Minden, amit a felnőttkori diszlexiáról tudni érdemes

Betűtévesztés, olvasási, szövegértési problémák, az olvasott tartalom felidézési nehézségei – ezek mind a diszlexia jelei, amelyek felnőttkorban is végigkísérhetik az érintettek életét. Sokan nem is ismerik fel, hogy ezzel a problémával küzdenek, pedig kezeléssel rendkívül eredményesen visszaszoríthatók a nehézségekkel járó tünetek.

A logopédus-szakértő elmondta, a diszlexia egyeseknél a gyermekkori megkésett, akadályozott beszédfejlődés miatt jön létre, azaz a gyermekkorban kialakult zavar maradványai. Ebben az esetben a környezet, a család és az iskola felelőssége óriási. Emellett szerzett „diszekről” is beszélhetünk, amelyek az agy valamiféle balesetére, traumájára vezethetők vissza, mint például stroke – jegyezte meg Takácsné Csór Marianna. Hozzátette, a diszlexia férfiágon örökletes is, és valószínűsíthető a túlsúllyal. Azaz, ha az apa diszlexiás volt, a gyermek is hajlamos lehet rá.

A diszlexiát gyakran együtt emlegetik, sőt, sokszor össze is keverik társaival, a diszgráfiával és a diszkalkuliával, de a szakértő elmondása szerint nem törvényszerű ezek együttes megjelenése. „A diszlexia és a diszgráfia gyakoribb páros, hiszen akinek az olvasással gondja van, annak írási nehézségekkel is számolnia kell” – mondta. Ez a páros a diszkalkuliával, azaz számolási problémákkal kiegészülve már súlyossági fokmérő is. Tehát, ha mindhárom „disz” jelen van, a kognitív ismeretszerzés problémája jelentős.

A zavarból adódó gondok a felnőttek életében számos területen megjelennek. Elsősorban a továbbtanulás területén akadhatnak problémák, de a szellemi munka során is a diszlexiára visszavezethető nehézségekkel találhatják szembe magukat az érintettek. A mindennapi életben szintén árulkodó jelek adhatnak számot a „diszek” jelenlétéről, ugyanis a zavarral küzdők számára olyan, mindennapi tevékenység elvégzésekor ütközhetnek akadályba, mint a bevásárlás (a termékek árainál a számok felcserélése, probléma a visszajáró kiszámolásánál), vagy az autóvezetés (különféle helyzetek, közlekedési táblák felismerése, szabályok megjegyzése).

„A felnőttek nagy része nem igazán foglalkozik a diszlexiájával, sokan adaptálódnak a gyengeségekhez és megpróbálják maguk kezelni, de az is lehetséges, hogy hárítják a gondokat” – jegyezte meg a logopédus-szakértő. A nehézségeket így jellemzően az életvitel gondos kialakításával kerülik az érintettek: nem vezetnek autót, nem olvasnak könyveket. Azoknak, akik szeretnék kezelni diszlexiájukat, ajánlott terápiás eljáráson részt venniük logopédussal, így fejlődésük garantált. A szakértő elmondta ilyen esetben rendszeres kezelésekre van szükség, amelyek során az érintett kitartó munkájára, gyakorlására is szükség van. A tünetek ugyanis a terápiákat követően enyhülnek, de teljesen nem szűnnek meg, így aktív részvétel és elhivatottság hiányában könnyen visszatérhetnek az illető gondjai.