. Elborzadtunk a törökországi földrengés következményein, és ugyanezzel szembesültünk a közel-keleti háborús konfliktus kapcsán is. Szűkebb környezetünkben is zajlanak az események, de erről itt, egy új év „hajnalán” most nem írnék. 

Persze ebben az évben nagyon sok jó dolog is történt velünk, csak azt hajlamosak vagyunk a rosszabb dolgok mögé sorolni. Hogy mit tartogat a jövő, azt nem tudhatjuk. Azonban nem (csak) várni kell azt, hanem tenni (is) érte! 

És zárásként egy elgondolkodtató mondat: „Az Égből jött egy üzenet, hogy a Földön szép a nyár, a tányér mindig tele van, de üres a kanál! – hallhatjuk a Republic együttes egyik dalában. Újév alkalmából csak egyet kívánhatunk, hogy a tányér legyen tele, de a kanál se legyen üres! Boldog új évet! 

A múlt és a jövő mindig szép, csak a jelen nehéz!