A szabadságukhoz kell a segítség

Sokáig kerestem a megfelelő szavakat ahhoz, hogy leírhassam azt a mérhetetlen nagy életerőt, küzdőszellemet és pozitivitást, amely Kelemen Gábort és feleségét, Kelemen-Nagy Annamáriát jellemzi, de igazából nem találtam. Bár sokan ismerik őket a városunkban, én most először találkoztam velük személyesen. Csodálattal hallgattam a történetüket, a kapcsolatuk kibontakozását, az egymásba vetett hitüket és szerelmüket, amelyek átsegíti őket mindazon nehézségeken, amelyekkel nap, mint nap szembesülnek. 

Kéz a kézben

Az idén 48 esztendős Gábor koraszülöttként jött a világra, és egy bekövetkezett oxigénhiányos állapot súlyos mértékben károsította a mozgásért felelős agyi idegpályáit. Megbékélt a helyzettel, az élete részévé vált a két járóbot, és mozgáskorlátozottan is majdnem teljes életet él: a Móricz iskola után a Széchenyi gimiben tanult, majd a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott. Megtalálta a szerelmet is Annamária személyében, aki minden támogatja őt- ahogy ő is a feleségét: Annamária ugyanis egy örökletes izomsorvadásban szenved, és bár sokáig probléma nélkül élhette a mindennapokat, állapota romlásával idővel kerekesszékbe kényszerült. A kezdeti időkben csak hétvégente tudtak találkozni, mivel a hölgy Budapesten lakott, oda kötötte a munkája. Egyszer úgy adódott, hogy reggelre nagyobb mennyiségben hullott le a hó. Gábor pedig csak azért kelt fel előbb, hogy mire felesége munkába indul, addigra eltakarítsa a havat a járdáról, s előmelegítse neki az autót. Egy bank callcenterjében dolgozott a hölgy, amikor úgy alakultak a körülmények, hogy változásra volt szüksége, mivel a stressz tovább rontja állapotát. Gáborral 2009-ben házasodtak össze, és itt, Dunaújvárosban, egy technikumi magasföldszinti lakásban teremtették meg otthonukat. 

Életrevalók

Bár tudták, hogy megannyi nehézséggel találják majd szembe magukat, semmi sem tántorítja el őket abban, hogy haladjanak előre a közös úton. Nem panaszkodnak, mindenhez pozitívan állnak hozzá, amit csak lehet, azt maguk intézik el, s gondoskodnak egymásról. Tettrekészek, Annamária például nagy szerepet vállalt a helyi esélyegyenlőségi program létrehozásában is, érzékenyítő és mozgásos foglalkozásokat is tartott dunaújvárosi általános iskolás gyerekeknek. Gábor létrehozott egy blogot annak érdekében, hogy saját történetével segíthesse azokat, akik hasonló cipőben járnak - de igazából a rendkívüli életszemléletével mindenki számára példát mutat. Bár mindketten diplomások, jelenleg nem találnak munkát. Sok negatív tapasztalatuk van a távmunkás hirdetésekkel kapcsolatban, ám alapvető pozitivitásuk miatt nem is fecséreltek erre több szót.

Patthelyzet

Annamária állapota romlásával a lehetőségeik is egyre szűkültek... Egy darabig még úgy-ahogy, de sikerült a magasföldszinti lakáshoz felvezető lépcsősort megmásznia, illetve a lépcsőház hátsó bejáratánál lévő lépcsőt használnia. Azonban az elmúlt két évben, vírusos megbetegedések következményeként lényegében segítség nélkül nem tud kimozdulni: szomszédokat, családtagokat, barátokat, vagy éppen a Máltai Szeretetszolgálat munkatársait tudják megkérni erre. Mint mondták, rendkívül jó a lakóközösségük, hálásak is minden segítségért, de nem akarnak visszaélni a jóindulatukkal, nem szeretnék állandóan őket mozgósítani (az olyan általános tevékenységek mellett, mint például a bolti bevásárlás, Gábornak és Annamáriának szüksége lenne rehabilitációs kezelésekre, úszásra is járnia).

- Nem azért tanultunk, hogy eltartottak legyünk! Adófizető polgárok akarunk lenni, a társadalom hasznos tagjai, és önállóan csinálni a mindennapi dolgainkat úgy, hogy mást ne terheljünk, hogy másra ne kelljen várni. Éppen ezért, záros határidőn belül megoldást kell találnunk, hogy boldogulhassunk, hogy vissza kapjuk a szabadságunkat - hangsúlyozta Gábor. 

Lenne megoldás

A költözés nem jelent alternatívát. Anyagi okok miatt a családi ház kiesett a lehetőségek közül. Más földszinti lakásba pedig hiába költöznének, hiszen minden lépcsőházban van legalább egy néhány fokos lépcsősor. Egyébként meg szeretik a mostani otthonukat, a lakóközösséget, ráadásul a közelben van a házi orvos, a posta és a bolt is. Sok évvel ezelőtt felmerült a lépcsőházi akadálymentesítés lehetősége. Egy rehabilitációs szakmérnök megállapította, hogy ha a hátsó bejáratnál építenének ki egy rámpát, ahhoz nagy hely kell, a néhány méterre lévő parkolóba is belelógott volna. Továbbá a hátsó bejárati ajtót is szélesíteni kellene, mert jelen méretében csak úgy lehet átjutni rajta kerekesszékkel, ha a szárnyas ajtó mindkét oldala nyitva van. A legjobb megoldást egy úgynevezett korlátlift jelentené, amellyel az utcafronti bejárat és a lakás ajtaja közötti lépcsősort lehetne áthidalni. Nem olcsó ennek megvalósítása, a teljes akadálymentesítési projekt a szükséges engedélyekkel, biztonsági tanúsítványokkal együtt körülbelül 10 millió forintba kerül. Ebben az összegben a későbbi fenntartási költség is kalkulálva van már, például az ügyeleti és karbantartási díj is (mivel lépcsőházon belül lenne az eszköz, szigorú előírásoknak kell megfelelni). A pénzügyi fedezet biztosítására egy lehetőségük adódott, mégpedig az, hogy az emberek támogatását kérik. 

Létépítők

Idén szeptemberben létrehozták a Létépítők Alapítványt, hogy hivatalos formában gyűjthessék az adományokat, s hogy mindenről tisztán elszámolhassanak. Több vonalon próbáltak elindulni, így több kisebb-nagyobb jótékonysági rendezvényen vannak már túl, amellyel jelenleg 2,7 millió forintnál tart az adomány összege. 

Gáborék elmondták, nagyon nehéz kérni úgy, hogy tudják, másoknak sem könnyebb, másoknak is megvannak a maguk problémái. Sőt, saját tapasztalatukból azt is tudják, hogy az embereket sokkal mélyebben megérintik az olyan kezdeményezések, amelyekben gyermekekről van szó. Annamária például gyönyörű képeket fest, az alkotásaiból jótékonysági akciót szerveztek, a bevételt pedig egy gyermek hospice alapítványnak ajánlották fel.

- Olyan embereket, vállalkozókat szeretnének megtalálni, akik tudnak és szívesen segítenének nekünk. Bármilyen gyűjtőakció vagy támogatás jó lenne. Nehéz megélni ezt a kiszolgáltatottságot. Tudjuk, hogy speciális helyzetben vagyunk, de muszáj megoldást találnunk, mert jelenleg olyan, mintha egy élő börtönben lennénk. Szeretnénk visszakapni a szabadságunkat - emelte ki Gábor, majd hozzátette, nagyon hálásak minden eddigi segítőnek és támogatónak!