Egyéves az előszállási Zoo

Boldog születésnapot kívánok!

- Nagyon szépen köszönjük! Nem gondoltam volna három és fél, négy évvel ezelőtt, amikor a Roland fejéből kipattant ez a gondolat, hogy mostanra már itt állhatunk az első sikeres év után, mondta a Marci. Nagy örömünk, hogy a megnyitásra egy évvel, szép sikerek után, ilyen jó időben, ennyi vendéggel együtt itt ünnepelhetünk. Az is az, hogy ők is nagyon élvezik a mai programunkat. Azt látom, hogy mindenki mosolygósan érkezik és úgy is távozik! 

Közben a felnőttek számára is sok új információt osztottál meg.

- Örülök, ha most is sok érdekességet hallottak az esemény résztvevői. Én is úgy éreztem. Azt gondolom, hogy a mai kor gyermekeinek, pláne a városokban élőknek, nagyon jó érzés lehet találkozni a természettel és annak az egzotikus élőlényeivel. Hiszek benne, hogy ők lehetnek a jövő környezetvédői. Most, ilyen fiatalon kell őket megragadni azért, hogy odafigyeljenek a természetre, a benne lévő rengeteg kincsre és, hogy óvjuk az állatokat. A látványetetést végeztünk a dámszarvasoknál, az amerikai bölényeknél, az indiai antilopoknál és a kenguruknál is, amit végül a szurikátáknál fejeztünk be. Közben igyekeztem sok információt megosztani a résztvevőkkel. 

A gyermekeket meghódítani és a cél mellé állítani?

- Borzasztóan nehéz feladat. A felét nem tudtam elmondani annak, amivel készültem a mai alkalomra, de fel kell ismerni, hogy mikor kell megállni a mondókával. A szülők még szívesen hallgatják és fogadják a sztorikat, viszont a gyermekek alig várják, hogy megfoghassák a csemegéket és hadd adják oda az állatoknak. Ők interakciókat szeretnének, de nincs ezzel semmi baj. Most főleg sok aprósággal voltam körülvéve, akiknek nem lehet annyira mesélni, mint az idősebb korosztályoknak. Azért így is el tudtam csepegtetni némi információkat és, ha ebből néhány mondatot megjegyeztek, akkor én már rettentő boldog vagyok. A mai fiatalokat kimozdítani ebből a számítógépes és PlayStation-ös, digitális világból, ide a természetbe, óriási eredmény, aminek nagyon örültem.

Az elmúlt egy évről

- A nagy dolgokról inkább a Roli tud mesélni, mert ettől a rengeteg feladattól rettentő sokat szenved, de maga miatt. Mert folyamatosan kitalál egy új dolgot, hogy azt bemutassa az itt lakóknak, és az ideérkezőknek. Ez a hely rettentő sok munkát ad nekünk, de mivel ő van itt többet, ezért főleg neki. Az állatok 00.00-24.00-ig igénylik az odafigyelést és a gondoskodást. Itt soha nincs piros betűs, munkaszüneti nap, vagy hogy én inkább most elmegyek pihenni, pláne nyaralni egyet. 

Nem is alkalmazottak, de szolid erőszakkal kihúzzák alólam a padot, hogy elvigyék utánatok, ahol ti a szükségét látjátok.

- Ezért nagyon hálásak vagyunk. Ennek az évnek a végigcsinálása nyilván nagyon nagy munka volt, de azt is el kell mondanom, hogy rengeteg segítséget kaptunk hozzá a rokonoktól, vagy a családhoz közeli barátoktól, akik szintén felismerték, hogy ez milyen fantasztikus dolog lehet a fiatalok és a gyermekek számára. 

Az milyen lesz, ha a nagymama és a nagypapa a tündéri unokákkal azt mondják, hogy „ Megjöttünk az amerikai bölényért”!

- Az nagy meglepetés lenne nekik és nekünk is. Ez a szertartás ugyanis csak jelképes. Ebben az esetben kap egy a tényt rögzítő táblát, amit kirakunk a kifutójához. Mert, ha hazavinné, annak a szomszédok nem biztos, hogy nagyon örülnének, ha a telekhatár túlsó oldalán megjelenne egy ezer kilos veszélyes állat. 

Sokan fölismernek, leszólítanak és megakarják mondani neked a saját elképzeléseiket.

- Ez így van jól, ezt a napot erre is szántuk, hogy jól érezzük magunkat, elbeszélgessünk, és hogy elmondhassák a véleményüket. Figyelünk rájuk, mert mindent mi sem tudhatunk. Nem csak a saját fejünk után megyünk. Figyelünk a nagy tapasztalattal bírókra, mint például a pécsi és a nyíregyházi állatkert szakembereire is. Ugyanúgy a látogatókra is, mert nekik is lehet jó ötletük, amit érdemes lesz fölhasználni. Nem véletlenül tartom én a látványetetéseket, mert szeretek beszélgetni, és keresem a lehetőségét, hogy kapjunk visszaigazolásokat, de akár kritikákat a látogatóinktól is. 

Mi a terved a következő évre?

