Matulai György több ezer kilométer tekerés után közel a célhoz

A dunaújvárosi Matulai György kerékpáros túrázó, aki az elmúlt évek, évtizedek alatt számos sikeres expedíciót teljesített Európában és a nagyvilágban, hamarosan teljesíti legújabb kihívását, és eléri Grúzia (Georgia) fővárosát, Tbiliszit.

Gallai Péter

Matulai György újabb nem mindennapi kihívást teljesít

Forrás: Bringával a nagyvilágba facebook oldal

Matulai május 27-én indult útnak, és Horvátország – Bosznia-Hercegovina – Montenegró – Albánia – Görögország – Törökország érintésével jut majd el Tbiliszibe. Útjáról, kalandjairól, kulturális és gasztronómiai élményeiről, tapasztalatairól naponta számot ad a Bringával a nagyvilágban Facebook-csoportjában. Írásai - amiket egy korábbi posztban írt válaszban elmondta, nagyobb kihívás a telefonon keresztül bepötyögni, mint száz kilométert letekerni - videói által az ember bepillanthat a nagy kaland mindennapjaiba, megismerheti az adott ország ételeit, italait, kultúráját, településeit, népét. Mesél a kihívásokról, különleges pillanatokról is.

Az útinapló alapján csütörtökön délután lépte át a török-grúz határt. Így írt erről a pillanatról és napról.

Grúziába lépve vége a jó világnak

Utolsó törökországi szállásomat 7 után hagytam el. A vàros szélén olyan tömény tea és édes sütemény illat lengedezett, hogy megkellett állnom enni valamit. Egy korán nyitó cukrászdánál már ültek reggeliző férfiak. Körüljártam őket, megnéztem mit esznek. Észre vettek a kiváncsiságomat és adtak kóstolót a tányérjukról. Igazi álom reggeli. Nekem is ilyen kell, egy nagy bögre haboskávéval. Az unalmas kilométereket egy kisebb hegyomlás és a csodás mecsetek látványa tette szinessé. Menet közben megint tömény tea illatot éreztem, egy ültetvény mellett,üzem is működött. Onnan jött az illat. Teljes hegyoldalak vannak betelepítve teacserjékkel. Egy megközelíthető helyen megálltam egy fotó kedvéért. Letéptem egy levelet, de semmilyen tea ízt vagy illatot nem éreztem. Gondolom a tealevél szüretnek is megvan az ideje és módja. Mi csak megússzuk a teát, de soha eszünkbe sem jut, hogy milyen sok ember rengeteg munkája van benne.

Grúz helyi idő szerint 15 órakor átléptem a török-grúz határt. Hirtelen megint öregedtem egy óràt. Már 2 órával vagyok előrébb. Átlépéshez nem elég a személyi igazolvány, útlevél kell. 4x ellenőrizték az okmányokat mire átjutottam.

És végre, 4200 km bringázás után megérkeztem a célországba. Első dolgom a sim kártya vásárlása volt, majd helyi pénzt váltottam. 1€=2.7 lari. 1 lari kb 140 ft.

A határon akkor tumultus volt, hogy a bringát alig tudtam kiszabadítani a sok autó és túrista közül.

A határtól Batumi 14 km. És itt rádöbbentem, hogy vége a jó világnak. Az utak forgalmasak, keskenyek és tele vannak mély kátyukkal. Nagyon kell figyelni. Ukrán, üzbég, kazah, török, grúz, orosz, kamionok mennek mint az őrültek a szűk, rossz minőségű úton a városokon keresztül. Az utak kanyargósak, nem egy kisodródott teherautó áll az utak szélén. Van amelyik már több éve, mert a növények màr teljesen benőtték.

Próbáltam szállás keresni a város szélén, de 100 larit 14000 ft nem adok egy hotelszobáért. A bookingon találtam megfelelőt nagyon jó helyen a város északi részén, közvetlenül egy zöldség piac mellett. Szobám az első emeleten, bringa biztonságban a bezárt garázsban. Beköltözés, tisztálkodás után kimentem a közeli piacra kicsit körülnézni, meg vacsorázni. Az első látásra kicsit nyomasztó a látvány Törökország után. Teljesen más minden. Pedig csak 20 km vagyok a határtól. Mintha Indiában lennék. Ott volt ilyen kosz és káoszos minden. De nem ijedek meg, ebbe is bele tudok simulni. Mindent meg tudok szokni 1-2 nap alatt. Az utamba eső első büfében ettem valami hússal és zöldséggel csípőspaprikával töltött itatóspapírt. Nem volt nagy eresztés, de megettem. Kólát ittam utána, mert itt még nem kaptam sört. Az 'üzletsort" néztem meg, majd a zöldségpiacot. A legtöbb helyen megkínáltak gyümölccsel. Végül nem vettem mert már tele ettem magam. A utcán szabadon, zsákokból árulják a vágott dohányt. Itt nincs nemzeti dohánybolt. Utoljára bementem egy nagyobb üzletbe, ahol végre kaptam sört is. A helyi söripar terméket választottam. Nem volt igazi a sok gyümölcs után, de azért lecsúszott.

