A karácsony különösen nehéz annak, akit gyász emészt

Vannak, akiknek gyászban telik a karácsony. Még emészti őket egy szerettük elvesztése, még éget a hiány, még nem lelt elfogadásra az elmúlás. Csupor Anna, veszteség feldolgozást segítő szakember elmondta, hogy a karácsony közeledte a gyászcsoportokban is téma. Vannak, akik azt fogalmazzák meg ilyenkor, hogy félnek a rájuk törő emlékek sokaságától, vagy éppen a magánytól. Ilyenkor erőteljesebben törnek fel az emlékek, a mások által boldognak megélt ünnep emlékezteti őket fájdalmas veszteségükre. A szakember szerint fontos megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben a gyászoló képes karácsonykor létezni.

Mint mondta, a gyászban az érzések megélése létfontosságú. Nem szégyen hát teret engedni a fájdalomnak. Csupor Anna azt tanácsolta, aki ilyen helyzetben van, bátran fejezze ki az érzéseit beszélgetéssel, írással, zene hallgatással, fényképek nézegetésével. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy egy idő után már nem lehet a nap 24 órájában fájni. Az időnkénti megkönnyebbülésnek, örömnek, az új élet kialakításának és a jövő tervezésének is helyet kell hagyni. Érdemes hát megélni a jelen szép pillanatait is.

Az, hogy megengedjük önmagunknak az örömet, nem azonos a szeretet elengedésével. Annyit jelent, hogy felismerjük, mi az, amiért érdemes reggel felkelni, legyen az a család, a gyermek, egy kisállat, vagy egyszerűen csak mi magunk. – Mozogjunk, pihenjünk, olvassunk, sétáljunk a természetben, nézzünk meg egy jó filmet, meditáljunk – javasolta a szakember.

Hozzátette, hogy a gyász és az öröm egymással együtt lüktető megélése először olyan lehet, mintha párhuzamos valóságban élne a gyászoló. Ám ez a két érzés megfér egymás mellett. Miközben jelen van az emberben a fájdalom, a szomorúság, a harag vagy a lelkiismeret-furdalás, az nem zárja ki azt, hogy megélhet könnyebb pillanatokat, az ünnep meghittségét és jelen lévő szeretteink örömét is. De ha valaki a veszteséget követő karácsonyon úgy dönt, nem akar ünnepelni, magában szeretne lenni, azt is tiszteletben kell tartani.

Csupor Anna néhány tanáccsal is szolgált ahhoz, hogy sikerüljön összeegyeztetni a szeretetteljes emlékezést az ünneppel. Ezek apró rítusok, amelyek segítenek összesimítani a lélekben a fájdalmat és a karácsony varázsát. Ilyen lehet például, ha az ünnepi asztalnál pár perces csönddel tisztelegnek a szeretett személy emléke előtt, gyertyát gyújtanak számára. De akár meg is lehet teríteni neki, vagy a kedvenc ételével, kedvelt zenéjével lehet „kedveskedni” az elhunytnak. Szép gesztus az is, ha az emlékére koccintanak a kedvenc italával. A családi fotóalbum fellapozásával, régi videofelvételek megtekintésével, az elveszített személyhez kötődő történetek mesélésével szintén felidézhető az alakja.

Van, akinek az segít, ha levelet fogalmaz hiányzó szerettének, amibe akár az is belefoglalható, hogyan telik nélküle az ünnep. Ezt az üzenetet el lehet vinni a temetőbe, de akár egy gyertya lángjánál el is lehet égetni, ha valaki nem szeretné megőrizni. Lufikra is lehet néhány sort írni, ebbe a gyerekek is bevonhatók, rajzolhatnak, írhatnak rá, aztán a léggömböket fel lehet engedni a felhők közé. De kreatívan alkothatók saját rituálék is, amelyek segítenek egy ilyen nehéz élethelyzetben.

Ha van olyan családtag, aki még nem képes részt venni egy ilyen rítusban, nem akar beszélni róla, annak nem szabad erőltetni. Támogatva őt hagyni kell, hogy úgy élje meg gyászában az ünnepet, ahogy az neki elviselhető. Érdemes megerősíteni a gyászolót abban, hogy teljesen természetes, ha szomorúbb, mint máskor, és nem baj, ha kitör belőle a sírás. A veszteség feldolgozást segítő szakember azt tapasztalja, hogy sokan nem akarják „elrontani” a szeretteik ünnepét, holott nagy valószínűséggel ők is tudják, min megy keresztül a másik, és nem várnak felhőtlen boldogságot. Az együtt töltött idő, a szeretet, a meghittség azonban erőt adhat a továbbiakhoz.

Forrás: teol.hu