- Nekem rengeteg tervem van. Az a baj, hogy azért nem szeretnék a terveimről és a céljaimról beszélni, mert egy kicsit babonás vagyok és most nem a magánéletemről beszélek. Jártunk már így az elmúlt időszakban. A nagyon távoli célként beszélgetünk az oroszlánokról is. Ugyanígy egy régi álmom egy zsiráfház létrehozása. Amit a közeljövőben szeretnék az egy szavanna kifutó lenne, ahol zebra, jávorantilop és struccok szaladgálhatnának. Mellette lehetne egy kis Afrika részlegünk is. Még egyezkedünk a bratyóval. 

Roland így vélekedett

- Nagyon sok programmal, színezőkkel, arcfestéssel, a lemosható tetkókkal, légvárral és szórakoztató műsorokkal is készültünk a gyermekek számára a mai napra. És mindenekelőtt itt van az állatkert varázsa. Egyikőnk sem unatkozik, hiszen a napi feladatok: az etetés, a kifutók takarítása is ránk várt. A látványetetés egy nagyszerű dolog, amiről most lemaradtam, de nem lehetünk mindenütt egyszerre. Nem irigykedtem - tette hozzá nevetve. Volt itt olyan is, akinek a gyönyörű kis unokája úgy döntött, hogy századszor is lecsúszik az ugráló várból, mielőtt tovább sétálnak, de az is úgy volt jó. Ahogy az is öröm volt, ha előbb jól elvoltak a kreatív játékokkal, mert utána úgy is fölfedezték az állatokat is, akik őket is elvarázsolták. A legfontosabb, hogy jól érezzék magukat mindketten. Ezért vagyunk itt.

Az elmúlt év legnagyobb dobása?

- Én így nem fogalmaznék. Nekem minden új állat érkezése a „legnagyobb dobás”. Tehát legyen az egy kicsi, vad tengerimalac ő is megérdemli ezt a fokozatot. Vagy vegyük például az oroszlánt. Az emberek számára valószínűleg egy olyan nagy ragadozó lenne az IGAZI nagy dobás, de nekem a kisebbek, mint például a most érkezett Márványszínű rókák is abba az örömkategóriába esnek. 

Három hölggyel beszélgettem és azt mondják: „itt nálunk az állatkertben”

- Örülünk neki. Általánosságban az elmúlt egy év eseményeit vizsgálva azt is elmondhatjuk, hogy azért is működhetünk, mert az előszállásiak ilyen érzésekkel fogadtak el bennünket. Magukénak érzik az állatkertet. Az örökbefogadók és a támogatók rengetegen vannak, és hálásak vagyunk nekik ezért, amivel lehetővé teszik a működésünket. Vannak közöttük egyszerű állampolgárok és tehetősebbek is. Itt nálunk, minden segítségre nagy szükségünk van.

Milyen kötelezettsége van a bölény örökbefogadásának, mert azt nagyon kinéztem magamnak?!

- Igazából „csak „anyagi”. Magánszemélyeknél húszezer, de cégek is megtehetik egy másik tarifával. A tevőleges feladatod, csak annyi, hogy rendszeresen kell jönnöd látogatni.

Mi a terved a következő évre?

- Jövőre már közönséges mókusmajmokat szeretnék szaladgálni látni itt Előszálláson...

Az állatok világnapja

- Nálunk is nagy ünnepnek számít. Minden aznap érkező gyerkőcöt egy jelképes, ötszáz forintos ajándék belépőjeggyel várunk.

Jézsóné Németh Éva és Stadlerné Péntek Erika a helyi Patakparti óvoda apróságaival is rendszeres visszatérői ennek a gyönyörű helyszínnek. Ezúttal egy komoly fellépésre érkeztek. Évától ezt is hallottuk.

- Szerencsésen közel van egymáshoz az állatkertünk születésnapja, és az Állatok Világnapja. Ezekből az alkalmakból meséket hoztam a látogatóba érkező gyermekeknek. Az egyik a Kisgömböc, a másik a Szállást kérő róka volt. Természetesen tetszett nekik, mivel ez egy interaktív mesélésben vehettek részt, amibe bevontuk őket, és a vállalkozó kedvű, őket kísérő felnőtteket is. Érdekes és különleges volt ez a fellépésünk, hiszen itt természetesen az állatok a főszereplők. Mindig nagyon szívesen jövünk ide, mert az állatkert tulajdonosai is mindig szeretettel várnak bennünket ezen a helyszínen. Szívesen látnak bennünket az oviból a gyermekekkel. A látogatásaink alkalmából is jó partnereink a szüleik, ezért hozhatunk egy kis csemegét az állatoknak. Így aztán mindíg nagy örömmel és kíváncsisággal érkezünk a kedvenceinkhez. Elkötelezett látogatókká váltunk, mert a Süni csoportnak már „örökbe fogadott” állata is van, a sarki róka személyében.

A helyi gyermekeknek is jó dolog ez az állatkert?

-Ez egy ajándék a számunkra! A környékünkön ez az egyetlen állatkert, amit szinte kiváltságnak érzünk. Hála Istennek az egyik tulajdonos, a Roland kisfia a mi csoportunkba jár, ezért nekünk nem is kell idegenvezető, mert ő már „profi” a kézen fogva, lelkesen kalauzol bennünket, mert minden állatról tud mesélni.