Megtett táv 134 km.

Sírt, amikor a nyolc éven át kerékpáros utazásaihoz használt nadrágját ki kellett dobnia

Szombaton pihenőnapot tartott a nagy utazó, így volt egy kis ideje körülnézni a környéken. Közben a régi nadrágjától fájó szivvel meg kellett válnia, mert tönkrement, amit nyolc éven keresztül használtam kerékpáros utazásaikor. "Sírtam, mikor a kukában landolt" - írta a bejegyzéshez.

Délelőtt kocsival begurultunk a vàrosi piacra bevásárolni a vacsorához és végre sikerült vennem egy rövidnagyràgot ami zsebes és nem kényes szinű.

Utána mentünk a tskaltuboi volt szovjet üdülő városba, ami már csak árnyéka a néhai luxusnak. A régi szovjet rendszerbe ide jöttek fürdeni, pihenni, nyaralni az emberek, akár még szibériából is. Abban az időben egy kohásznak vagy egy bányásznak egy életre szóló emlék lehetett. Évente 125 ezer ember tudott itt pihenni.

Utána megittunk egy igazi feketét, mert valahogy nagyom rám jött az álmosság.

Majd megnéztük a 3 éve átadott cseppkőbarlangot. Ebben a jó hűvösben sikerült jól felfrissülni. A barlangot 25 ezer évvel ezelőtt már az ősember hasznàlta. 14 C° és 80% páratartalom mellett borkóstólást is lehet kérni belèpèskor. A Kaukázus dèli lejtőin a szőlőtermelés és borkészítés màr 8000 éves hagyomàny.

Nap végére jól elfaradtam, mintha 100 km tekertem volna. Vacsorára lecsót főztünk, ami szerintem elég jóra sikerült. Egy török Efes sörrel öblítettük le.

Megtett táv 0 km

A vasárnapi etap után pedig már Goriban - Sztálin szülővárosában - szállt meg, ami csak kilencven kilométerre van Tbiliszitől.

2023.07.09.

44.nap.

Reni fullos reggelije után 8 kor elindultam Tbiliszi felé ami 220 km. A terep viszonyoktól és a széliránytól függ meddig jutok.

Csak harmadik neki futással tudtam kitalálni a városból. Minél kisebb egy város annál jobban eltévedek benne. Eleinte nagyon nehezen gurult a bicó. Mintha valaki húzná vissza felé a szekeret. Kellett egy óra mire belelendültem. Már észrevettem máskor is, pihenőnap után zsibbadt vagyok. Nekem folyamatosan kellene mennem, szünnap nélkül.

Kutaiszit elhagyva felváltva mentem a régi úton és a félig kész, de már a forgalomnak átadott új autópályán. Vasárnap van ,de a pályaépitők mai is dolgoznak. Szerintem 2 év múlva készen lesz az egész úthálózat. Őrült gyorsan dolgoznak. Nagyon sok alagúton mentem át. A leghosszabb 1800 m volt. Ezt szerintem még a régi rendszerben építették, mert 0 szellőzés volt benne. 50 méterre nem láttam el. Sűrű volt a levegő a portól és a kipufogógàzoktól. Íze volt a levegőnek. Rossz íze. Ellenben az új pálya tuneljei kifogástalanok. 1069 m hágó mászás után megebédeltem egy útmenti kantinban. Elég szegényesre sikerült. Csak a kávé ért benne valamit. És innen megint csoda történt. Beindult a jótékony közepes erősségű hátszél. Hagytam magam, hagy guruljon a bicó. A pálya biciklivel veszélyes, mert a viaduktok és hidak diletációs hézagjaiba simán belefér a bringa kereke. Szélesek és hosszúak. Minden ilyennél megkellett állnom, leszálltam és átemeltem a bringát. Eléggé lelassította a haladásomat, de a testi épségem megóvása érdekében meg kellett tennem.

Igy is elértem Gori városát 5 órára. Kisváros 45 ezer lakossal, a Mtkvari folyók találkozásánál 588 m magasan.

1878 december 18-án itt született JV Sztálin. A hajdani világpolitika egyik meghatározó alakja. A városban szobor és múzeum őrzi az emlékét. A holnapi 10 órás nyitásnál én leszek az első látogató. Ma egy olcsó hosztelban foglaltam egy szobát. A jóval olcsóbb közös hálótermet kihagytam. Ilyet csak vészhelyzetben veszek igénybe.

Megtett táv 157 km.